Kovács István (atomfizikus)

(1913-1996) atomfizikus

Kovács István (Budapest, 1913. december 16.Budapest, 1996. június 1.) Kossuth-díjas atomfizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A 20. századi magyarországi atomfizika meghatározó jelentőségű alakja, az elméleti molekulaspektroszkópia iskolateremtő egyénisége volt. 1949-től 1979-ig vezette a Budapesti Műszaki Egyetem atomfizikai tanszékét, 1950-től 1956-ig az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetének első igazgatója volt.

Kovács István
Született 1913. december 16.
Budapest
Elhunyt 1996. június 1. (82 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása atomfizikus,
egyetemi oktató
Kitüntetései Kossuth-díj (1951)
Sírhelye Fiumei Úti Sírkert
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

A fasori evangélikus gimnáziumot 1931-ben végezte el, ezt követően felsőfokú tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta. Itt szerezte meg matematika–fizika szakos tanári oklevelét 1936-ban, majd bölcsészdoktori oklevelét 1937-ben. 1936-tól a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem fizikai tanszékén oktatott fizetéstelen gyakornokként, egyidejűleg részmunkaidősként az óbudai Goldberger gyár laboratóriumában is dolgozott. 1945 januárjában – noha polgári személy volt – hadifogolyként a Szovjetunióba hurcolták, ahonnan az év novemberében tért haza. 1946 januárjában fizetéstelen tanársegéddé nevezték ki, egyúttal a molekulaelmélet magántanára lett a fővárosi műegyetemen. 1946 szeptemberétől Novobátzky Károly hívására a Pázmány Péter Tudományegyetem elméleti fizikai tanszékének adjunktusaként, majd 1946 novemberétől 1948-ig intézeti tanáraként tevékenykedett. 1948–1949-ben a műegyetem Sopronba kihelyezett bánya- és kohómérnöki karán oktatott a fizika nyilvános rendes tanáraként.

1949-ben a Budapesti Műszaki Egyetem – Bay Zoltán külföldre távozásával megüresedett – atomfizikai tanszékének vezetője lett egyetemi tanári rangban. 1979-ig vezette a tanszék munkáját, azt követően 1984-ig egyetemi tanárként oktatott tovább, 1984-től haláláig pedig tudományos tanácsadóként segítette az oktató- és kutatómunkát. Ezzel párhuzamosan 1950 és 1956 között a közreműködésével létrehozott MTA Központi Fizikai Kutatóintézetének igazgatói feladatait látta el, egyúttal az intézet spektroszkópiai osztályát is vezette.

Munkássága szerkesztés

Az atomfizikán belül tudományos pályáját végigkísérő kutatási területe a molekulaspektroszkópia, a molekulák által kibocsátott vagy elnyelt elektromágneses hullámok színképelemzése volt. Jelentős eredményeket ért el a kétatomos molekulák spektrumainak, ezeken keresztül finomszerkezetének és energiaállapotának vizsgálata és modellezése terén. A spektrumvonalak elhelyezkedését tanulmányozva feltárta az adott kvantumfizikai rendszerre jellemző energia- és kvantumállapotok összességét (multiplett), illetve az ennek felhasadásához vezető perturbáció jelenségét, az ennek során jelentkező spin–pálya-kölcsönhatásokat és a mikrorészecskék perdületét (spin). A legjelentősebb eredményeket a kétatomos molekulák forgási színképének (rotációs spektrum) kutatása során érte el, az 1969-ben e témakörben angol nyelven megjelent monográfiája a molekulaspektroszkópia alapvetése. Akadémiai székfoglalói is e tárgykörökben hangoztak el (Általánosított eljárás a perturbáló molekulatermek állandóinak kiszámítására a perturbációs adatok alapján, 1950; Molekuláris kölcsönhatások általános alakjai, 1968).

A hazai és nemzetközi tudományos közéletben egyaránt aktívan részt vett. 1971 és 1993 között az Acta Physica főszerkesztője volt.

Nagy zenebarát volt, szaktudósoktól szokatlan módon beírta nevét a könnyűzene történetébe is: ő szerezte például Lukácsi Margit 1958-as Ezüst gitár című táncdalának zenéjét, amellyel Magyarországon és külföldön is nagy sikert értek el.

Társasági tagságai és elismerései szerkesztés

1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1967-ben rendes tagjává választották, 1961-től a spektroszkópiai albizottságot elnökölte, 1990-től tiszteletbeli elnöki címmel. 1971 és 1979 között az Európai Fizikai Társulat (European Physical Society) molekulaszerkezeti szekciójának elnöki tisztét töltötte be, 1981-től tagja volt a New York-i Tudományos Akadémiának (New York Academy of Sciences), és tiszteletbeli elnöke az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak.

Kutatási eredményeiért 1951-ben Budó Ágostonnal megosztva Kossuth-díjjal tüntették ki. 1966-ban Bródy Imre-díjat, 1975-ben Állami Díjat (a kétatomos molekulák spektroszkópiájának területén kifejtett eredményes kutatásaiért, valamint az e témakörben írt nemzetközi sikerű monográfiájáért) kapott, 1977-ben pedig átvehette az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Érmét.

Főbb művei szerkesztés

  • Kétatomos molekulatermek állandóinak meghatározása a perturbáció alapján. in: Matematikai és Természettudományi Értesítő 1937. 127–157.[1]
  • A kétatomos molekulák elméletének alapjai. in: Matematikai és Fizikai Lapok 1941.
  • Molekula-színképek. Budapest, Mérnöki Továbbképző Intézet, 1948. (Budó Ágostonnal)
  • Általánosított eljárás a perturbáló molekulatermek állandóinak kiszámítására a perturbáció alapján. in: A Matematikai és Fizikai Tudományok Osztályának Közleményei 1952. (1950-ben elhangzott akadémiai székfoglalója) [2]
  • Rotational structure in the spectra of diatomic molecules. London–Budapest, Hilger–Akadémiai, 1969, 320 p.
  • Molekulaspektroszkópia. Szerk. Kovács István, Szőke József. Budapest, Akadémiai, 1987, 838 p.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Matematikai és Természettudományi Értesítő, 1937.. [2019. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 24.)
  2. A Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Fizikai Osztályának közleményei, 1952.. [2018. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 24.)

Források szerkesztés

  • Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 392. o. ISBN 963-9257-04-4  
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 726–727. o.
  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 492. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 1134. o. ISBN 963-547-414-8  

További irodalom szerkesztés