Wikipédia

Krenner József

(1839-1920) mineralógus
(Krenner József Sándor szócikkből átirányítva)

Krenner József (teljes nevén: Krenner József Sándor) (Buda, 1839. március 3. – Budapest, 1920. január 16.) mineralógus, ásványkutató, az MTA tagja. Nevét a krennerit {(Au,Ag)Te2} ásványnév is őrzi.

Krenner József
Született1839. március 3.[1]
Buda
Elhunyt1920. január 6. (80 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaAmália Halász[2]
GyermekeiKrenner József Andor
Foglalkozásageológus
A Wikimédia Commons tartalmaz Krenner József témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Családja

szerkesztés
 
Krenner József Sándor arcképe (Machik Mária festménye)

Első felesége mándoki Máchik Mária (1843-1895) festőművész. Fia: Tardos Krenner Viktor (1866–1927) festőművész, főiskolai tanár. Leánya: Lubiné Krenner Ilona (= Ilka) és Krenner Angela. Második felesége Halász Amália. Fia: Krenner József Andor (1900–1979) biológus, mikológus, entomológus, Krenner Gyula; leánya: Kammermayerné Krenner Kornélia (= Nelly).

Életpályája

szerkesztés

A budai politechnikumban műszaki, a bécsi műegyetemen építészeti, majd a bécsi és a Tübingeni Egyetemen természettudományi tárgyakat tanult. A természettudományi doktori fokozatot is Németországban, Tübingenben szerezte 1865-ben. Ifjabb korában Eötvös Loránd nevelője volt. 1874-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1888-tól rendes tagja. A Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárát világhírű gyűjteménnyé tette. Támogatói voltak Pulszky Ferenc a múzeum igazgatója, Eötvös József és Semsey Andor. 1870-ben Pulszky elérte, hogy a Lobkowitz hercegek híres gyűjteményének megvásárlásához a képviselőház költségvetési támogatást szavazott meg. A gyűjtemény további gyarapodásában Krennert az évi rendszeres dotáció és Semsey összességében egymillió aranykoronát meghaladó támogatása segítette. Sajnos, 1956-ban a gyűjtemény legnagyobb része elpusztult. Az ásványtanon belül elsősorban kristályalaktannal (morfológiai krisztallográfia) és ásványoptikával foglalkozott.

 
Krennerit Krenner József rajza 1877. Papp Gábor (Magyar Természettudományi Múzeum) szívességéből
  • 1866-1919 a Magyar Nemzeti Múzeum Természetrajzi Tárának segédőre (1866–69), tiszteletbeli őre (1869–70), az Ásvány-Őslénytár őre (1870-93), igazgatóőre (1893–1901), osztályigazgatója (1901–19).
  • 1870-1894 a Műegyetem Ásvány- és Földtani Tanszékének nyilvános rendes tanára.
  • 1894-1913 a budapesti Tudományegyetem Ásvány- és Kőzettani Intézetének nyilvános rendes tanára.
  • 1895-1898 a Magyarhoni Földtani Társulat alelnöke.

Felfedezései

szerkesztés

Számos új ásványfajta leírása az ő nevéhez fűződik, így

 
Andorit. Krenner rajza 1897, Papp Gábor (Magyar Természettudományi Múzeum) szívességéből.
  • andorit PbAgSb3O4. 1889-ben fedezte fel Felsőbányán (Baia Sprie, Románia) az ólom-ezüst-antimon-kénvegyületet, és kollégájáról, Semsey Andorról (1833–1923), a korszak kiemelkedő tudománypártoló és tudományszervező egyéniségéről nevezte el.
  • avasit (1881) 5Fe2O3.2SiO2.9H2O összetételűként leírt anyag, valószínűleg ásványkeverék. Az Avas-völgyi (Oaş, Románia) vasérctelepekről írta le Krenner.
  • dognácskait (1884) A Dognácska (Dognecea, Románia) település melletti bányákban talált réz-bizmut-szulfid, mely később ásványkeveréknek (inhomogén anyagnak) bizonyult.
  • fizélyit Pb14Ag5Sb21S48. A Fizély Sándor (1856–1930) felsőbányai bányafőtanácsos gyűjteményéből származó ásványt 1913-ban ismertette az akadémián. A részletes leírás csak 1925-ben jelent meg.
  • kornelit (1888) Fe2(SO4)37H2O. Lelőhelye Szomolnok (Smolník, Szlovákia). Hlavacsek Kornél bányafőmérnök küldte Krennernek meghatározásra. A beküldőről nevezte el kornelitnek.
  • krennerit 1877-ben Nagyág aranybányájában fedezte fel az új tellúrércet. Először bunseninnek nevezte el R. W. Bunsen német vegyész tiszteletére, azonban a névenek a bunsenithez (NiO) való zavaró hasonlósága miatt az ásványt 1878-ban G. vom Rath átkeresztelte krenneritre.
  • lorándit TlAsS2. Tallium-arzén-szulfid, Krenner egykori tanítványáról, későbbi elválaszthatatlan jó barátjáról, Eötvös Loránd fizikusról elnevezett ásvány. Származási helye Allchar bánya Rožden mellett (Macedónia).
  • pulszkyit Úrvölgyön (Špania Dolina, Szlovákia) található ásvány. Közelebbi adatait Krenner nem publikálta. Pulszky Ferenc politikus, régész, műgyűjtőről nevezte el.
 
Romboklász. Krenner rajza, Papp Gábor (Magyar Természettudományi Múzeum) szívességéből.
  • romboklász (1891) HFe(SO4)2.4H2O. Szomolnokon (Smolník, Szlovákia) talált ásvány.
  • schafarzikit (1915) FeSb2S6. Schafarzik Ferenc (1854–1927) geológusról, a budapest műegyetem Ásvány-Földtani Tanszékének professzoráról elnevezett ásvány. Lelőhelye Pernek (Szlovákia).
  • semseyit Pb9Sb8S21. 1881-ben fedezte fel Felsőbányán (Baia Sprie, Románia), és Semsey Andor (1833–1923) a magyar tudomány legnagyobb korabeli pártfogója és támogatója tiszteletére nevezte el.
  • sjögrenit (1910) 5Fe2O3.3P2O5.8H2O összetételű ásvány, lelőhelye Cornwall, Nagy-Britannia. A svéd Hjalmar Sjörgen (1856–1922) geológusról kapta a nevét, ő a Bánság bányahelyein elismerésre méltó bányageológiai kutatásokat végzett. Krenner Stockholmban, a Nemzetközi Földtani Kongresszuson ismertette részletesen az ásványt. A kalkosziderittel (CuFe6(PO4)4(OH)8·4(H2O)) tartják azonosnak.
  • szomolnokit (1891) FeSO4.H2O, Szomolnokon (Smolník, Szlovákia) talált ásvány.
  • széchenyiit (1883) A richterittel megegyezőnek tartott amfibolfajta. Széchenyi Béla gróf kelet-ázsiai expedícióját id. Lóczy Lajos dolgozta fel tudományos szempontból öt kötetben. Az expedíció által hozott közetből származó ásvány leírását a harmadik kötet egyik cikkében tette közzé Krenner (vö. Vasárnapi Ujság, 1898. 5. szám 4. oldal). Származási helye Mianmar (Burma).
  • warthait (1909) Eredetileg Pb4Bi2S7 összetétellel leírt, később ásványkeveréknek bizonyult anyag. Wartha Vince (1844–1914), a Műegyetem vegyészmérnöki karának alapításában nagy szerepet vállaló kémikus és a kémiai technológia első professzora nevét viseli. Lelőhelye Vaskő (Ocna de Fier, Románia).
 
Semseyit. Krenner rajza, Papp Gábor (Magyar Természettudományi Múzeum) szívességéből.
 
Schafarzikit. Krenner rajza, Papp Gábor (Magyar Természettudományi Múzeum) szívességéből.

Művei

szerkesztés
  • Über die pisolithische Struktur des diluvialen Kalktuffes von Ofen. (Wien, 1863)
  • Egy új északamerikai allanit – Orthit – jegeczalakja. Egy tábla rajzzal. (Természettudományi Közlöny, 1864)
  • Die Tertier Formation von Szob. Bölcsésztudori értek. (Tübingen, 1865)
  • Krystallographische Studien über den Antimonith. Mit 11 Tafeln. (Wien, 1865)
  • A büzeny ammonium brómsalamiak jegeczalakjáról. 1 tábla rajzzal. (Természettudományi Közlöny, 1866)
  • Két új kénsavas káli-cadmium kettőssónak jegeczalakjairól. 1 táblával és 7 ábrával. (Értekezések a természettudományok köréből, 1867)
  • Egy uj selensavas kettőssónak (KO, CdO, 2SeO3+3HO) jegecztani monographiája. Pest, 1867. Két tábla rajzzal. (Különny. a kir. m. term.-társulat Közlönyéből.)
  • Ajnácskő ősemlősei. Pest, 1867. Két tábla rajzzal. (M. Földtani-társulat Munkálatai III.)
  • Egy harmadkori magyarhoni Trachyt földpátjáról. A kir. m. természettudományi társulat által a Bugát-féle alapítványból jutalmazott pályamunka. 1 tábla rajzzal. (Természettudományi Közlöny, 1867 és külön: Pest, 1867)
  • A Lobkowitz-féle ásvány-gyűjteményről. (Természettudományi Közlöny, 1871)
  • A smaragdról. Felolvastatott az 1872. márcz. 20-án tartott szakgyűlésen. (Természettudományi Közlöny, 1872)
  • A dobsinai jégbarlang. Utazási jelentés. Felolvastatott az 1873. máj. 14-én tartott szakgyűlésen. (Természettudományi Közlöny, 1873)
  • A mammuth. 1–2. Előadatott az 1874. márcz. 20-án tartott természettudományi estélyen. – Újabban felfedezett ősállatok Amerikában. (Természettudományi Közlöny, 1874)
  • A dobsinai jégbarlang. A kir. magyar természettudományi társulat megbízásából megvizsgálta és leírta. 6 kőnyomatos táblával és 3 fametszettel. (Pest, 1874)
  • A zsadányi meteorkőhullás. Utazási jelentés. (Természettudományi Közlöny, 1875)
  • A breitensbachi meteorit alkatrészeiről. (Természettudományi Közlöny, 1876)
  • A felsőbányai trachyt wolframitja. 1 táblával. (Értekezések a természettudományok köréből. VII. 14. Bp., 1876; németül: Leipzig, 1876)
  • Magyarhoni anglesitek. 9 táblával. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1876. dec. 4.; megjelent: Értekezések a természettudományok köréből. VIII. 8. Bp., 1877; németül: Leipzig, 1877)
  • Kryolith, Pachnolith és Thomsenolith nevű ásványokat illető vizsgálatok eredménye. – Bunsenin, egy új tellúrásvány. 1 táblával. (Természettudományi Közlöny, 1877)
  • Tellúrezüst Erdélyből. (Természettudományi Közlöny, 1879)
  • Egy Felsőbányán talált új ólomérczről. (Akadémiai Értesítő, 1881)
  • A kryolith-csoport grönlandi ásványai. 2 táblával. – A gr. Széchenyi Béla keletázsiai expedicziójának nephritjei. (Mathematikai és Természettudományi Tájékoztató, 1883)
  • A szabóitról. 1 táblával. (Mathematikai és Természettudományi Tájékoztató, 1884)
  • Über ein Doppelsalz von selensauren Cadmiumoxid und selensauren Kali. von Hauer, K.-vel. (Wien, 1886)
  • Ásvány-optikai tanulmányok. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1886. ápr. 12.; megjelent, kivonatosan: Természettudományi Közlöny, 1886)
  • Symplesit Felsőbányáról. (Természetrajzi füzetek, 1886)
  • Az akanthit és a természetes ezüstkéreg. (Mathematikai és Természettudományi Tájékoztató, 1887)
  • Andorit, új hazai ezüstércz. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1892)
  • A lorandit, új ásványfaj. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1894)
  • A Schuller-féle új arsensulfid kristálytani és optikai viszonyairól. (Mathematikai és Természettudományi Tájékoztató, 1907)
  • Mangánspinell, mint kohótermék Menyházáról, Aradmegyében. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1908 és Bányászati és Kohászati Lapok, 1908)
  • Egy új magyarországi ásvány, a warthait. (Természettudományi Közlöny, 1909)
  • A vasmegyei „nemes szerpentin.” (Természettudományi Közlöny, 1917)
  • Ritka svédországi ásvány Magyarországban. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1918)
  • A tellúr nevű magyar elem felfedezése. (Természettudományi Közlöny, 1920)
  • Schafarzikit, egy új magyar ásvány. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1923)

Kéziratban

szerkesztés
  • Magyarország ásványai. (1908)

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Studia Botanica Hungarica (angol és több nyelv nyelven). Magyar Természettudományi Múzeum

Források

szerkesztés
  • Mauritz Béla: Krenner József emlékezete. /MTA Emlékbeszédek, 21 kötet, 18. szám/ Budapest, 1933.
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 1016. o.  
  • Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
  • Szakáll Sándor: VIII. Tavaszi Ásványfesztivál Programfüzete Nehézipari Műszaki Egyetem, Miskolc, 1990.
  • Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár
  • Természettudományi lexikon III. (Gy–K). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1966.
  • Nagy Béla: Krenner József. /A múlt magyar tudósai/ Akadémiai Kiadó, 1996.
  • Bidló Gábor: Krenner József Sándor. In: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk.: Nagy Ferenc. Bp.: Better-MTESZ-OMIKK, 1997.
  • Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története. /Topographia Mineralogica Hungariae VII./ Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 2002.
  • Névpont

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Krenner_József&oldid=25974229”