Kutyaszív (regény)

Mihail Bulgakov regénye
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 7.

A Kutyaszív (oroszul: Собачье сердце) Mihail Afanaszjevics Bulgakov 1925-ben írt, de a Szovjetunióban csak 1987-ben megjelent kisregénye.

Kutyaszív
SzerzőMihail Afanaszjevics Bulgakov
Eredeti címСобачье сердце
Ország Szovjetunió
Nyelvorosz
Műfajkisregény
Kiadás
Kiadás dátuma1987[1]
Magyar kiadóEurópa Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma1988
FordítóHetényi Zsuzsa
Média típusakönyv
Oldalak száma250
ISBNISBN 9630746344
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben
A Wikimédia Commons tartalmaz Kutyaszív témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Történet

szerkesztés
  Alább a cselekmény részletei következnek!

Gömböc, a kóbor eb hányattatott életének Preobrazsenszkij professzor megjelenése vet véget. A népszerű, kísérletező orvos felvitte a kutyát a lakására, ahol bőségesen ellátta ennivalóval, a sérülését pedig meggyógyította. A szervátültetések mestere hétszobás lakásában végezte a fontosabb vizsgálatokat, műtéteket. Befolyásos és hétköznapi emberek tömege kereste fel, mindannyian megfiatalodni szerettek volna. A ház új lakóbizottsága – Svonder elnökkel az élen – nem nézte jó szemmel a burzsuj lakót, de a tudós eleinte könnyedén leszerelte a támadásokat.

Gömböc istenként tekintett a gazdájára, és egyre jobban érezte magát a professzornál. Egy este azonban utolérte a kutyát a végzete, emberi szerveket ültettek át az agyába, amitől idővel átalakult homo sapiens-szé. Ám ez az új élőlény korábbi testgazdájának – Klim Csugunkin alkoholistának és bűnözőnek – intelligenciáját örökölte, és faragatlan, majd pimasz viselkedésével terrorizálta a körülötte élőket. Hogy fejlődjön, azért olvasnivaló kapott Svondertől, de értelmi képességeit messze meghaladta Engels levelezése Kautskyval. A kutyaember botrányt botrányra halmozott, pénzt és emléktárgyakat lopott, részegeskedett, a földre köpött, cigarettacsikkjeit a szobában a perzsaszőnyegeken taposta el, káromkodásától volt hangos az élettere. A professzor sokáig udvariasan, türelmesen figyelmeztette teremtményét, de egy idő után nála is betelt a pohár.

A torz férfi kutyaéletéből megmaradt a macskák iránti gyűlölete, így miután nevet választott magának (Poligráf Poligráfovics Gömbös), és papírokat szerzett arról, hogy ő szovjet állampolgár, dolgozni kezdett: a Moszkvai Köztisztasági Hivatal kóbor állatok (macskák stb.) befogását végző Tisztogatási Alosztályának vezetője lett. A macskák fojtogatása – miután a meggyilkolt jószágokból kabát lett: mókusbunda munkáshitelre – megfelelő kereseti lehetőséget biztosított Gömbös (Sarikov) elvtárs számára, hogy most már a házasságra is gondoljon. A gazfickó a munkahelyén dolgozó soványka, kifestett szemű gépíró kisasszonyt csábította el, akit szerencsére a professzor felvilágosított arról, hogy ki is valójában az elképzelt férjjelöltje. Vasznyecova elvtársnő pityeregve ment el, pedig visszakapta azt a smaragdköves könnyű kis gyűrűt, amit Gömbös korábban vett el tőle: jegyajándékként.

Pár nappal később Preobrazsenszkij professzor kivételes időpontban fogadta egy régi betegét, egy nagydarab, kövér, egyenruhás embert, aki állhatatosan el akarta érni, hogy találkozzanak. A rendőrtiszt egy feljelentést adott át a doktornak, amit Gömbös, Svonder és a lakóbizottság titkára írt alá. A tudós elleni vádpontok között gyilkossággal való fenyegetés, lőfegyver rejtegetése, ellenforradalmi beszédek, Engels könyvének elégetése, menysevik szervezkedés szerepelt. Miután a tiszt eltávozott, a professzor és Bormental felelősségre vonták a hazatérő Gömböst, aki szemtelenül válaszolgatott. Tizenhat arsin területre igényt tartott a lakásból, nem akarta önként elhagyni a házat. A kutyaember maga ellen hívta ki a sorsot, amikor fityiszt mutatott a tudósnak, és pisztolyt rántott Bormentalra. A fiatal doktor rövid küzdelem után legyűrte a gazfickót, és a szomszédok csodálkozására aznap este a professzor lakása a legtökéletesebb és legszörnyűségesebb csöndbe burkolózott.

A kisregény rövid epilógussal ér véget, mely a fenti események után tíz nappal később történteket meséli el.

  Itt a vége a cselekmény részletezésének!

„– Hogy sikerült idecsalogatnia egy ilyen ideges kutyát, Filipp Filippovics? – kérdezte egy kellemes férfihang, és a nadrágszár a helyére csúszott. Dohányszag áradt szét, és a szekrényben csörömpölni kezdtek az üvegek.

– Kedvességgel. Az egyedüli módszer, amely megengedhető egy élőlénnyel való bánásmódban. Terrorral semmit sem lehet elérni egy állatnál, bármilyen fokán álljon is az a fejlődésnek. Ezt mindig is mondtam, mondom most is, és fogom is mondani. Ezek hiába gondolják azt, hogy a terror segít rajtuk. Nem, kérem, nem segít, bármilyen terror legyen is az: fehér, vörös vagy akár barna! A terror teljesen megbénítja az idegrendszert.”

– 2. fejezet

„- Hogyha azt akarja, hogy jó legyen az emésztése, volna egy jó tanácsom - ne beszéljen evés közben a bolsevizmusról és az orvostudományról. És isten őrizz, hogy ebéd előtt szovjet újságokat olvasson.”

– 3. fejezet

Szereplők

szerkesztés
  • Filipp Filippovics Preobrazsenszkij professzor
  • Ivan Arnoldovics Bormental doktor
  • Gömböc kutya
  • Klim Csugunkin
  • Poligráf Poligráfovics Gömbös (Sarikov)
  • Zinaida Prokofjevna Bunyina, asszisztens
  • Darja Petrovna Ivanova, szakácsnő
  • Svonder, a lakóbizottság elnöke
  • Fjodor, a portás

Megjelenése

szerkesztés

Bulgakov írását a Szovjetunióban 1960-ban szamizdat formájában terjesztették.[2]

A regény 1968-ban Frankfurtban és Londonban folyóiratokban jelent meg.[3]

Magyar kiadások

szerkesztés

A magyar fordítást Hetényi Zsuzsa készítette. Kiadások:

  • Katalizátor iroda, szamizdat, fordító neve nélkül (1986)[4]
  • Kutyaszív (Kisregények: Ördögösdi / Végzetes tojások / Kutyaszív); ford.: Hetényi Zsuzsa, B. Fazekas László, Karig Sára; Európa, Bp., 1988 (Európa zsebkönyvek)
  • Interpopulart (Budapest, 1996)
  • Pesti Szalon (1996, javított kiadás)
  • Generalpress (2004, újra javított kiadás)
  • Alinea Kiadó (2013) – A Klasszik sorozatban megjelent kötet a címadó kisregény mellett Bulgakov három novelláját is tartalmazza (A beszélő kutya, Az alkoholizmus hasznáról, Bíborsziget), valamennyi Hetényi Zsuzsa fordítása.
  • Európa kiadó (2017)
  • Helikon zsebkönyvek, Helikon kiadó (2023)

Filmváltozatok

szerkesztés

Bulgakov kisregényének eddig két filmfeldolgozása készült.

Kutyaszív (1976)

szerkesztés

Az első, német-olasz filmváltozatot Alberto Lattuada olasz filmrendező készítette 1976-ban (Coure di Cane).[5]

Alkotók:

  • rendező: Alberto Lattuada
  • forgatókönyvíró: Mario Gallo, Alberto LAttuada, Viveca Melandero
  • zeneszerző: Piero Piccioni
  • operatőr: Lamberto Caimi

Szereplők:

  • Max von Sydow (Preobrazsenszkij professzor)
  • Eleonora Giorgi (Zina)
  • Mario Adorf (Dr. Bormenthal)
  • Gina Rovere (Darja)
  • Cochi Ponzoni (Poligraf Poligrafovics Sharikov)
  • Vadim Glowna (Schwonder)
  • Rena Niehaus (Zoja)

Kutyaszív (1988)

szerkesztés

1988-ban készült el a kisregény 130 perces szovjet filmváltozata (Szobacsje szerdce).[6][7]

Alkotók:

  • rendező: Vlagyimir Bortko
  • forgatókönyvíró: Natalija Bortko
  • zeneszerző: Vlagyimir Daskevics
  • operatőr: Jurij Sajgardanov
  • vágó: Leda Szemjonova

Szereplők:

  • Jevgenyij Jevsztignyejev (Preobrazsenszkij professzor)
  • Borisz Plotnyikov (Dr. Bormenthal)
  • Vlagyimir Tolokonnikov (Poligraf Poligrafovics Sharikov)
  • Nyina Ruszlanova (Darija Petrovna)
  • Olga Melihova (Zinocska)

Hangjáték

szerkesztés

1988-ban a Magyar Rádió hangjátékot készített Bulgakov kisregényéből Gábor Miklós és Kulka János főszereplésével.[8]

Színházi előadások

szerkesztés

A budapesti Katona József Színház Mihail Bulgakov művét az 1988-1989-es évadban (1989. május 26-tól 1990. április 22-ig) mutatta be Gothár Péter rendezésében. A főbb szerepeket Vajda László, Balkay Géza, Ujlaky Dénes, Csomós Mari, Bertalan Ágnes és Máté Gábor játszották.[9]

2007-ben a Ion Luca Caragiale Román Nemzeti Színház társulata a Bulgakov-feldolgozást Jurij Kordonszkij rendezésében november 3-án és 4-én adta elő a Katona József Színházban.[10]

Képregény

szerkesztés

1997-ben a Füles 23. számától a 31. számig megjelent a mű 18 oldalas képregényváltozata.[11] A szöveget Kiss Ferenc írta a rajzokat Fekete Imre készítette. A képregényt később a Beszélő 2004/12. számában is közölték.[12]

További információk

szerkesztés