Laval Nugent
Laval Nugent von Westmeath (Ballynacor, Írország, 1777. november 3. – Károlyváros, 1862. augusztus 21.) gróf, ír származású császári és királyi tábornagy, a 30. gyalogezred tulajdonosa, az 1848–49-es szabadságharcban a császári csapatok egyik tábornoka, Albert Nugent apja.
| Laval Nugent | |
 | |
| Laval Nugent gróf portréja (Eduard Kaiser litográfiája, (1848) | |
| Született | 1777. november 3.[1][2][3][4] Wicklow megye[5] |
| Elhunyt | 1862. augusztus 21. (84 évesen)[6][1][2] Bosiljevo[5] |
| Állampolgársága | ír |
| Gyermekei | Beatrix Gräfin Nugent von Westmeath |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | az Osztrák Birodalmi Tanács főrendiházának tagja (1861. április 18. – ) |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Laval Nugent témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
1793-ban lépett a császári hadseregbe. Részt vett a Napóleon elleni háborúkban. Kiváló katona volt, ezért gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1800-ban kiérdemelte a Katonai Mária Terézia-rendet, 1809-ben már vezérőrnagyként János főherceg vezérkari főnöke volt, részt vett a győri csatában. Rövid időre nyugalomba vonult, majd 1813-ban ismét szolgálatba lépett. Csapataival 1814-ben a Pó vidékén, 1815-ben Joachim Murat nápolyi király ellen harcolt, majd Nápoly katonai parancsnoka lett. 1816-ban VII. Piusz pápa római herceggé emelte. 1817-től 1820-ig I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király szolgálatában maradt, majd hazatérése után az Osztrák Tengerpart kormányzója lett. 1838-ban táborszernaggyá léptették elő. 1842-től kinevezték Illíria, Belső-Ausztria és Tirol katonai főparancsnokává. E minőségében megbízták egy tartalék hadtest felállításával, melynek feladata Radetzky tábornagy itáliai hadseregének támogatása volt.
1848 őszén a Magyarország elleni támadás előkészítésére Stájerországban szervezett egy mintegy ötezer főből álló hadtestet. A hadtest báró Burits vezérőrnagy vezette dandára november 8-án a friedaui ütközetben (ma: Ormož, Szlovénia) vereséget szenvedett Perczel Mór vezérőrnagy Dél-Stájerországba betörő csapataitól. A téli hadjáratban Nugent mintegy hatezer fős hadtestének feladata a Dunántúl déli felének birtokba vétele és Eszék várának elfoglalása volt. Miután Kossuth Lajos a feldunai hadsereg megsegítésére Győrbe rendelte Perczel Mór hadtestét, Nugent csapatai benyomultak a Dunántúlra és 1849. január 10-én megszállták Nagykanizsát, január 30-án Pécset, majd ostromgyűrűbe zárták Eszék várát. A mintegy háromezer főnyi várőrség február 13-án a büntetlenség fejében átadta a várat.
Március végén, miután a délvidéki császári seregek főparancsnokává Josip Jelačićot nevezték ki, Nugent ismét visszahúzódott Stájerországba, és egy újabb hadtest szervezésébe kezdett. A nyári hadjáratban csapataival ismét benyomult a Dunántúlra, július 30-án megszállta Kaposvárt, augusztus 3-án Pécset, majd a Duna mentén észak felé vonulva átvette Csorich tábornoktól a komáromi várat ostromzár alatt tartó császári seregek parancsnokságát. Haynau megbízásából ő kezdte meg Klapka várparancsnokkal a tárgyalásokat a vár átadásának feltételeiről.
A szabadságharc után tábornaggyá léptették elő és megkapta a Katonai Mária Terézia-rend parancsnoki keresztjét.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c Nugent-Westmeath, Laval Graf (BLKÖ)
- ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
- ↑ Dictionary of Irish Biography (angol nyelven). Royal Irish Academy
- ↑ a b various authors: Dictionary of National Biography (angol nyelven), 1885
- ↑ Oxford Dictionary of National Biography (angol nyelven). Oxford University Press, 2004
Források szerkesztés
- Hermann Róbert: 1848–1849 – A szabadságharc hadtörténete, Korona Kiadó, Budapest – 2001, ISBN 9639376213
- Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
- Révai nagy lexikona
