Liberális Demokrata Párt (Japán)
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A Liberális Demokrata Párt (japánul 自由民主党, átírással Dzsijú Minsutó) konzervatív liberális politikai párt Japánban. Az ország második világháború utáni teljes függetlenné válása és 2009 szeptembere között (mindössze egyszeri, tizenegy hónapos megszakítással) a kormányzó párt Japánban.
| Liberális Demokrata Párt 自由民主党 Dzsijú Minsutó | |
 | |
| Adatok | |
| Elnök | Abe Sinzó |
| Elnökhelyettes | Nikai Tosihiró (főtitkár) |
| Frakcióvezető | Abe Sinzó |
| Alapítva | 1955. november 15. |
| Pártújság | Jidzsú Minsú |
| Tagok száma | 1,068,560 (2017) |
| Ideológia |
japán nacionalizmus[1] nemzeti konzervativizmus[2] szociálkonzervativizmus[3] liberális konzervativizmus[4][5] gazdasági liberalizmus[6] jobboldali populizmus[7] japán neokonzervativizmus[8] gyűjtőpárt[9] konzervatív liberalizmus |
| Politikai elhelyezkedés | Jobboldal |
| Parlamenti jelenlét |
Képviselőház: 283 / 465 125 / 242 1 266 / 2 614 2 009 / 30 101 |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Liberális Demokrata Párt 自由民主党 Dzsijú Minsutó témájú médiaállományokat. | |
A párt nem összekeverendő a már nem létező Liberális Párttal („自民党”, átírással Dzsimintó), amely egybeolvadt a Demokrata Párttal.
TörténelemSzerkesztés
Az LDP 1955-ben alakult meg két konzervatív ellenzéki párt, a Liberális Párt és a Japán Demokrata Párt összeolvadásával. A fúzió az akkor népszerű Japán Szocialista Párt ellen jött létre. A következő választásokat már az LDP nyerte; az első konzervatív japán kormány már 1955-ben létrejöhetett.
A párt Japán külpolitikájának gyökeres átalakításával kezdte tevékenységét. Japán belépett az ENSZ-be, létrejöttek a diplomáciai kapcsolatok a Szovjetunióval. Az 1950-es években az LDP vezetői pártjukat meghatározó politikai erővé tették. Ennek bizonyítéka, hogy az 50-es években minden választást az LDP nyert meg.
Az 1950-es évektől az 1970-es évekig az amerikai CIA milliókat költött a japán választások befolyásolására az LDP javára és a Japán Szocialista Párt, valamint a Japán Kommunista Párt kárára, bár ez az 1990-es évekig titokban maradt.
FelépítésSzerkesztés
A párt élén az elnök (szószai) áll, akit hároméves időszakokra választanak meg, legfeljebb kétszer (2002 előtt az elnök hivatali ideje csak két év volt). Amíg a párt megtartotta többségét az alsóházban, az elnök egyben Japán miniszterelnöke is volt. A pártelnököt a parlament LDP-s tagjaiból és a prefektúrák képviselőiből álló pártgyűlés választja.
IdeológiaSzerkesztés
A párt alapvetően jobboldalra sorolják, ám számos kérdésben mind bal, mind jobboldali értékeket képvisel. A párt gazdasági kérdésekben, a gazdasági növekedést tartja fontosnak. Az állami tulajdon helyett a privatizálást tartják fontosnak, számos adóreformot hajtottak végre. 1990-es években prioritásuk volt a Délkelet-Ázsiai régió fejlődését vezetni és annak vezetőjének maradni. Fontos céljuk, hogy a japán gazdaság liberalizálásval nemzetközivé tegyek emellett a belföldi kereslet ösztönző tervek végrehajtása. A párt elutasítja az azonos neműek házasságát.
Választási eredményekSzerkesztés
Parlamenti választásokSzerkesztés
| Választás éve | Elnök | Képviselők száma | Elnyert mandátumok | Választókerületi szavazatok | Blokk szavazások | Eredmény | ||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Szavazatok száma | % | Szavazatok száma | % | |||||
| 1958 | Kisi Nobuszuke | 413 | 289 / 467 |
23,840,170 | 59.0% | Győzelem | ||
| 1960 | Ikeda Hajato | 399 | 300 / 467 |
22,950,404 | 58.1% | Győzelem | ||
| 1963 | Ikeda Hajato | 359 | 283 / 467 |
22,972,892 | 56.0% | Győzelem | ||
| 1967 | Szató Eiszaku | 342 | 277 / 486 |
22,447,838 | 48.9% | Győzelem | ||
| 1969 | Szató Eiszaku | 328 | 288 / 486 |
22,381,570 | 47.6% | Győzelem | ||
| 1972 | Tanaka Kakuei | 339 | 271 / 491 |
24,563,199 | 46.9% | Győzelem | ||
| 1976 | Takeo Miki | 320 | 249 / 511 |
23,653,626 | 41.8% | Győzelem | ||
| 1979 | Maszayosi Ōhira | 322 | 248 / 511 |
24,084,130 | 44.59% | Győzelem | ||
| 1980 | Maszayosi Ōhira | 310 | 284 / 511 |
28,262,442 | 47.88% | Győzelem | ||
| 1983 | Nakaszone Jaszuhiro | 339 | 250 / 511 |
25,982,785 | 45.76% | Győzelem | ||
| 1986 | Nakaszone Jaszuhiro | 322 | 300 / 512 |
29,875,501 | 49.42% | Győzelem | ||
| 1990 | Kájfú Tosikó | 338 | 275 / 512 |
30,315,417 | 46.14% | Győzelem | ||
| 1993 | Kiichi Miyazawa | 285 | 223 / 511 |
22,999,646 | 36.62% | Vereség | ||
| Győzelem | ||||||||
| 1996 | Hasimoto Rjútaró | 355 | 239 / 500 |
21,836,096 | 38.63% | 18,205,955 | 32.76% | Győzelem |
| 2000 | Mori Josiró | 337 | 233 / 480 |
24,945,806 | 40.97% | 16,943,425 | 28.31% | Győzelem |
| 2003 | Koizumi Dzsunicsiró | 336 | 237 / 480 |
26,089,326 | 43.85% | 20,660,185 | 34.96% | Győzelem |
| 2005 | Koizumi Dzsunicsiró | 346 | 296 / 480 |
32,518,389 | 47.80% | 25,887,798 | 38.20% | Győzelem |
| 2009 | Aszó Taró | 326 | 119 / 480 |
27,301,982 | 38.68% | 18,810,217 | 26.73% | Vereség |
| 2012 | Abe Sinzó | 337 | 294 / 480 |
25,643,309 | 43.01% | 16,624,457 | 27.79% | Győzelem |
| 2014 | Abe Sinzó | 352 | 291 / 475 |
25,461,427 | 48.10% | 17,658,916 | 33.11% | Győzelem |
| 2017 | Abe Sinzó | 332 | 284 / 465 |
26,719,032 | 48.21% | 18,555,717 | 33.28% | Győzelem |
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ The Resurgence of Japanese Nationalism (the Globalist). [2016. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 11.)
- ↑ Ganesan. Bilateral Legacies in East and Southeast Asia. Institute of Southeast Asian Studies, 67. o. (2015)
- ↑ Inada, Miho; Dvorak, Phred. "Same-Sex Marriage in Japan: A Long Way Away?" Archiválva 2016. június 16-i dátummal a Wayback Machine-ben.. The Wall Street Journal. 20 September 2013. Retrieved 31 March 2014.
- ↑ szerk.: William D. Hoover: Historical Dictionary of Postwar Japan. Scarecrow Press, 211. o. (2011). ISBN 978-0-8108-7539-5
- ↑ Karan, Pradyumna P. (2005), Japan in the 21st century: environment, economy, and society, University Press of Kentucky, <https://books.google.com/books?id=wS5kcRvShg8C&pg=PT259>
- ↑ Muramatsu, Michio. State and Administration in Japan and Germany: A Comparative Perspective on Continuity and Change. Walter de Gruyter, 117. o. (1997)
- ↑ Lindgren, Petter: The Era of Koizumi's Right-Wing Populism. University of Oslo, 2012
- ↑ Hebert. Wind Bands and Cultural Identity in Japanese Schools. Springer Science & Business Media, 44. o. (2011)
- ↑ Japan's International Relations: Politics, Economics and Security. Routledge, 58. o. (2001). ISBN 978-1-134-32806-2
