Főmenü megnyitása

Liberális Demokrata Párt (Japán)

japán politikai párt

A Liberális Demokrata Párt (japánul 自由民主党, átírással Dzsijú Minsutó) konzervatív liberális politikai párt Japánban. Az ország második világháború utáni teljes függetlenné válása és 2009 szeptembere között (mindössze egyszeri, tizenegy hónapos megszakítással) a kormányzó párt Japánban.

Liberális Demokrata Párt
自由民主党
Dzsijú Minsutó

Liberal Democratic Party of Japan logo.svg
Adatok
Elnök Abe Sinzó
Elnökhelyettes Nikai Tosihiró (főtitkár)
Frakcióvezető Abe Sinzó

Alapítva 1955. november 15.
Pártújság Jidzsú Minsú
Tagok száma 1,068,560 (2017)

Ideológia japán nacionalizmus[1]
nemzeti konzervativizmus[2]
szociálkonzervativizmus[3]
liberális konzervativizmus[4][5]
gazdasági liberalizmus[6]
jobboldali populizmus[7]
japán neokonzervativizmus[8]
gyűjtőpárt[9]
konzervatív liberalizmus
Politikai elhelyezkedés Jobboldal
Parlamenti jelenlét Képviselőház:
283 / 465
Tanácsosok Háza:
125 / 242
Prefektúrák törvényhozásai:
1 266 / 2 614
Önkormányzati képvsielők:
2 009 / 30 101
Weboldala

A párt nem összekeverendő a már nem létező Liberális Párttal („自民党”, átírással Dzsimintó), amely egybeolvadt a Demokrata Párttal.

Tartalomjegyzék

TörténelemSzerkesztés

 
Az LDP alapító gyűlése

Az LDP 1955-ben alakult meg két konzervatív ellenzéki párt, a Liberális Párt és a Japán Demokrata Párt összeolvadásával. A fúzió az akkor népszerű Japán Szocialista Párt ellen jött létre. A következő választásokat már az LDP nyerte; az első konzervatív japán kormány már 1955-ben létrejöhetett.

A párt Japán külpolitikájának gyökeres átalakításával kezdte tevékenységét. Japán belépett az ENSZ-be, létrejöttek a diplomáciai kapcsolatok a Szovjetunióval. Az 1950-es években az LDP vezetői pártjukat meghatározó politikai erővé tették. Ennek bizonyítéka, hogy az 50-es években minden választást az LDP nyert meg.

Az 1950-es évektől az 1970-es évekig az amerikai CIA milliókat költött a japán választások befolyásolására az LDP javára és a Japán Szocialista Párt, valamint a Japán Kommunista Párt kárára, bár ez az 1990-es évekig titokban maradt.

FelépítésSzerkesztés

A párt élén az elnök (szószai) áll, akit hároméves időszakokra választanak meg, legfeljebb kétszer (2002 előtt az elnök hivatali ideje csak két év volt). Amíg a párt megtartotta többségét az alsóházban, az elnök egyben Japán miniszterelnöke is volt. A pártelnököt a parlament LDP-s tagjaiból és a prefektúrák képviselőiből álló pártgyűlés választja.

IdeológiaSzerkesztés

A párt alapvetően jobboldalra sorolják, ám számos kérdésben mind bal, mind jobboldali értékeket képvisel. A párt gazdasági kérdésekben, a gazdasági növekedést tartja fontosnak. Az állami tulajdon helyett a privatizálást tartják fontosnak, számos adóreformot hajtottak végre. 1990-es években prioritásuk volt a Délkelet-Ázsiai régió fejlődését vezetni és annak vezetőjének maradni. Fontos céljuk, hogy a japán gazdaság liberalizálásval nemzetközivé tegyek emellett a belföldi kereslet ösztönző tervek végrehajtása. A párt elutasítja az azonos neműek házasságát.

Választási eredményekSzerkesztés

Parlamenti választásokSzerkesztés

Választás éve Elnök Képviselők száma Elnyert mandátumok Választókerületi szavazatok Blokk szavazások Eredmény
Szavazatok száma % Szavazatok száma %
1958 Kisi Nobuszuke 413
289 / 467
23,840,170 59.0% Győzelem
1960 Ikeda Hajato 399
300 / 467
22,950,404 58.1% Győzelem
1963 Ikeda Hajato 359
283 / 467
22,972,892 56.0% Győzelem
1967 Szató Eiszaku 342
277 / 486
22,447,838 48.9% Győzelem
1969 Szató Eiszaku 328
288 / 486
22,381,570 47.6% Győzelem
1972 Tanaka Kakuei 339
271 / 491
24,563,199 46.9% Győzelem
1976 Takeo Miki 320
249 / 511
23,653,626 41.8% Győzelem
1979 Maszayosi Ōhira 322
248 / 511
24,084,130 44.59% Győzelem
1980 Maszayosi Ōhira 310
284 / 511
28,262,442 47.88% Győzelem
1983 Nakaszone Jaszuhiro 339
250 / 511
25,982,785 45.76% Győzelem
1986 Nakaszone Jaszuhiro 322
300 / 512
29,875,501 49.42% Győzelem
1990 Kájfú Tosikó 338
275 / 512
30,315,417 46.14% Győzelem
1993 Kiichi Miyazawa 285
223 / 511
22,999,646 36.62% Vereség
Győzelem
1996 Hasimoto Rjútaró 355
239 / 500
21,836,096 38.63% 18,205,955 32.76% Győzelem
2000 Mori Josiró 337
233 / 480
24,945,806 40.97% 16,943,425 28.31% Győzelem
2003 Koizumi Dzsunicsiró 336
237 / 480
26,089,326 43.85% 20,660,185 34.96% Győzelem
2005 Koizumi Dzsunicsiró 346
296 / 480
32,518,389 47.80% 25,887,798 38.20% Győzelem
2009 Aszó Taró 326
119 / 480
27,301,982 38.68% 18,810,217 26.73% Vereség
2012 Abe Sinzó 337
294 / 480
25,643,309 43.01% 16,624,457 27.79% Győzelem
2014 Abe Sinzó 352
291 / 475
25,461,427 48.10% 17,658,916 33.11% Győzelem
2017 Abe Sinzó 332
284 / 465
26,719,032 48.21% 18,555,717 33.28% Győzelem


JegyzetekSzerkesztés

  1. The Resurgence of Japanese Nationalism (the Globalist). [2016. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 11.)
  2. Ganesan. Bilateral Legacies in East and Southeast Asia. Institute of Southeast Asian Studies, 67. o. (2015) 
  3. Inada, Miho; Dvorak, Phred. "Same-Sex Marriage in Japan: A Long Way Away?" Archiválva 2016. június 16-i dátummal a Wayback Machine-ben.. The Wall Street Journal. 20 September 2013. Retrieved 31 March 2014.
  4. szerk.: William D. Hoover: Historical Dictionary of Postwar Japan. Scarecrow Press, 211. o. (2011). ISBN 978-0-8108-7539-5 
  5. Karan, Pradyumna P. (2005), Japan in the 21st century: environment, economy, and society, University Press of Kentucky, <https://books.google.com/books?id=wS5kcRvShg8C&pg=PT259>
  6. Muramatsu, Michio. State and Administration in Japan and Germany: A Comparative Perspective on Continuity and Change. Walter de Gruyter, 117. o. (1997) 
  7. Lindgren, Petter: The Era of Koizumi's Right-Wing Populism. University of Oslo, 2012
  8. Hebert. Wind Bands and Cultural Identity in Japanese Schools. Springer Science & Business Media, 44. o. (2011) 
  9. Japan's International Relations: Politics, Economics and Security. Routledge, 58. o. (2001). ISBN 978-1-134-32806-2