Lubény
Lubény (1899-ig Lubenyik, szlovákul: Lubeník) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagyrőcei járásban.
| Lubény (Lubeník) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Nagyrőcei |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1427 |
| Polgármester | Ľubomír Kisel |
| Irányítószám | 049 18 |
| Körzethívószám | 058 |
| Forgalmi rendszám | RA |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1257 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 226 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 274 m |
| Terület | 5,82 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 39′ 15″, k. h. 20° 11′ 45″Koordináták: é. sz. 48° 39′ 15″, k. h. 20° 11′ 45″ | |
| Lubény weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lubény témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Nagyrőcétől 6 km-re délkeletre, a Szlovák Érchegységben, a festői Murányi-völgyben, a Murány-patak partján fekszik.
Története szerkesztés
1427-ben „Lwbnyk” néven említik először. Jolsva, majd Murány várának tartozéka volt. A népi hagyomány szerint neve a szlovák ľúbit szóval van összefüggésben, Wesselényi Ferenc és Széchy Mária szerelmével van kapcsolatban. 1435-ben „Lwbenyk”, 1554-ben „Lwbonyk Lehota”, 1651-ben „Lubownyik” alakban szerepel az írott forrásokban. A 16. századtól a murányi váruradalom része. 1566-ban megtámadta és felégette a török. Már a középkortól kohók és vashámorok működtek területén. 1557-ben három hámor és öt kohó működött itt. A 17. században lakói sokat szenvedtek a kuruc harcoktól.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LUBENYIK. Tót falu Gömör Várm. földes Ura G. Koháry Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Jolsvának szomszédságában, és annak filiája, határja rozsot, és zabot terem, réttye jó, legelője kevés, fája tűzre van, keresetre módgya Jolsván, és a’ vas műhelyekben.”[2]
1828-ban 40 háza és 351 lakosa volt. A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Lubenyik, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyében, Jolsvához északra egy kis órányira: 50 kath., 301 evang. lak. Határa szük s részint hegyes, részint róna; az itt ásatott foszló agyagot (argilla schisti) a közellévő vashámorokba hordják. F. u. h. Coburg. Ut. p. Rosnyó.”[3]
Vaskohászata különösen a 19. században indult gyors fejlődésnek. 1897-ben kezdtek itt magnezitet bányászni, azóta jelentős magnezitipar fejlődött ki.
Borovszky Samu monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Lubenyik, a murányi völgyben fekvő tót kisközség, 70 házzal és 608 ág. ev. h. vallású lakossal. Körjegyzőségi székhely. 1427-ben e község Lwbnyk néven van említve, mint Jolsva tartozéka. Földesurai a Koháryak voltak, utánuk meg a Coburg herczegi család. Az idetartozó Hisnyóvízen van hisnyai Heinzelmann Alfréd nagyszabású vasgyára és olvasztója. A községben levő csinos úrilak szintén a gyáros tulajdona. Az ág. h. ev. templom 1825-ben épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Hisnyóvíz.”[4]
A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott.
Népessége szerkesztés
1910-ben 885-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.
2001-ben 1289 lakosából 1123 szlovák, 99 cigány és 55 magyar.
2011-ben 1313 lakosából 1088 szlovák, 109 cigány és 39 magyar.
Külső hivatkozások szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. december 1.)
