Luvi nyelv

az anatóliai nyelvek egyike
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. március 17.

A luvi nyelv (elterjedt írásmóddal luwi, luwian) az anatóliai nyelvek egyike. Az ókorban Anatólia délkeleti részén, főleg Kizzuvatna térségében beszélték. Írásrendszere merőben eltér a rokon hettita nyelvtől, mert míg a hettiták az asszír ékírást vették át és használták saját írásaikban, a luvik saját hieroglif írást alakítottak ki. A luvi nyelv sohasem volt a Hettita Birodalom hivatalos nyelve, de széles körben beszélték és használták. Az epigrafikus emlékeken a birodalmi korból is több feliratuk ismert, a luvi írás egészen Anatólia legnyugatibb részéig, Trója városáig is terjedt, mivel innen is ismert egy hettita tisztviselő luvi feliratú pecsétnyomója. A luvi nyelv fénykorában Anatólia központi és északi területein kívül szinte mindenhol ezt beszélték a Hettita Birodalom területén. A Hattuszasztól alig két napi járóföldre keletre eső Tapikka és az északkeletre eső Szapinuva levéltárai és pecsétnyomói alapján már a középhettita korban is messzire terjedt észak felé.

Luvi
karatepei felirat
karatepei felirat
BeszélikAlsó-Hatti
TerületAnatólia
Beszélők száma0 (anyanyelvi) fő
Nyelvcsaládindoeurópai nyelvcsalád
   anatóliai nyelvek
    luvi nyelv
Ágaklük nyelv
káriai nyelv
lüdiai nyelv[1]
Írásrendszerhieroglif írás (luvi hieroglif)
ékírás
Nyelvkódok
ISO 639-3xlu
a luvi nyelv használatának fontosabb térségei
a luvi nyelv használatának fontosabb térségei
A Wikimédia Commons tartalmaz Luvi nyelv témájú médiaállományokat.
Kubaba istennő bazalt szobra a British Museumban az i. e. 9. századból. A talpazaton luvi nyelvű felirat

Az újhettita királyságokban fokozatosan átvette a hettita nyelv helyét, részben keveredett azzal is, és az arameussal. Ezek a jellegzetes hettita–luvi-arámi keveréknyelvek egész Észak-Szíria és Nyugat-Mezopotámia területén léteztek. A luvi nyelv – és keverékei – használata végül az i. e. 7. században, az újasszír hódítások idején tűnt el.

Rokonsága

szerkesztés
 
Tarhuntanu luvi feliratú pecsétnyomója Trója VIIb rétegéből

A luvi nyelv az anatóliai nyelvcsalád tagja. Rokona a hettitának, talán annak egy nyelvjárása, vagy egy hettitaszerű nyelv ötvöződése egy korai nem-indoeurópai nyelvvel. A luvi nyelv jelentőségét az adja, hogy kapcsolatot teremt a hettita nyelv és az ógörög, etruszk (feltételes módon, mivel az etruszk nyelv még nem ismert annyira, hogy a rokonságát kellően megalapozottan lehetne kutatni) és latin nyelvekkel a belőle kialakuló lük, lüd, phrüg és káriai nyelveken keresztül.

Az indoeurópai nyelvek kentum ágával rendkívül sokrétű kapcsolata van. Így – a hettitához hasonlóan – főneveik többsége š hangra végződik (lásd görög sz, latin -us). A lokativusként használt -i és -iya ragok fontos helynévképzők a kentum nyelvekben. Az ógörög nyelvben gyakori – és sokáig nem-indoeurópainak gondolt – állandó mássalhangó-kapcsolatok is innen erednek, mint az ssz, nk, nkh, nt, nth, nksz, ksz, psz, kh.

Szerkezetében is hasonló hozzájuk, az úgynevezett tárgyeset nyelvekhez tartozik, mint a német, a latin és a görög is, bár ezekhez tartozik a finn, a magyar, a török és a japán is. Ezekben a nyelvekben az igék tárgya (a főnév) és az ige ragozása eltérhet egymástól. (Latinban például dominus venit, „az úr jön” és dominus servum audit, „az Úr meghallja a rabszolgákat”.)

A luvi eredetű és luviban jövevény szavak azonosítása és elkülönítése még komoly kihívást jelent a nyelvészek számára. Az ékírásos anyag hettita környezetben született, és semmi sem árulkodik arról, hogy ezekben melyik szó melyik nyelvből származik. Az ékírás írásképe egyébként is hettitizálhatta a luvi nyelvet – másképp mondva az ékírásos anyagban a hettita nyelv szabályainak és az ékírás lehetőségeinek megfelelően írták a szavakat. Norbert Oettinger 1986-ban az ékírásos luviból kifogástalan hettita fonológiát és morfológiát vezetett le. Craig Melchert ezeket a levezetéseket következetesen elutasítja. Ugyanakkor elismeri, hogy a hettita és a luvi nyelv összetett rokonsági viszonyban van egymással, nemcsak ősük lehetett közös, hanem a történelem folyamán oda-visszahatás érte mindkettőt a másik részéről. Ma már úgy tűnik, hogy a luvi nyelv hatása a hettitára sokkal mélyebb volt, mint azt a 20. század végén eredetileg feltételezték. A hettita nyelv szerkezetének változása az óhettita és a középhettita között – így például a ragok alakulása – a luvi hatása lehet.

a luvi írás és az égeikumi írások kapcsolata
phaisztoszi korong lineáris A írás lineáris B írás arkalokhóri balta luvi írás
  04,07,10     ;   a2,   (?)
    vagy   CAPUT
    ;   ;   vagy   SIGILLUM, IUDEX, IUSTITIA, LUNA
  AB79   zu   zo   zi
    ;   ;   ;   SOL, SOL3
  AB78   qe   qe   PANIS, pax
  ka   ROTA, ḫara, ḫari
  A364   B232   wa7, wi7
  AB74   ze?   ANNUS, zi3,   ;   VIR, zi2
  A322     la2, li, lu
  ke   kix
  mi   mi2   a
  di   ;   tu3
  du
  to
  AB37   ti   ti   ;   ta4, su, BONUS2
  A318     THRONUS, MENSA
  AB05   to vagy AB06   na   na 13     ;   na2
  AB54   wa   wa   (?)
    su2, CORNU
    si2
    ;   li2, UNGULA
  AB80   ma   ma 08     ;   LEO, BESTIA, ma   max
  AB13   me, AB85?   mu
  AB81   ku   ku   ka2, SUB   ku
    AVIS2
    PISCIS
  AB39   pi   pi   pi
  AB04   te   te 09     Telipinu
  AB30   ni   ni   wi
    rai, ra3   (?)
    ASTERISK
  AB28   i   i 02     i,   Tarḫunt   (?)   ḫatti, ḫa2
  AB26   ru, AB27   re   ru,   re   ;   ru2
    (?)
  ta   ;   ASINUS, ta
  AB66   ta2   ta2   ta4, lix
  AB76   ra2   ra2   ra
  sa   ;   CAPRA, sa3
  se
  u   u

Írásrendszere

szerkesztés

Luvi nyelven kétféle írással írtak: az ékírás hettita változatával és a luvi hieroglifákkal. A luvi írásrendszert korábban a hettita nyelv hieroglif változatának tartották, ma is gyakran előfordul, hogy hettita hieroglifáknak nevezik, de ez tévedés. A fontosabb feltárt hettita levéltárak (Hattuszasz, Kanis, Szapinuva, Tapikka) mind tartalmaznak luvi nyelvemlékeket is. A hieroglif írásukból jelenleg 534 különböző jel jelentése ismert,[2] amelyek egy kis része kétbetűs szótagot, nagyobb része egy-egy komplett kifejezést jelent (vagyis szójel). Sem a képek rajzolatai, sem az írás belső logikája nem hasonlít a kortárs egyiptomi hieroglifákhoz, teljesen önálló alkotásnak tekintendő.

A két írásrendszert eltérő célokra használták. Folyóírásként az ékírást, mivel a kor írófelületén, az agyagon az ékeket sokkal könnyebb volt írni, mint a képeket. A hieroglifákat a faragást, festést igénylő felületeken alkalmazták.

Átírása

szerkesztés

Az ékírásos anyagot a hettitával azonos módon írjuk át. A luvi hieroglifák átírása a hettita átíráshoz hasonló. Az írásrendszer félig szó-, félig szótagírás. Az ismert hangértékű jeleket dőlt kisbetűvel írják át. Azokat a hieroglifákat, amelyeknek hangértéke nem ismert, de jelentése igen, a nemzetközi megállapodás szerint dőlt nagybetűvel, latin nyelven adják meg.

A luvi nyelv hangtanának rekonstrukcióját az ékírásos nyelvemlékekre és más indoeurópai nyelvek hangtanának összehasonlítására alapozzák. Az alábbi táblázat a hangkészlet mássalhangzói közül legvalószínűbben jelen lévő hangokat tartalmazza. Valószínűleg voltak más mássalhangzók is, amelyeket a hettita nyelv leírására kialakított és alkalmazott ékírással nem jelölhettek. Az š azonos lehet a hettitában is jelen lévő š-szel, és valószínűleg itt is sz-ként olvasandó.

  bilabiálisok labiálisok alveolárisok palatálisok velárisok laringálisok
1* 2* 1 2 1 2 1 2 1 2 1 2
explozívák p b     t d     k g    
nazálisok   m       n            
pergőhangok           r            
réshangok         š z         ħ ʕ
approximantok       w   l   y        

* 1 = zöngés, 2 = zöngétlen

Csak három magánhangzó bizonyított, az a, i és u, mindháromnak van rövid és hosszú változata. A magánhangzó hosszúsága sokszor a szó adott helyzetbeni jelentésére, funkciójára utal. Megfigyelhető a rotacizmus, például īdi → īri (= megy) vagy wala → wara (= meghal). A d hang időnként zöngésedik mássalhangzó-torlódásnál, például adtuwari → aztuwari (= eszik).

A hettita nyelvhez hasonlóan a luviban sincs nemi megkülönböztetés, ehelyett élő és élettelen ragozás van. Az egyes és többes szám mellett néhány élőfőnévnek lehet kétféle többes száma, az egyszerű és kollektív többes (collectivus). Hat eset létezik, ami kevesebb a hettitánál: alanyeset (nominativus), birtokos eset (genitivus), részes-helyhatározói eset (dativus-locativus), tárgyeset (accusativus), határozói eset (általános és eszközhatározó, ablativus-instrumentalis) és megszólító eset (vocativus).

A nyelvtan összességében még nagyon homályos. Az alábbiak nagyrészt Craig Melchert megállapításai.

Főnévragozás

szerkesztés

Konszenzus látszik abban, hogy a -ša/-za végződések az egyes számú élettelen főnevek alany- és tárgyeset (nominativus-accusativus) végződése és ragja. Az élő főneveknél -iš/-in, kivéve az u-tövűeket, itt -uš. Az élők többes számú alanyesetvégződése -inzi/-anzi. Az esetragok nagyon hasonlóak a hettita ragozáshoz. Csak az alany- és tárgyesetben van különbség az élő és élettelen között.

egyes szám példa többes szám példa
luvi magyar luvi magyar
élő alanyeset -iš, -uš, -in telipinuš növény -anzi, -inzi telipinzi növények
növényeket
élő tárgyeset -n, -an telipinun növényt
élettelen alany- és tárgyeset -Ø, -n ḫar kerék
kereket
-a, -aya ḫaraya kerekek
kerekeket
élő/élettelen birtokos eset -š, -ši ḫaraš keréké
élő/élettelen részes- és helyhatározó -i, -iya ḫariya keréknek
(keréken)1
-anza ḫaranza kerekeknek
(kerekeken)
élő/élettelen eszköz- és általános határozó -ati ḫarašati kerékkel2 -ati ḫarašati kerekekkel
1A magyar helyhatározói eset nem egészen felel meg a locativusnak
2 A magyarban nincs határozói eset

Melléknévragozás

szerkesztés
egyes szám példa többes szám példa
luvi magyar luvi magyar
közös alanyeset -ašiš, -išiš wàšiš -ašinzi wàšinzi jók
jókat
közös tárgyeset -ašin, -išin wàšin jót
semleges alany- és tárgyeset -ašanza, -išinza wàšanza
jót
-aša, -iša wàša jók
jókat
részes- és helyhatározó -ašan, -išan wàšan jónak
(jón)
-ašanza, -išanza wàšanza jóknak
(jókon)
eszköz- és általános határozó -ašati, -išati wàšati jóval -ašati, -išati wàšati jókkal

Névmások

szerkesztés
  személyes névmás birtokos névmás
önállóan ragként önállóan
egyes szám én amu, mu -mu, -mi ama-
te tu, ti -tu, -ti tuwa-
ő (apa-) -aš, -ata, -an, -du apaša-
többes szám mi anzaš, anza -anza anza-
ti unzaš, unza -manza unza-
ők (apa-) -ata, -manza apaša-

Igeragozás

szerkesztés

A luvi igeragozás nagyon hasonlít a hettita -ḫi ragozáshoz. Itt is csak jelen- és múlt idő létezik, az egyes- és többes szám, valamint a személyek az általános első-, második- és harmadik személyűek. Csak aktív igék ismertek, bár vannak jelei a középpasszív alakoknak is.

A főnévi igenév képzője: -una. (Pi = „ad”, piuna = adni)

jelen múlt felszólító jelen múlt felszólító jelen múlt felszólító
egyes szám 1 -wi -ḫa piwi piḫa adok adtam (adjak)
2 -ši -ta Ø piši pita pi adsz adtál adj
3 -ti(r) -ta(r) -tu(r) piti pita pitu (ő) ad adott adjon
többes szám 1 -mina -ḫana pimina piḫana adunk adtunk (adjunk)
2 -tani -tan -tanu pitani pitan pitanu adtok adtatok adjatok
3 -nti -nta -ntu pinti pinta pintu adnak adtak adjanak
  1. Thomas V. Gamkrelidze & Vaszilij V. Ivanov (1990). „Az indoeurópai nyelvek őstörténete”. Scientific American (magyar kiadás) (5), 77-83. o.  
  2. luwian signlist. [2016. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 1.)

További információk

szerkesztés