Maschinenpistole 40

A Maschinenpistole 40 (rövidítve MP 40) géppisztolyt 1940-ben rendszeresítették, és számos főrésze hasonlított az MP 38-ra. A fő különbség a felhasznált anyagokban rejlett, mivel itt főként préselt acéllemezt és műanyagot használtak. Hagyományos hátrasiklással működött. Először a Fallschirmjägerek (ejtőernyősök) használták, sikerrel.

Maschinenpistole 40
Típus	Géppisztoly
Ország	Harmadik Birodalom
Tervező	Heinrich Vollmer
Gyártási darabszám	kb. 1 millió
Alkalmazás
Használó ország	Lásd Alkalmazók
Háborús alkalmazás	második világháború
Műszaki adatok
Űrméret	9 mm
Lőszer	9×19 mm Parabellum
Tárkapacitás	32 db-os szekrénytár
Működési elv	Szabad hátrasiklású tömegzár
Tömeg	3,97 kg (tár nélkül) 4,61 (töltött tárral) kg
Fegyver hossza	629 mm (behajtott válltámasszal) 832 mm (kihajtott válltámasszal) mm
Csőhossz	248 mm
Elméleti tűzgyorsaság	500 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség	380 m/s
Pontos lőtávolság	70 - 100 m
A Wikimédia Commons tartalmaz Maschinenpistole 40 témájú médiaállományokat.

Bár a tervezési fázisokban Hugo Schmeisser nem vett részt (egyedül az utolsó gyártásracionalizáláson), a név („Schmeisser-géppisztoly”) mégis rajta ragadt, saját fejlesztésű fegyvereire pedig nem használják. Ennek oka, hogy a fenti géppisztolyhoz a tárakat Hugo Schmeisser tervezte és az ő licence alapján gyártották, ezért mindegyiken rajta volt a Patent Schmeisser jelzés. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy magát a fegyvert Heinrich Vollmer tervezte az Erme Werkében 1938-ban. A fegyver közel egymillió példányban készült, kisebb, nagyobb változtatásokkal.

Gyártása

Az MP 40 az elődjén, az MP 38-on alapul (ami pedig az MP 36-on). Az MP 36-ot az Erma Werke gyárban gyártották, a Harmadik Birodalom hadseregének megalapításával egyidejűleg. A fegyver Heinrich Vollmer VPM 1930 és EMP géppisztolyai alapján készült. Vollmer 1938-ban előállt az MP 38-cal, a német hadseregellátó kérésére. Az MP 36 az MP 38 leegyszerűsített változata, az MP 40 pedig az MP 38 még tovább egyszerűsített változata, költségkímélőbb megoldássokkal.

A szövetséges erők gyakran nevezték "Schmeisser-géppisztolynak", mivel a táron a "Schmeisser" felirat állt. Schmeisser tervezte az MP 18-at, ami az első tömeggyártású géppisztoly volt, a fegyvert az első világháború végén vetették be. Az MP 40-et mégsem ő tervezte hanem csak a tárat licencelte. Az MP 41-et viszont ő tervezte, ami az MP 40 fatusával ellátott variánsa volt. Az MP 41-et ritkán használták, csak néhány SS és rendőri alakulatnál. A fegyvert Németország szövetségesének, Romániának exportálták.

A fegyver által háborús filmekben, videojátékokban kialakított kultusz gyakran téves, csak ejtőernyősök, szakasz- és osztagvezetők használták, míg a német hadsereg többsége a 98-as karabélyt.

A harcmezőkön nem volt elegendő MP 40 géppisztoly, mert a 98-as karabélyhoz képest a gyártása drága volt. Így azok a katonák, akik egyre többször találták magukat rohamfeladatokban, az elesett szovjet katonáktól felszedett PPS–41 géppisztolyt vitték magukkal. Ezt néhány korabeli fotón is látni. 1943-tól kezdve a német hadsereg a 98-as karabély és az MP 40 géppisztoly leváltását tervezte. A feladatra az új MP 43/44 gépkarabélyt jelölték ki (ismertebb nevén StG. 44 [Sturmgewehr 44]).

Német katona Sztálingrád romjai között PPS-41 géppisztollyal.

Alkalmazók

• Ausztria
• Angola
• Algéria
• Belgium
• Bulgária
• Csehszlovákia
• Egyiptom
• Dánia
• Finnország
• Franciaország
• Görögország
• Irán
• Izrael
• Indonézia
• Olasz Szociális Köztársaság
• • Magyarország
  • Malajzia
  • Mozambik
  • Hollandia
  • Harmadik Birodalom
  • Norvégia
  • Románia
  • Lengyelország
  • Szaúd-Arábia
  • Spanyolország
  • Törökország
  • Egyesült Királyság
  • Jugoszlávia

  Források

  
  

  További információk

  • MP18 angolul
  • SZTE Egyetemi Könyvtár, Hadtörténeti Gyűjtemény
  • Mike Ingram: Az MP 40-es; ford. Bárány Zoltán; Hajja, Debrecen, 2001 (20. századi hadtörténet. A II. világháború híres harceszközei)