Főmenü megnyitása

Mailáth György (jogász)

magyar nemes, politikus, jogász, 1752-1821

Székhelyi Mailáth György (Kereskény, Nyitra vármegye, 1752. július 20.Pest, 1821. február 19.) királyi személynök és a királyi ítélőtábla elnöke.

Mailáth György
Donát Portrait of György Majláth.jpg
Született 1752. július 20.
Kereskény, Nyitra vármegye
Elhunyt 1821. február 19. (68 évesen)
Pest
Állampolgársága magyar
Gyermekei Mailáth György
Foglalkozása jogász, főispán, királyi személynök, a királyi ítélőtábla elnöke
Tisztség
Kitüntetései Magyar Királyi Szent István-rend (1807)
A Wikimédia Commons tartalmaz Mailáth György témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

A nemesi származású székhelyi Majláth család sarja. Mailáth József (1703-1757) septemvir és Lőrinczy Kata (1708-1791) fia. Fivére, gróf székhelyi Majláth József (1737-1810) államminiszter, kormányzó, főispán volt. A Mária Terézia kori Úrbérrendezés összeírásán, a tehetős köznemes Mailath József özvegye három úrbéri birtokkal rendelkezett: a Hont vármegyei kiskéri, és a két Nyitra vármegyei elecskei és kajszai. Összesen 623 úrbéri holdja, 24 jobbágya, és 12 zsellére volt.[1]

Mailáth György, 15 éves korában a jezsuita rendbe lépett és a rendnek 1773-ban történt feloszlatása után ismét visszatért a világi pályára, bár mély vallásosságát azontúl is megtartotta és utódaira is átruházta. Elvégezve a jogi egyetemet és letevén az ügyvédi vizsgát, esküdt lett Hont megyében, ahonnan Esterházy herceg meghívta táblai ügyvédnek; 1781-ben az óbudai kamara ügyészévé, 1784-ben királyi ügyigazgatóságbeli ügyésszé nevezték ki. 1786-ban a dunáninneni kerületi tábla ülnöke, az év végén királyi táblai előadó bíró. A II. József halálával helyreállt törvényes állapot bekövetkezése után is folytatta e hivatalát és az 1790–91-es országgyűlés naplóját fogalmazta. 1792-ben királyi személynök és 1795-ben nádori ítélőmester lett és e minőségben ő vitte a tollat az 1796-as országgyűlésen. 1798-ban királyi ügyigazgató és kamarai tanácsos, 1805-ben Bécsben udvari tanácsos és az udvari közkamaránál, majd csakhamar az udvari kancelláriánál referendarius lett. E hivatalaiból kifolyólag ő volt előadó az 1802., 1807. és 1808. évi pozsonyi országgyűléseken. Az 1807. évi országgyűlés után a Szent István-rendet nyerte el, az 1808. évi diéta bevégeztével pedig királyi személynök és a királyi tábla elnöke lett.

Catói jelleme, szigorú rendtartása, tántoríthatatlan igazságszeretete, vezérlő tudása fentartják nevét a magyar biróság történetében. 1811-ben Tolna vármegye főispánja és királyi személynöki hivatalánál fogva az akkori országgyűlésen az alsó tábla elnöke lett.

Beszédei a megyei és országgyűlési Naplókban és irományokban vannak.

Latin levele Kazinczy Ferenchez: Pozsony, 1802. okt. 8. (Kazinczy Levelezése II. 496. l.)

Házassága és leszármazottjaiSzerkesztés

Pesten, 1785. május 31.-én feleségül vette hrabovai Hrabovszky Klára kisasszonyt, aki hrabovai Hrabovszky Gáspár (1710-1791), Pozsony vármegye főispánja, és bodorfalvi Baranyay Julianna lánya volt. A házasságukból született:

JegyzetekSzerkesztés

  1. Fónagy Zoltán. (2013). A Nemesi Birtokviszonyok az Úrbérendezés Korában. Adattár II. MTA. Budapest. 1148.o.

ForrásSzerkesztés