A Maniu-gárdák (Voluntarii pentru Ardeal »Iuliu Maniu«) a második világháborúban létrejött román önkéntes, félkatonai szervezetek voltak Romániában. 1944 őszén partizánvadászat és elrejtett fegyverek összegyűjtése ürügyén sorozatos gyilkosságokat és rablásokat követtek el az erdélyi magyar lakosság körében.

Kegyetlenkedéseik

szerkesztés
 
Tábla a szárazajtai emlékművön

A fentieken kívül számos helyen voltak gyilkosságok, fosztogatások. Romboltak és nőket erőszakoltak meg. Egyedül Maros-Torda vármegyéből közel 4000 magyar lakost hurcoltak el a Maniu-gárdisták Barcaföldvárra vagy Zsilvásárhelyre, akiknek egy része meghalt az internálótáborban. Pl. Mezőpanitról 40 férfit, 6 nőt és 1 gyereket hurcoltak el, a szovátai 19 elhurcoltból csak négyen tértek vissza.

Elbeszélés Csatári Dániel könyvéből

szerkesztés

„Miután a Maniu-gárdákat 1944. szeptember közepén Bukarestben egy istentisztelettel egybekötött ünnepségen elbúcsúztatták, a gárdák Brassóba, majd Marosvásárhelyre meneteltek és rendcsinálás ürügyén az észak-erdélyi magyarok között olyan vérfürdőt rendeztek, amelyet a lidérces álomba merült fantázia sem képes túlszárnyalni. Baltával fejeztek le például magyar parasztokat; asszonyokat és gyerekeket gyilkoltak. Csíkszentdomokoson 12 magyar dolgozót végeztek ki, Egeresben olyan antifasisztákat lőttek agyon, akik a visszavonuló németekkel szemben fegyverrel védték meg a villanyfejlesztő központot; Háromszék megyében kirabolták a magyarokat és tömegesen internálták a Horthy hadseregéből szökött magyar katonákat… Olyan bizonyító anyag van a kezünkben - írta a România Liberă 1944. november 15-i száma -, hogy láttára égnek áll az ember haja. A demokratikus közvélemény felháborodása olyan nagyfokú volt, hogy a Maniu-gárdat kénytelenek voltak feloszlatni… A Szövetséges Ellenőrző Bizottság úgy döntött, hogy ameddig Romániának nem lesz demokratikus kormánya, amely képes biztosítani a magyarság jogait, a reakciós román közigazgatás hagyja el Erdélyt. Visinszkij szovjet külügyminiszter-helyettes megállapította: Erdélyben önhatalmúlag jelentek meg a Iuliu Maniu önkéntes alakulatok, kirabolták és terrorizálták a magyar nemzetiségűeket és aljas fejvadászatot rendeztek ellenük. Éppen ezért a Vörös Hadsereg parancsot kapott a nyugalmat zavaró bandák megsemmisítésére és eltávolítására.”

Beszámoló a kolozsvári Világosság 1945. június 2-i számából

szerkesztés

„Szerdán délelőtt a rendfenntartó hatóságok késői megérkezését kihasználva, Maniu híveinek kisebb csoportja minden ok nélkül megtámadott és súlyosan összevert két munkást. A Sétatéren magyarul beszélő járókelőket vettek üldözőbe. Több mint húsz ártatlan embert vertek össze a legbarbárabb módon. Az Árpád út egyik pékműhelyében dolgozó Tóth Károly 18 éves segédet olyan súlyosan bántalmaztak, hogy belehalt sebesüléseibe. A Fürdő utcában Matean Jacob román pincért verték össze és törték ki fogait, mert védelmére kelt egy üldözőbe vett embernek.

Szamosfalván csütörtök este 11 óra körül egy 20-30 főből álló csoport rátört Görög István gazdálkodó otthonára, törtek-zúztak, az 56 éves férfit életveszélyes sebesülésekkel szállították a kolozsvári református kórházba. Retteg és Almásmálom községben nyolc magyar család házaiba törtek be, a háziakat bántalmazták, minden ruhaneműt magukkal vittek.”

A gárdák feloszlatása

szerkesztés

1944. november 16-án a román kormány feloszlatta a Maniu-gárdát.

1945. április 7-én Brassóban megkezdődött a Maniu-gárdisták pere. A május elején megszületett ítéletek szerint Olteanut – távollétében – életfogytiglani börtönbüntetésre, a többieket pár évre vagy hónapra ítélték. Az ítélet kihirdetése után vád alá helyeztek négy szárazajtai székelyt is, akik a vád szerint román katonákat kínoztak és öltek meg.