Retteg (románul Reteag, németül Retteneck, Rekendeck vagy Reckendorf) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében. Petru Rareș község központja.

Retteg (Reteag, Retteneck/Reckendorf)
A rettegi református templom
A rettegi református templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
KözségPetru Rareș
Rang községközpont (Petru Rareș község)
Irányítószám 427220
Körzethívószám 0x63[1]
SIRUTA-kód 34182
Népesség
Népesség2573 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Magyar lakosság333 (2011)[3]
Népsűrűség78,97 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság248 m
Terület32,58 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Retteg (Románia)
Retteg
Retteg
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 11′ 42″, k. h. 24° 00′ 46″Koordináták: é. sz. 47° 11′ 42″, k. h. 24° 00′ 46″
Retteg weboldala
A református templom belső tere
A községi malom az államosításkor, 1949-ben

FekvéseSzerkesztés

Déstől 15 km-re északkeletre, a Nagy-Szamos jobb partján fekszik, Felőr és Baca között.

Nevének eredeteSzerkesztés

Neve talán egy 'hegyhát' vagy 'borda' jelentésű szláv *retjag szóból ered. A községet 1968-ban nevezték el a környéket egykor birtokló IV. Péter moldvai fejedelemről.

TörténeteSzerkesztés

Hiteles oklevélben 13321334-ben, Bettek, Retteg és Reteg néven említik először. Szász alapítású település. 1405-től a csicsói uradalomhoz tartozott. A 15. században mezőváros, vásár- és vámszedő hely volt. 1553-ban a csicsói uradalom központja, bíráit felváltva a magyarok és a szászok közül választották. 1566-ban lakói az unitárius vallásra tértek. A század végén a szamosújvári uradalomhoz csatolták. Országos vásárait a 1618. században Szaniszló napján, ezen kívül 16061607 körül Szent Mihálykor, 1676-ban május 8-án, július 9-én és Szent Mártonkor, 1731-ben Péter-Pálkor és Szent Mártontól tartották.[4] A 17. században visszatért a református hitre és esperesi székhely volt. 1704-ben Tiege fölgyújtatta. Erdélyben Gyulafehérváron kívül legkorábban, a 18. század folyamán zsidók is letelepültek itt. 1750-ben 177 adózó háztartást számlált. 1716-tól Belső-Szolnok vármegye egyik járásának székhelye, majd a vármegye felső kerületének központja volt. A 19. század első felében Margit napi vásáraira Moldvából lovakat hajtottak, sok szarvasmarha, sajt és gyapjú is gazdát cserélt rajtuk.[5] 1835-től görögkatolikus esperesi székhely. 1845-ben zsidó lakói fából zsinagógát építettek (ezt 1873-ban kőépülettel cserélték föl). 1850 és 1854 között Erdély hat kerülete (District) egyikének székhelye volt. 1876-tól Szolnok-Doboka vármegye dési járásához tartozott. 1886-ban nyílt meg első gyógyszertára.[6] Az 1890-es években reb Sije Fränkel nagy hírű jesivát tartott fenn, ahová külföldről is érkeztek tanítványok.[7] 1898 és 1902 között Ion Pop-Reteganul Revista Ilustrată címmel havonta kétszer megjelenő kulturális folyóiratot adott ki. Az 1922-es földreform Bethlen Andrástól 704 hold szántót és 497 hold erdőt, Bethlen Páltól ötszáz hold szántót, nyolcvan hold erdőt, ötven hold legelőt és negyven hold rétet, Betegh Istvántól 120 holdat, a református egyháztól pedig 153 hold szántót és tizenkét hold erdőt sajátított ki. 1926-ban az akkor létrehozott Szamos megyéhez csatolták, ahol visszakapta járásszékhelyi rangját. Ugyanekkor december 15. és 20. közöttre egy negyedik nagyvásár tartását is engedélyezték. Pojeny nevű negyedének görögkatolikus lakói az 1920-as évek második felében papjukkal együtt ortodox hitre tértek, és új templomot építettek maguknak. A két világháború között egy helyi vállalkozó Retteg–Bukarest autóbuszjáratot üzemeltetett. 1944. május 6-án a helyi szeszgyár udvarán felállított gettóba gyűjtötték a környék zsidó lakosságát, majd innen Désre hurcolták őket.

LakosságaSzerkesztés

1850-ben 1539 lakosából 729 volt román, 509 magyar, 165 zsidó és 61 cigány nemzetiségű.

1857-ben Retteg mezővárosban 1608 lakos élt 288 házban, melyből 78 római katolikus, 17 örmény katolikus, 863 görögkatolikus, 1 görögkeleti ortodox, 452 helvét, 187 zsidó volt.

1910-ben 2318 lakosából 1149 volt magyar, 988 román, 135 cigány és 46 német (jiddis) anyanyelvű, 1147 görögkatolikus, 530 zsidó, 517 református és 116 római katolikus vallású.

2002-ben 2790 lélek lakta, ebből 1582 román, 783 cigány és 422 magyar nemzetiségű, 2121 ortodox, 391 református, 119 pünkösdi hívő, 78 görögkatolikus, 38 római katolikus és 35 baptista vallású.

LátnivalókSzerkesztés

Híres emberekSzerkesztés

  • Itt született 1726-ban Miháltz István jezsuita teológus.
  • Itt született 1853-ban Ion Pop-Reteganul folklorista.
  • Itt született 1867-ben Márk Lajos festőművész.
  • E településről származott a Lázár harangöntő család, melynek több tagja foglalkozott harangöntéssel. Vándormesterként szekéren járták az Alföld északkeleti részét, Szatmár vármegyétől Torna vármegyéig, Beregtől Békésig. 1792 körül a család tagjai közül Lázár György Tasnádra költözött, műhelyét utódai is fenntartották. [3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. [1]
  4. Binder Pál: Régi kalendáriumok az erdélyi és partiumi vásárokról és sokadalmakról (1572–1676). Néprajzi Látóhatár 1993/1–2. sz. [2] Archiválva 2013. július 29-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
  5. Nagy Ferenc: Vásárlaistrom (1842). Ethnographia, 1979., 513. o.
  6. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 46. o.
  7. Mátyás Alexander: Retteg és környéke zsidóságának élete és pusztulása. In Singer Zoltán szerk.: Volt egyszer egy Dés…: Bethlen, Magyarlápos, Retteg, Nagyilonda és környéke. Tel-Aviv, 1969., II., 376. o.

ForrásokSzerkesztés

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája V.: A vármegye községeinek részletes története (Lápos–Rózsapatak). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.  
  • Cornelia Borza – Gheorghe Borza: Reteagul în documente și mărturii orale. Cluj-Napoca, 2006
  • A református templom részletes története és leírása (magyarul)

Külső hivatkozásokSzerkesztés

KépekSzerkesztés