Meggyvágó
A meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Meggyvágó | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||||||||
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Coccothraustes coccothraustes (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||
![]() Elterjedési területe
költőhely (nyáron)
egész éves
telelőhely
| ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Meggyvágó témájú médiaállományokat és Meggyvágó témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Loxia nembe Loxia Coccothraustes néven.[3]
Alfajai
szerkesztés- Coccothraustes coccothraustes coccothraustes (Linnaeus, 1758) - Európa, Szibéria nyugati és középső része és Mongólia északi része
- Coccothraustes coccothraustes buvryi (Cabanis, 1862) - Afrika északnyugati része
- Coccothraustes coccothraustes nigricans (Buturlin, 1908) - Ukrajna déli része, a Kaukázus vidéke, északkelet-Törökország és észak- Irán
- Coccothraustes coccothraustes humii (Sharpe, 1886) - Kazahsztán déli része, Üzbegisztán keleti része és északkelet-Afganisztán
- Coccothraustes coccothraustes schulpini (H. Johansen, 1944) - Szibéria délkeleti része, északkelet-Kína és a Koreai-félsziget
- Coccothraustes coccothraustes japonicus (Temminck & Schlegel, 1848) - Kamcsatka, Szahalin, a Kuril-szigetek és Japán [2]
Előfordulása
szerkesztésEurópa és Ázsia területén honos. Vándorlásai során eljut Alaszkába is. Lombos és elegyes erdők, parkok és gyümölcsösök lakója.
Kárpát-medencei előfordulása
szerkesztésMagyarországon rendszeresen fészkelő, állandó, de az állomány egy része elvonul.
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 18 centiméter, szárnyfesztávolsága 29–33 centiméter, testtömege pedig 46–80 gramm. Feje nagy, nyaka rövid, termete tömzsi. Kékesfekete szárnyain fehér keresztszalag található. Feje fahéjszínű, háta gesztenyebarna, testalja ibolyaszínű. Fekete torokfoltja van.
Életmódja
szerkesztésMagevő madár, elsősorban kemény magvak, vadcseresznye, galagonya, juhar, kökény és kőris terméseit és rügyeit fogyasztja, de megeszi a hernyókat is.
Szaporodása
szerkesztésA fészket a tojó építi áprilisban. Fészekalja 5 tojásból áll, melyen 12-13 napig kotlik a tojó és a hím eteti őket. Kotlófoltja van, ami elősegíti a költést. A kikelés után a családok még hosszabb időt töltenek együtt.
Védettsége
szerkesztésA Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint jó kilátásokkal rendelkezik. Az európai állomány stabilnak mondható, Magyarországon védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint.
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. november 17.)
- ↑ a b Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. november 17.)
- ↑ Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. szeptember 19.)
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. november 17.)
- Az MME Monitoring Központ adatlapja