Megváltó Krisztus-székesegyház
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A Megváltó Krisztus-székesegyház (oroszul Кафедральный Соборный храм Христа Спасителя (во имя Рождества Христова)) a világ legmagasabb ortodox temploma (103 m). Moszkvában található, a Moszkva folyó mellett, pár utcányira a Kremltől.
| Megváltó Krisztus-székesegyház | |
| tentative cultural heritage site in Russia | |
 | |
 | |
| Vallás | keresztény |
| Egyházmegye | Moszkvai ortodox egyházmegye |
| Építési adatok | |
| Építése | 2000. augusztus 19. |
| Rekonstrukciók évei | 1990–2000 |
| Stílus | neobizánci |
| Tervezője | Konsztantyin Andrejevics Ton |
| Alapadatok | |
| Hosszúság | 85 m |
| Szélesség | 85 m |
| Elérhetőség | |
| Település | Moszkva |
| Hely | Volkhonka (15) |
| Elhelyezkedése | |
 Megváltó Krisztus-székesegyház
Pozíció Moszkva térképén
| |
 é. sz. 55° 44′ 40″, k. h. 37° 36′ 20″55.744444°N 37.605556°EKoordináták: é. sz. 55° 44′ 40″, k. h. 37° 36′ 20″55.744444°N 37.605556°E | |
 | |
| A Megváltó Krisztus-székesegyház weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Megváltó Krisztus-székesegyház témájú médiaállományokat. | |
Az első székesegyház
szerkesztésMiután Napóleon katonái elhagyták Moszkvát 1812. december 25-én, I. Sándor orosz cár nyilvános fogadalmat tett, hogy katedrálist épít a Megváltó Krisztusnak szentelve. Ezzel fejezve ki „hálánkat az isteni gondviselésnek, mely megmentette Oroszországot attól a balsorstól, mely beárnyékolta őt”.
Az első befejezett építészeti tervet 1817-ben hagyta jóvá I. Sándor. Ez egy késő gót, neoklasszikus vázlat volt, tele szabadkőműves jelképekkel. Az építészeti munkákat Moszkva legmagasabb pontján, a Veréb-hegyen kezdték el, de az építkezési terület megbízhatatlannak bizonyult.
Időközben I. Sándor örökébe fivére, I. Miklós lépett. Az új cár mélységes ortodox hazafi volt, és nem kedvelte a nyugati eredetű neoklasszicista stílust és a szabadkőműves szimbólumokat. Megbízta kedvenc építészét, Konsztantyin Tont, hogy készítsen egy új tervet, modellként a konstantinápolyi Hagia Szophia székesegyházat felhasználva. Thon neobizánci tervét 1832-ben hagyta jóvá I. Miklós cár. 1837-ben az új építési területet is személyesen a cár választotta ki. Az építkezés megkezdéséhez egy kolostort és egy templomot át kellett telepíteni, így az alapkő letételére egészen 1839-ig nem került sor.
A katedrálist éveken keresztül építették, és 1860-ig nem is emelkedett ki az állványzat mögül. Az épület belsejének díszítésén Oroszország legjobb festői, (Ivan Kramszkoj, Vaszilij Szurikov, Vaszilij Verescsagin) még 20 éven át dolgoztak. A katedrálist 1883-ban, III. Sándor orosz cár koronázásának napján szentelték fel. A felszentelést megelőző évben itt mutatták be Csajkovszkij 1812 nyitányát.
A templom belső szentélye kétszintes karzattal volt körülvéve. Ennek falai pompás márvánnyal, gránittal és drágakövekkel voltak kirakva. A galéria földszintjén állítottak emléket az orosz seregek Napóleon felett aratott győzelmének. A falon több mint ezer négyzetméter felületet elfoglaló carrarai fehér márvány emléktáblát helyeztek el. Ezen felsorolták az 1812-es Honvédő háború parancsnokait, ezredeit és csatáit (a kitüntetésekkel és veszteségekkel együtt). A galéria második emeletét a templom kórusa foglalta el.
Az első templom lerombolása
szerkesztés
A forradalmat, de még inkább Lenin halálát követően a szovjetek ezt a kiemelkedő területet választották ki a szocializmus emlékművének, a Szovjetek Palotájának a számára. Hatalmas épületet terveztek, ez az épület egy óriási, áldásra emelt kézzel álló Lenin szobor talapzatául szolgált volna.
1931. december 5-én Sztálin miniszterelnökének, Kaganovicsnak az utasítására a Megváltó Krisztus székesegyházat felrobbantották. Egy robbantás nem volt elegendő, hogy lerombolják a templomot, és több mint egy évig tartott a romeltakarítás. Az eredeti márvány domborműveket megőrizték és a Donszkoj monostorban állították ki. A falakat borító márvány lapokkal a Kropotkinszkaja és az Ohotnij Rjad metróállomások falát burkolták be, a templom padjai pedig a Novokuznyeckaja metróállomásra kerültek. Hosszú időkön keresztül ezek voltak egyedüli emlékeztetői a valaha épült legnagyobb ortodox templomnak.
A Szovjetek Palotájának építése az alapok kiásásakor a közeli Moszkva folyóból szivárgó víz miatt félbeszakadt. Időközben kitört a második világháború. A kiásott és elárasztott alapgödör érintetlenül volt, míg Nyikita Hruscsov idején át nem alakították Moszkva valaha volt legnagyobb szabadtéri uszodájává.
Az újjáépítés
szerkesztésA szovjet rendszer bukásával, 1990 februárjában az orosz ortodox egyház engedélyt kapott a Megváltó Krisztus székesegyházának újjáépítésére. Az ideiglenes alapkövet már az 1990-es év végén lerakták. Alekszej Gyenyiszov restaurátor erkölcsi kötelességének érezte, hogy az eredeti székesegyház pontos mását tervezze meg.
Az újjáépítési alapítványt 1992-ben hozták létre, és 1994-re már jelentős összeget fizettek be a moszkvaiak. Mire az építkezés lendületbe jött, Gyenyiszovot leváltotta Zurab Cereteli, aki számos vitatott újítást vezetett be. Például: az eredeti márvány domborműveket modern, bronzból készültekre cserélte, amelyekhez hasonlót csak keveset találunk az orosz templomépítészetben, ha egyáltalán találunk. 1996-ban az alsó templomot Jézus megdicsőülésének szentelték. Az elkészült Megváltó Krisztus katedrálist Jézus megdicsőülésének napján, 2000. augusztus 19-én szentelték fel.
Az új templom alatt egy hatalmas díszterem van az egyház számára, ahol 2000-ben szentté avatták az utolsó orosz cárt és családját.
Itt ravatalozták fel a szovjet éra utáni Oroszországi Föderáció első elnökét, Borisz Jelcint, aki szívbénulásban halt meg 2007. április 23-án.
