Merény

	Merény (Nálepkovo)
	Merény központja - jobbra a községháza, balra a katolikus templom
; Merény címere	; Merény zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Gölnicbányai
Rang	község
Első írásos említés	1290
Polgármester	Dušan Daniel
Irányítószám	053 33
Körzethívószám	053
Forgalmi rendszám	GL
	Népesség
Teljes népesség	3630 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	55 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	590 m
Terület	55,65 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 50′ 30″, k. h. 20° 37′ 12″48.841667°N 20.620000°EKoordináták: é. sz. 48° 50′ 30″, k. h. 20° 37′ 12″48.841667°N 20.620000°E
	Merény weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Merény témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Merény (1887-ig Vagendrüssel, szlovákul: Nálepkovo, korábban Vondrišel, németül: Wagendrissel) község Szlovákiában, a Kassai kerület Gölnicbányai járásában.

Fekvése

Iglótól 19 km-re délkeletre, a Gölnic partján fekszik.

Története

A falut 1290-ben a Máriássy család telepítette a szász jog alapján, ekkor említik először „Vagndruzel” alakban. Betelepítője egy Pecold nevű soltész volt. Első lakói szász bányászok voltak. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben „Wogendrwssil” néven szerepel. 1358-ban városi rangot kapott, ekkor „Vagendrüzel” néven említik. A 16. században lakói felvették az evangélikus hitet, majd a 18. századtól a katolikusok és evangélikusok békésen éltek egymás mellett. A falu a 18. században indult fejlődésnek, amikor területén több vashámor is üzemelt. 1787-ben 261 házában 2 482 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VÁGENDRÜSZEL. Német Mezőváros Szepes Vármegy. földes Ura Márjásy Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Iglóhoz 1 mértföldnyire; határja sovány, de másként meglehetős módgyok vagyon a’ keresetre a’ vas bányák körűl, legelője elég, fája van mind a’ kétféle.”^[2]

A 19. században már vasolvasztó is üzemelt területén. 1828-ban 324 házát 2 383-an lakták. Lakói bányászok, vaskohászok, favágók voltak. 1847-ben Kornidesz Lajos a falu határában megalapította Feketehegy-fürdőt, mely az akkori Magyarország első klimatikus sós vízű fürdője és hideg vizes gyógyintézete volt. 1848-ban az épületek súlyos károkat szenvedtek.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Wagendrüssel, Szepes vm. német bányaváros, Iglóhoz dél-keletre 2 mfdnyire: 502 kath., 1881 evang. lak. Kath. és evang. parochia. Vasbányák, hámorok. F. u. a Marjássy nemzetség.”^[3]

1853-ra Lomnitzy Vilmos újjáépíttette a fürdő megrongálódott épületeit. 8 épületből állt, melyekben 180 vendégszoba volt. 8-14 C° hőmérsékletű, bővizű, kitűnő hegyi forrásai hideg vizes gyógyintézet létesítésére kiválóan alkalmassá tették. A fürdő 1881-ig üzemelt. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Iglói járásához tartozott.

Német lakosságát a második világháború után kitelepítették.

Népessége

1880-ban 2827-en lakták, ebből 2141 német, 22 magyar és 485 szlovák anyanyelvű.

1890-ben 2224-en lakták: 1625 német, 44 magyar és 553 szlovák anyanyelvű.

1900-ban 2103 lakosából 1463 német, 63 magyar és 537 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 2 289-en lakták, ebből 1351 német, 165 magyar és 654 szlovák anyanyelvű.

1921-ben 1989 lakosából 1350 német, 14 magyar és 575 csehszlovák volt.

1930-ban 2285-en lakták: 1176 német, 25 magyar és 1023 csehszlovák.

1991-ben 2277 lakosából 1884 szlovák, 371 cigány és 3 magyar volt.

2001-ben 2626 lakosából 1859 szlovák, 725 cigány, 13 német és 7 magyar volt.

2011-ben 3039-en lakták, ebből 2551 szlovák, 406 cigány, 11 német, 2 magyar és 58 ismeretlen nemzetiségű volt.

2021-ben 3630 lakosából 3454 (+14) szlovák, 3 magyar, 52 (+42) cigány, 2 (+8) ruszin, 5 egyéb és 114 ismeretlen nemzetiségű volt.^[4]

Neves személyek

Itt született 1674. július 9-én Czelder Orbán kuruc brigadéros, akit 1717-ben a császáriak felségárulásért Kassán kivégeztek.
Itt született 1831-ben Nagy Sándor református főiskolai tanár.
Itt hunyt el 1923-ban Rösch Frigyes, Sopron tűzoltó főparancsnoka, főreáliskolai tanár, Sopron díszpolgára.
Itt szolgált Szuszai Antal (1864-1917) katolikus pap, egyházi író.
Itt is megfordult Gordán Gyuri betyár, zsivány.

Nevezetességei

Szent István király tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1763-ban épült a korábbi, 14. századi templom helyett.
Evangélikus temploma 1785 és 1789 között épült.