Wikipédia

Mester Miklós

(1906–1989) történész, politikus, országgyűlési képviselő, államtitkár

Mester Miklós (Rugonfalva, 1906. március 8. – Budapest, 1989. január 5.) magyar történész, politikus, országgyűlési képviselő, vallás- és közoktatásügyi államtitkár.

Mester Miklós
Született1906. március 8.[1][2]
Rugonfalva
Elhunyt1989. január 5. (82 évesen)[2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásatörténész, politikus, országgyűlési képviselő
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1939–1944)
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
SírhelyeFarkasréti temető (33/3-5-10)[3][4]
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete és működése szerkesztés

Mester Miklós az Udvarhely vármegyei (ma Hargita megyei) Rugonfalván született, szegény székely református földművescsalád gyermekeként. Édesapja először az Amerikai Egyesült Államokban, majd később, amikor Miklós már a Székelykeresztúr unitárius gimnáziumában[5] tanult, Kanadában vállalt átmeneti időre munkát, ahová – Miklós kivételével – családját is magával vitte.

A középiskola elvégzése után egy románokból álló állami bizottság előtt román nyelven tett érettségi vizsgát Segesvárott, 1925-ben. Ezután Budapestre jött, ahol először két évig közgazdasági, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen történettudományi tanulmányokat folytatott. 1937-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett.

1925-től tagja és munkatársa lett a Bethlen István gróf és Jancsó Benedek által megalapított Népies Irodalmi Társaságnak, amelynek célja az elszakított Erdély kulturális és anyagi támogatása, illetve a Magyarországon tanuló erdélyi diákok támogatása volt. Itt először román sajtóelőadó és könyvtáros volt, később a Társaság egyetemi és főiskolai diákotthonának[6] titkáraként, majd 1936-tól igazgatójaként dolgozott egészen 1949/50-ig.

Széleskörű egyesületi,[7] irodalmi és tudományos tevékenységet folytatott. Az 1930-as évektől kezdve cikkeket írt a Magyar Útba,[8] a Bartha Miklós Társaság kiadványaiba, a Magyarságtudományba (Budapest), a Magyar Kisebbség (Lugos), valamint a Hitel (Kolozsvár) című folyóiratokba. Mint erdélyi születésűt, elsősorban erdélyi és román kérdések, a magyar-román viszony, az asszimiláció témája foglalkoztatták. Cikkeiben, megnyilatkozásaiban kiemelte a népek önrendelkezési jogát és a békés együttélés fontosságát. Fő műve az 1936-ban megjelent „Az autonóm Erdély és a román nemzeti követelések az 1863-64. évi nagyszebeni országgyűlésen” c. könyve volt.

1939-ben Zsindely Ferenc, Tüdős Klára és Teleki Pál támogatásával kormánypárti (Magyar Élet Pártja) országgyűlési képviselővé választották. Képviselőként radikális földreformot sürgetett. 1940 őszén, csalódván a földreform elmaradása miatt, ő is csatlakozott a kormánypártból kilépők új csoportosulásához, az Imrédy Béla által vezetett Magyar Megújulás Pártjához.

Közben a szétforgácsolódásnak indult Bartha Miklós Társaságon belül kialakult egy illegális, egyre inkább németellenes csoportosulás, a „Vasmag – Szellemi Munkaközösség”, aminek tagja lett Mester Miklós is. A mozgalom nevét többször is megváltoztatták, végül 1944-ben fölvették a Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége elnevezést, s e szövetség a német megszállás alatt szorosan együttműködött a Magyar Függetlenségi Mozgalommal.[9] Mestert a belügyminiszter 1944. április második felében kinevezte a Győrffy István Kollégium miniszteri biztosává. A Magyar Hazafiak Szabadság Szövetségével szoros kapcsolatban lévő Magyar Függetlenségi Mozgalom (Szent-Iványi Domokos) és az Erdélyi Párt[10] több vezetőjének támogatásával és Herczeg Ferenc ajánlásával Horthy Miklós 1944. április 30-án kinevezte a Sztójay-kormány vallás- és közoktatásügyi államtitkárává. Pozicója a Lakatos-kormány alatt is megmaradt. Hivatali működése alatt (1944. május 1. és október 15. között) a keresztény egyházakkal, a Zsidó Tanáccsal, a Magyar Cionista Szövetséggel és az Ambrózy Gyula vezette kormányzói kabinetirodával együttműködve, a kormányzói mentesítési intézmény kidolgozása révén, számtalan üldözött számára biztosította a túlélést.[11] Még a minisztertanácsi üléseken is szembeszállt a zsidók deportálását szorgalmazó kormánytagokkal. Titokban hatékonyan támogatta az ellenállási mozgalmat. Szerepe volt az 1944. szeptember 22-én Moszkvába induló fegyverszüneti delegáció útjának előkészítésében.

A nyilas hatalomátvétel után, 1944. okt. 15-én illegalitásba vonult, hamis igazolvánnyal bujkált. 1945-ben az orosz hatóságok néhány hetes őrizetbe vétel után szabadon bocsátották. 1945 után nem vállalt politikai szerepet. Valószínűleg ennek köszönheti, hogy nem lett a Rákosi-rendszer valamelyik koncepciós perének áldozata. Bár 1948-ban rövid ideig letartóztatásban volt, de a Budapesti Igazoló Bizottság határozata alapján 1948-ban felmentették minden vádpont alól.

1949 végéig diákotthont vezetett, majd ennek megszűnése után a Horizont Könyv-, Lap- és Zeneműterjesztő Vállalatnál kapott állást. 1951 júniusában mint osztályidegent kitelepítették családjával együtt Felsővadász községbe, ahol mező- és erdőgazdasági munkát végzett.[12] 1953 végén ugyan hatálytalanították a kitelepítési végzést, de ekkor még – sok egykori kitelepítetthez hasonlóan – nem költözhetett vissza Budapestre. Három évig Dunakeszin volt bejelentett lakása, csak 1956 után lehetett újra fővárosi lakos. Egy ideig tovább dolgozott a Horizontnál, illetve utódjánál (1957-től: Magyar Könyv Kereskedelmi Vállalat), majd egy évig az Elektromos Mérőkészülékek Gyárában kapott munkát. 1960-tól nyugdíjazásáig, 1966-ig, a Magyar Könyvtárellátó Vállalatnál volt hivatalnok. A kommunista rendszer egészen 1987-ig ellenségként kezelte, állambiztonsági megfigyelés alatt tartották. 1987-ben korára való tekintettel törölték a nyilvántartásból.

Írásai szerkesztés

  • Mester Miklós: Az autonom Erdély és a román nemzetiségi követelések az 1863-64. évi nagyszebeni országgyűlésen. Budapest : Dunántúl Pécsi Egyetemi Kiadó és Nyomda,1936
  • Mester Miklós: Az erdélyi románok első törvényhatósági küzdelmei a magyarokkal és a szászokkal (1860–1863). Budapest, Magyarságtudomány, II. 1. különlenyomat, 1936
  • Mester Miklós: Hol hibáztuk el? (A dunavölgyi népek nemzeti egyenjogúságáról) In: Magyar Füzetek 6., pp. 119-130
  • Mester Miklós: A zsidókérdés Magyarországon (1945) In: Új Látóhatár, 1985. (36. évf.) 3. sz. pp. 367–389.
  • Mester Miklós: Arcképek két tragikus kor árnyékában. Visszapillantás a katasztrofális magyarországi 1944. esztendőre, részint annak előzményeire és közvetlen következményeire is, 27 év távlatából. Budapest, Tarsoly, 2012
  • Küzdelem a nemzeti munkaállamért: Mester Miklós társadalompolitikai írásai, 1932–1945 / [szerk., a bev. tanulmányt írta és a kiadást gond. Kása Csaba], (Mester Miklós összegyűjtött művei 1.) Budapest, Kárpáttech Bt., 2018
  • Az autonom Erdély. Nemzetpolitikai írások, 1929–1980; szerk., bev. Kása Csaba; Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely, 2021
  • Magyarság, becsület, tudás. Parlamenti felszólalások, 1939–1943; szerk., bev. Kása Csaba, előszó Babucs Zoltán; Kárpáttech Bt., Budapest, 2022

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10394.htm, Mester Miklós, 2017. október 9.
  2. ↑ a b BnF források (francia nyelven)
  3. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  4. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  5. ↑ Ma: Berde Mózes Unitárius Gimnázium
  6. ↑ Bethlen István Internátus, 1929-től a Külföldiek Kollégiuma, Erdély 1939-es visszacsatolása után: Székely Diákotthon, a háború után: Egyetemi és Főiskolai Diákotthon
  7. ↑ Már diákként tagja volt a Turul Bajtársi Egyesületnek, szerepet vállalt a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületében (SZEFHE), később pedig a Teleki Pál alapította Erdélyi Férfiak Egyesületében, majd belépett a Nemzetpolitikai Társaságba, kapcsolatban állt a Soli Deo Gloria Református Diákszövetséggel (SDG) és tagja volt titkosan működő Magyar Testvéri Közösségnek is
  8. ↑ Magyar Út (1934 szeptember - 1940 december): a korabeli progresszív református ifjúság, elsősorban az SDG havi-, majd hetilapja
  9. ↑ Magyar Függetlenségi Mozgalom, MFM, 1944. jan.-nov.: a német befolyás ellen, a II. világháborúból való kiválásért szervezett mozgalom.
  10. ↑ A második bécsi döntés (1940. aug. 30.) értelmében a Magyarországhoz visszakerült Észak-Erdélyből a magyar képviselőházban behívott képviselőkből 1941-ben alakult meg az Erdélyi Párt, melynek első elnöke Ember Géza, főtitkára gróf Teleki Béla (1899–1990) lett. A pártban 1943 őszén erős függetlenségi és demokratikus áramlat bontakozott ki.
  11. ↑ „A Szálasi-puccsig aláírt kormányzói mentesítések számát, melyek túlnyomó többsége Mester közvetítésével jutott el a kormányzói irodához, egyes források nyolcezerre teszik, más, elfogult visszaemlékezők húsz-harminc ezerre becsülték.” Forrás: Somlai Katalin: Nacionalistaként korszakokon át- Mester Miklós (1906-1989)
  12. ↑ Néhány jóakarója az internálás ideje alatt is támogatta a legszükségesebbekkel, köztük a Horizont vezérigazgatója, a szovjet állampolgárként és szovjet katonatisztként nagy befolyású Kőnig Frigyes.

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mester_Miklós&oldid=26910119”