Mirash Ivanaj

albán oktatáspolitikus, pedagógus, költő

Mirash Ivanaj (nevének ejtése miɾaʃ ivanaj; Podgorica, 1891. március 12.[1]Tirana, 1953. szeptember 22.[2]) albán oktatáspolitikus, pedagógus, költő. 1933 és 1935 között a negyedik Evangjeli-kormány oktatásügyi minisztere volt, nevéhez fűződött az albániai magán-, felekezeti és nemzetiségi iskolák államosítása (1933), majd az állami közoktatási törvénycsomag hatályba léptetése (1934).

Mirash Ivanaj
Született 1891. március 12.
Podgorica
Elhunyt 1953. szeptember 22. (62 évesen)
Tirana
Állampolgársága albán
Foglalkozása
  • oktatáspolitikus
  • pedagógus
  • költő
Iskolái La Sapienza Egyetem
Albánia 21. oktatásügyi minisztere
Hivatali idő
1933. január 11. 1935. augusztus 30.
miniszterelnök Pandeli Evangjeli
Előd Hilë Mosi
Utód Dhimitër Beratti
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Podgoricában született, családja az Albán-Alpokból, a triepshi(wd) törzs szállásterületéről költözött a montenegrói városba. Középiskolai tanulmányait 1912-ben fejezte be Belgrádban, majd a római La Sapienza Egyetemen szerzett jogi és irodalomtudományi oklevelet.[3] Noha családja katolikus felekezetű volt, Ivanaj eddigre kifejezetten vallásellenes nézeteket vallott és egy szabadkőműves nagypáholy tagja lett.[4]

1923-ban hazatért Albániába, és közreműködött az unokabátyja, Nikollë Ivanaj által Shkodrában kiadott antiklerikális hetilap, a Republika (’A Köztársaság’) szerkesztésében. 1924 májusában, a júniusi forradalom előestéjén Jugoszláviába szökött, és csak aztán tért vissza hazájába, hogy a forradalom által elűzött Amet Zogu 1924 decemberében restaurálta hatalmát.[5] 1928-ban egy shkodrai gimnázium igazgatójának nevezték ki, 1931-től pedig a főváros, Tirana egyik gimnáziumában tanított irodalmat és filozófiát.[6]

Oktatási miniszteri tevékenysége szerkesztés

Az 1932. őszi parlamenti választás eredményeként Ivanaj az albán nemzetgyűlés képviselője lett.[7] Pandeli Evangjeli 1933. január 11-én felesküdött negyedik kormányában megbízást kapott az oktatási tárca vezetésére.[8] Ivanaj februárban nagy lendülettel vetette bele magát az elődje, Hilë Mosi által előkészített iskolaállamosítási törvény végrehajtásába. 1933. április 22-én keresztülvitte a nemzetgyűlésen az 1928-as alkotmány módosítását, amelynek során kivették az alaptörvényből a felekezeti és magániskolák alapítási és működtetési jogát, csak az állami fenntartású iskolarendszert ismerték el. Ennek következményeként országszerte átszervezték vagy megszüntették a magán-, felekezeti és nemzetiségi iskolákat, köztük a legpatinásabb tanintézeteket.[9] Az Albániában iskolákat fenntartó Olaszország felháborodva fogadta a fejleményeket, a tiranai Amerikai Szakiskolát(wd) finanszírozó Amerikai Vörös Kereszt(wd) pedig tiltakozásul kivonult az országból.[10] A Vörös Kereszt hídfőállásainak feladását különösen fájlalta az uralkodó, I. Zogu, és 1933 augusztusában a vehemens Ivanaj leváltását fontolgatta.[11]

Ivanajt azonban a tiltakozások nem tántorították el, minisztériuma tovább dolgozott a nemzeti közoktatási törvény előkészítésén, amit végül 1934. szeptember 26-án fogadott el a nemzetgyűlés. A tisztán állami iskolarendszerben a tanítás nyelve kizárólag az albán lett, az általános iskola ötödik osztályáig bevezették a tankötelezettséget, és iskolalétesítési programot indítottak azokon a településeken, ahol a tanköteles gyermekek száma meghaladta a harmincat.[12] Görögország kormánya 1934 szeptemberétől több ízben interpellált a Nemzetek Szövetségének tanácsánál, amelyben az albán kormányt a görög nemzetiségi iskolák bezáratására hivatkozva a kisebbségi jogok eltiprásával vádolták.[13] Végül a hágai Állandó Nemzetközi Bíróság(wd) 1935. április 6-ai többségi ítéletében elmarasztalta az albán kormányt az oktatási törvénycsomag egyes pontjai, a nemzetközi kisebbségvédelmi iránymutatások megszegése miatt.[14] 1935. május 23-ára elkészült ajánlásaiban a testület elrendelte az albániai görög közösségek iskoláinak újranyitását, amit az Evangjeli-kormány júniusban rendeletileg újra lehetővé is tett.[15] Ivanaj oktatási reformcsomagjának megbukását követően, 1935. augusztus 30-án lemondott oktatási miniszteri tisztségéről.[16]

Ivanaj volt az az oktatási miniszter, aki 1934. február 6-án március végi hatállyal visszavonta a leendő kommunista pártfőtitkár, Enver Hoxha franciaországi ösztöndíját, miután a diák egyetemi vizsgáin megbukott.[17]

Utolsó évei és halála szerkesztés

Albánia 1939. április 7-ei olasz megszállása idején Ivanaj Görögországon keresztül Isztambulba menekült, majd a második világháború éveiben munkát keresve élt Libanonban, Jeruzsálemben és Egyiptomban. Innen tért haza 1945 szeptemberében, miután az ország új, kommunista vezetése garantálta személyi szabadságát. 1945 novemberében a tiranai tanítóképző intézetben kezdett el tanítani.[18]

A kommunista párt egyik tisztogatási hulláma során, 1947. május 15-én Jugoszlávia-ellenesség vádjával letartóztatták, vallatása során megkínozták, és végül hétévi szabadságvesztésre ítélték.[19] A tiranai börtönben fordítóként dolgozott, ahol a rendszer az értelmiségi, több nyelven beszélő politikai foglyokból külön fordítói munkacsoportot hozott létre. Tizenkét nappal szabadulása előtt, börtönében halt meg 1953. szeptember 22-én.[20]

Ivanaj oktatáspolitikusi és pedagógusi pályafutása mellett egykötetnyi publikálatlan verset és színdarabot hagyott az utókorra.[21]

Főbb művei szerkesztés

  • Mirash Ivanaj: 24 orët e fundit të mbretërisë së Zogut: Ditar (’Zogu királyságának utolsó 24 órája: Napló’). Përgat. Nasho Jorgaqi. Tiranë: Toena. 1997.   164 o.
  • Martin Ivanaj – Mirash Ivanaj: Kulla e shpresës sime… (’Reményeim tornya…’). Përg. Pjetër Dreshaj. Tiranë: Emal. 2008.   80 o.

Róla szóló irodalom szerkesztés

  • Lazër Radi: Misteret e një ministri: Vitet e fundit të Mirash Ivanajt (’Rejtélyek egy miniszter körül: Mirash Ivanaj életének utolsó évei’). Tiranë: Lilo. 1994.   103 o.
  • Iljaz Gogaj: Mirash Ivanaj personalitet i shquar i universit shqiptar: Monografi (’Mirash Ivanaj, az albánság kiemelkedő személyisége: Monográfia’). Tiranë: Erik. 2004. ISBN 9992798351   240 o.
  • Lazër Radi: Ministri i hekurt – Mirash Ivanaj (’A vasminiszter: Mirash Ivanaj’). Durrës: Jozed. 2018.   340 o.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Elsie 2010 :209.; Elsie 2013 :215.
  2. Elsie 2013 :215–216.
  3. Pearson 2004 :344.; Elsie 2010 :209.; Elsie 2013 :215.
  4. Pearson 2004 :344.; Elsie 2013 :215.
  5. Elsie 2010 :209.; Elsie 2013 :215.
  6. Pearson 2004 :344.; Elsie 2010 :209.; Elsie 2013 :215.
  7. Elsie 2013 :215.
  8. Elsie 2013 :215–216.
  9. Pearson 2004 :344., 346–350.; Elsie 2010 :12.; Fischer 2012 :211–212., 239.; Elsie 2013 :216.
  10. Pearson 2004 :349.; Fischer 2012 :212–213.
  11. Pearson 2004 :352.
  12. Pearson 2004 :360.; Elsie 2010 :209.
  13. Pearson 2004 :360–361., 367.; Fischer 2012 :213.
  14. Pearson 2004 :368–369.; Elsie 2010 :209.
  15. Pearson 2004 :370.
  16. Elsie 2010 :209.; Elsie 2013 :216.
  17. Elsie 2010 :194.; Elsie 2013 :207., 216.; Fevziu 2016 :20., 261.
  18. Elsie 2010 :209.; Elsie 2013 :216.
  19. Elsie 2010 :209.; Elsie 2013 :216.; Fevziu 2016 :21.
  20. Elsie 2010 :209.; Elsie 2013 :216.
  21. Elsie 2010 :209.; Elsie 2013 :216.

Források szerkesztés

  • Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • Fevziu 2016: Blendi Fevziu: Enver Hoxha: The iron fist of Albania. Ed. and intr. by Robert Elsie; transl. by Majlinda Nishku. London;  New York: I.B. Tauris. 2016. ISBN 9781784534851  
  • Fischer 2012: Bernd Jurgen Fischer: King Zog and the struggle for stability in Albania. Tirana: Albanian Institute for International Studies. 2012. ISBN 9789928412522  
  • Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137