Mirash Ivanaj
Mirash Ivanaj (nevének ejtése miɾaʃ ivanaj; Podgorica, 1891. március 12.[1] – Tirana, 1953. szeptember 22.[2]) albán oktatáspolitikus, pedagógus, költő. 1933 és 1935 között a negyedik Evangjeli-kormány oktatásügyi minisztere volt, nevéhez fűződött az albániai magán-, felekezeti és nemzetiségi iskolák államosítása (1933), majd az állami közoktatási törvénycsomag hatályba léptetése (1934).
Mirash Ivanaj | |
Született | 1891. március 12. Podgorica |
Elhunyt | 1953. szeptember 22. (62 évesen) Tirana |
Állampolgársága | albán |
Foglalkozása |
|
Iskolái | La Sapienza Egyetem |
Albánia 21. oktatásügyi minisztere | |
Hivatali idő 1933. január 11. – 1935. augusztus 30. | |
miniszterelnök | Pandeli Evangjeli |
Előd | Hilë Mosi |
Utód | Dhimitër Beratti |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Életútja
szerkesztésPodgoricában született, családja az Albán-Alpokból, a triepshi törzs szállásterületéről költözött a montenegrói városba. Középiskolai tanulmányait 1912-ben fejezte be Belgrádban, majd a római La Sapienza Egyetemen szerzett jogi és irodalomtudományi oklevelet.[3] Noha családja katolikus felekezetű volt, Ivanaj eddigre kifejezetten vallásellenes nézeteket vallott és egy szabadkőműves nagypáholy tagja lett.[4]
1923-ban hazatért Albániába, és közreműködött az unokabátyja, Nikollë Ivanaj által Shkodrában kiadott antiklerikális hetilap, a Republika (’A Köztársaság’) szerkesztésében. 1924 májusában, a júniusi forradalom előestéjén Jugoszláviába szökött, és csak aztán tért vissza hazájába, hogy a forradalom által elűzött Amet Zogu 1924 decemberében restaurálta hatalmát.[5] 1928-ban egy shkodrai gimnázium igazgatójának nevezték ki, 1931-től pedig a főváros, Tirana egyik gimnáziumában tanított irodalmat és filozófiát.[6]
Oktatási miniszteri tevékenysége
szerkesztésAz 1932. őszi parlamenti választás eredményeként Ivanaj az albán nemzetgyűlés képviselője lett.[7] Pandeli Evangjeli 1933. január 11-én felesküdött negyedik kormányában megbízást kapott az oktatási tárca vezetésére.[8] Ivanaj februárban nagy lendülettel vetette bele magát az elődje, Hilë Mosi által előkészített iskolaállamosítási törvény végrehajtásába. 1933. április 22-én keresztülvitte a nemzetgyűlésen az 1928-as alkotmány módosítását, amelynek során kivették az alaptörvényből a felekezeti és magániskolák alapítási és működtetési jogát, csak az állami fenntartású iskolarendszert ismerték el. Ennek következményeként országszerte átszervezték vagy megszüntették a magán-, felekezeti és nemzetiségi iskolákat, köztük a legpatinásabb tanintézeteket.[9] Az Albániában iskolákat fenntartó Olaszország felháborodva fogadta a fejleményeket, a tiranai Amerikai Szakiskolát finanszírozó Amerikai Vörös Kereszt pedig tiltakozásul kivonult az országból.[10] A Vörös Kereszt hídfőállásainak feladását különösen fájlalta az uralkodó, I. Zogu, és 1933 augusztusában a vehemens Ivanaj leváltását fontolgatta.[11]
Ivanajt azonban a tiltakozások nem tántorították el, minisztériuma tovább dolgozott a nemzeti közoktatási törvény előkészítésén, amit végül 1934. szeptember 26-án fogadott el a nemzetgyűlés. A tisztán állami iskolarendszerben a tanítás nyelve kizárólag az albán lett, az általános iskola ötödik osztályáig bevezették a tankötelezettséget, és iskolalétesítési programot indítottak azokon a településeken, ahol a tanköteles gyermekek száma meghaladta a harmincat.[12] Görögország kormánya 1934 szeptemberétől több ízben interpellált a Nemzetek Szövetségének tanácsánál, amelyben az albán kormányt a görög nemzetiségi iskolák bezáratására hivatkozva a kisebbségi jogok eltiprásával vádolták.[13] Végül a hágai Állandó Nemzetközi Bíróság 1935. április 6-ai többségi ítéletében elmarasztalta az albán kormányt az oktatási törvénycsomag egyes pontjai, a nemzetközi kisebbségvédelmi iránymutatások megszegése miatt.[14] 1935. május 23-ára elkészült ajánlásaiban a testület elrendelte az albániai görög közösségek iskoláinak újranyitását, amit az Evangjeli-kormány júniusban rendeletileg újra lehetővé is tett.[15] Ivanaj oktatási reformcsomagjának megbukását követően, 1935. augusztus 30-án lemondott oktatási miniszteri tisztségéről.[16]
Ivanaj volt az az oktatási miniszter, aki 1934. február 6-án március végi hatállyal visszavonta a leendő kommunista pártfőtitkár, Enver Hoxha franciaországi ösztöndíját, miután a diák egyetemi vizsgáin megbukott.[17]
Utolsó évei és halála
szerkesztésAlbánia 1939. április 7-ei olasz megszállása idején Ivanaj Görögországon keresztül Isztambulba menekült, majd a második világháború éveiben munkát keresve élt Libanonban, Jeruzsálemben és Egyiptomban. Innen tért haza 1945 szeptemberében, miután az ország új, kommunista vezetése garantálta személyi szabadságát. 1945 novemberében a tiranai tanítóképző intézetben kezdett el tanítani.[18]
A kommunista párt egyik tisztogatási hulláma során, 1947. május 15-én Jugoszlávia-ellenesség vádjával letartóztatták, vallatása során megkínozták, és végül hétévi szabadságvesztésre ítélték.[19] A tiranai börtönben fordítóként dolgozott, ahol a rendszer az értelmiségi, több nyelven beszélő politikai foglyokból külön fordítói munkacsoportot hozott létre. Tizenkét nappal szabadulása előtt, börtönében halt meg 1953. szeptember 22-én.[20]
Ivanaj oktatáspolitikusi és pedagógusi pályafutása mellett egykötetnyi publikálatlan verset és színdarabot hagyott az utókorra.[21]
Főbb művei
szerkesztés- Mirash Ivanaj: 24 orët e fundit të mbretërisë së Zogut: Ditar (’Zogu királyságának utolsó 24 órája: Napló’). Përgat. Nasho Jorgaqi. Tiranë: Toena. 1997. 164 o.
- Martin Ivanaj – Mirash Ivanaj: Kulla e shpresës sime… (’Reményeim tornya…’). Përg. Pjetër Dreshaj. Tiranë: Emal. 2008. 80 o.
Róla szóló irodalom
szerkesztés- Lazër Radi: Misteret e një ministri: Vitet e fundit të Mirash Ivanajt (’Rejtélyek egy miniszter körül: Mirash Ivanaj életének utolsó évei’). Tiranë: Lilo. 1994. 103 o.
- Iljaz Gogaj: Mirash Ivanaj personalitet i shquar i universit shqiptar: Monografi (’Mirash Ivanaj, az albánság kiemelkedő személyisége: Monográfia’). Tiranë: Erik. 2004. ISBN 9992798351 240 o.
- Lazër Radi: Ministri i hekurt – Mirash Ivanaj (’A vasminiszter: Mirash Ivanaj’). Durrës: Jozed. 2018. 340 o.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Elsie 2010 :209.; Elsie 2013 :215.
- ↑ Elsie 2013 :215–216.
- ↑ Pearson 2004 :344.; Elsie 2010 :209.; Elsie 2013 :215.
- ↑ Pearson 2004 :344.; Elsie 2013 :215.
- ↑ Elsie 2010 :209.; Elsie 2013 :215.
- ↑ Pearson 2004 :344.; Elsie 2010 :209.; Elsie 2013 :215.
- ↑ Elsie 2013 :215.
- ↑ Elsie 2013 :215–216.
- ↑ Pearson 2004 :344., 346–350.; Elsie 2010 :12.; Fischer 2012 :211–212., 239.; Elsie 2013 :216.
- ↑ Pearson 2004 :349.; Fischer 2012 :212–213.
- ↑ Pearson 2004 :352.
- ↑ Pearson 2004 :360.; Elsie 2010 :209.
- ↑ Pearson 2004 :360–361., 367.; Fischer 2012 :213.
- ↑ Pearson 2004 :368–369.; Elsie 2010 :209.
- ↑ Pearson 2004 :370.
- ↑ Elsie 2010 :209.; Elsie 2013 :216.
- ↑ Elsie 2010 :194.; Elsie 2013 :207., 216.; Fevziu 2016 :20., 261.
- ↑ Elsie 2010 :209.; Elsie 2013 :216.
- ↑ Elsie 2010 :209.; Elsie 2013 :216.; Fevziu 2016 :21.
- ↑ Elsie 2010 :209.; Elsie 2013 :216.
- ↑ Elsie 2010 :209.; Elsie 2013 :216.
Források
szerkesztés- ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
- ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3
- ↑ Fevziu 2016: Blendi Fevziu: Enver Hoxha: The iron fist of Albania. Ed. and intr. by Robert Elsie; transl. by Majlinda Nishku. London; New York: I.B. Tauris. 2016. ISBN 9781784534851
- ↑ Fischer 2012: Bernd Jurgen Fischer: King Zog and the struggle for stability in Albania. Tirana: Albanian Institute for International Studies. 2012. ISBN 9789928412522
- ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137