Molnár Gyula (szobrász)

magyar katonatanár, festő- és szobrászművész

Dr. Molnár Gyula (Nagykőrös, 1882. április 1.[1]Sopron, 1962. december 19.)[2] magyar katonatiszt, tanár, jogász, festő- és szobrászművész.

Molnár Gyula
Született 1882. április 1.
Nagykőrös
Elhunyt 1962. december 19. (80 évesen)
Sopron
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • tiszt
  • jogász
  • festőművész
  • szobrász
  • pedagógus
Halál okatermészetes

ÉleteSzerkesztés

A neves nagykőrösi Molnár-család leszármazottja; nagyapja, Molnár László honvéd főhadnagy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc lovas tisztje volt.[3]

1904 és 1906 között Strobl Alajos és Radnai Béla tanítványa volt a budapesti Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezdében, ahol rajztanári oklevelet szerzett.[1][4] Ezt követően Párizsban, Münchenben és Rómában folytatott művészeti tanulmányokat.[1] 1918-1920 között saját rajziskolát működtetett Pozsonyban.[1] Hazatérve először Budapesten, a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián tanított rajzot,[4] majd a soproni „II. Rákóczi Ferenc” Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet (1936-tól „II. Rákóczi Ferenc” Magyar Királyi Honvéd Nevelőintézet) volt közigazgatási főnök, igazgatóhelyettes, majd főigazgató tanár; rajzot és természetrajzot oktatott.[5]

Az 1920-as évek közepétől az 1940-es évek közepéig, mint nyugállományú honvédtiszt (ezredes), katonaiskolai tanár, jogász, jó tollú író, költő, festő- és szobrászművész Sopron jeles közéleti alakjának számított, a város köztiszteletnek örvendő polihisztor polgára volt.[6] Festményeit többnyire vidéki tárlatokon mutatta be.[1] Sopronban és szülővárosában számos szobrot és domborművet készített, de emlékérmet is vésett.[7] Műalkotásai jórészt feledésbe merültek, több munkája elpusztult, vagy ismeretlen helyen lappang.[6]

Két lánygyermeke, Klára (1918) és Lilly (1919), valamint egy fia született (1921); ez utóbbi ugyancsak hivatásos katona lett: Molnár László m. kir. repülő hadnagy,[8] a 101. Puma vadászrepülő osztály bátor, haláláig a legeredményesebb vadászpilótája volt. Gépét 1944. augusztus 7-én Káld mellett lőtték le; halálát apja sohasem tudta feldolgozni. A sopronbánfalvi Hősök Temetőjében végső nyugalomra helyezett fiú sírjára a lelőtt gép légcsavarjából készített emlékművet.[9]

Az 1848-as forradalom és szabadságharc centenáriuma alkalmából szülővárosát, a nagykőrösi Arany János Múzeumot számos családi ereklyékből és saját gyűjtésből származó relikviával gazdagította.[7]

1962. december 19-én hunyt el Sopronban.[2] A bánfalvi Hősök Temetőjében nyugszik, fia és több családtagja mellett.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Révai Miklós-emléktábla domborműve (1931)
  • Hűségzászló Harc domborműve (Sopron, 1932)
  • 18. m. kir. honvéd gyalogezred hősi emlékművének katonaalakja és domborművei (Sopron, 1933)
  • II. Rákóczi Ferenc-mellszobor (Sopron, 1934)
  • II. Rákóczi Ferenc-emléktábla domborműve (Nagykőrös, 1935)
  • Kossuth Lajos-dombormű (Nagykőrös, 1936)
  • B. Tóth Ferenc-szobor (Nagykőrös, 1937)
  • Klapka György-mellszobor (Sopron, 1937)[10]
  • Petőfi Zoltán-dombormű (Nagykőrös, 1948)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e Művészeti lexikon (1935).
  2. a b Homor Péter, Horváth Csaba, Lakiné Derzsy Anikó, Robotka Csabáné, Virág Anett; F.k.: Horváth Csaba: Neves évfordulók Sopron és környéke történetéből 2012 (PDF, 179 KB). docplayer.hu pp. 15. Széchenyi István Városi Könyvtár, Sopron, 2012. [2020. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 18.) „50 évvel ezelőtt, 1962. december 19-én hunyt el Sopronban Molnár Gyula festőművész, grafikus, szobrász. Nagykőrösön született 1882-ben.
  3. Mészáros 2008 300 o..
  4. a b Török 2010.
  5. Lásd: a nevelőintézet „iskola értesítői” (1924, 1926, 1930, 1932).
  6. a b Könyvismertető – Az Ász és a Polihisztor.
  7. a b Mészáros 2008 302. o..
  8. Posztumusz főhadnagy.
  9. A korra jellemző, hogy a síremlék miatt Molnár Gyulát 1945 nyarán feljelentették a szovjet parancsnokságon. Turik György őrnagy városparancsnok, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság Sopronba kirendelt vezetője a megyei rendőrfőkapitány Molnár János társaságában kiszállt a helyszínre, elolvasta a sírfeliratot és „a halála napjáig hazánk első vadászrepülője” sírjának megtartását rendelte el. Lásd: Molnár László: A Nádasdy huszárok soproni emlékművének története (PDF, 986 KB). Soproni Arcok pp. 62. Soproni Szemle, 61. évf. 2. sz., 2007. [2020. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 8.)
  10. A soproni „Frigyes főherceg” tüzérlaktanyában állomásozó m. kir. Klapka György 2. honvéd tüzérosztály megrendelésére készült kétszeres életnagyságú mellszobor, melyet 1937. április 25-én avattak fel, a laktanyaudvaron, a főbejárattal szemben állt. 1945. március 4-én, az utolsó amerikai légitámadás során megsemmisült. Lásd: Ifj. Sarkady Sándor: Egy elpusztult műalkotás: A Klapka-mellszobor története a fellelhető adatok tükrében. Soproni füzetek, (2014) 40–43. o. arch ISSN 0138-9963 Hozzáférés: 2020. feb. 23.

ForrásokSzerkesztés

  • (M7) Molnár Gyula. In Éber László: Művészeti lexikon: Építészet, szobrászat, festészet, iparművészet. Gombosi György. második, lényegesen megbővített és átdolgozott kiadás. Budapest: Győző Andor Kiadása. 1935. 141. o. „Molnár Gyula festő (Nagykőrös 1882. április 1.) A bpesti mintarajziskolában szerzett rajztanári oklevelet, azután Párizsban, Münchenben és Rómában tanult. Mint rajztanár működött a Ludovika Akadémiában, majd a soproni, s végül a nagyváradi katonai reáliskolában. 1918-20-ban Pozsonyban volt rajziskolája. Képeit többnyire vidéki tárlatokon állította ki.”  
  • Ifj. Sarkady Sándor: Az Ász és a Polihisztor. Kiadvány. sopronanno.hu, 2017. március 23. [2020. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 19.)
  • Török Pál: A Zrínyi Miklós Reáliskolai Nevelőintézet egy újabb sportérme. pecsidenar.hu. Pécsi Dénár, 2010. május 1. [2017. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 19.)
  • Mészáros László: A nyolcvanéves Arany János Múzeum történeti tárgyi gyűjteménye. In Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. Ihász István - Pintér János szerk. Budapest: Magyar Múzeumi Történész Társulat. 2008. 300. o. arch Hozzáférés: 2020. feb. 19. ISSN 1588-8207