Hősök temetője (Sopronbánfalva)

soproni katonai temető

A Hősök Temetője, vagy Hősi Temető Sopron-Kertváros egyik sírkertje, az egykori Sopronbánfalva és a Felsőlőverek között, az Alom-hegy nyugati oldalán, a községi temető, illetve az egykori pálos rendkarmelita kolostor közvetlen szomszédságában. Az 1878-ban megnyitott és 1945-ig aktív temetőbe napjainkig több mint 3200 katona, hadifogoly és polgári áldozat földi maradványait temették.

Hősök temetője (Sopronbánfalva)
(Katonai temető)
A temető I. világháborús emlékműve
A temető I. világháborús emlékműve
Közigazgatás
Ország Magyarország
Település Sopron
Városrész Kertváros
(Sopronbánfalva)
Cím Sopron, Temető u. 6.
Típus katonai
Létrejötte 1878
Megszűnése 1945
Korábbi nevei Hősi temető
Vallás vegyes
Híres halottak
Tulajdonos Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata
Földrajzi adatok
Területe~20 000 m²
Távolság a központtól2,9 km
Elhelyezkedése
Hősök temetője (Sopronbánfalva) (Sopron)
Hősök temetője (Sopronbánfalva)
Hősök temetője (Sopronbánfalva)
Pozíció Sopron térképén
é. sz. 47° 40′ 40″, k. h. 16° 33′ 21″Koordináták: é. sz. 47° 40′ 40″, k. h. 16° 33′ 21″
A Wikimédia Commons tartalmaz Hősök temetője (Sopronbánfalva)
témájú médiaállományokat.

Története szerkesztés

A 19. században Sopronban mintegy 3000 katona szolgált. Ellátásukra 1840-ben áttelepítették a ruszti katonai kórházat az akkor üresen álló bánfalvi karmelita kolostorba. Az elhunytakat a mai temetőtől délre, a Kolostor-erdőben kialakított katonai temetőbe temették, ami az 1870-es évekre megtelt.

A város 1878-ra alakította ki új temetőt, ekkor történt meg az első temetés, Schülze Lajos huszárkapitány (1826–1878) személyében.[1] Az 1900-as évek elején létesített síremlékekből még egy tucatnyi azonosítható. Az első világháborúig 223 halottat temettek a keleti oldalra.

Tömeges temetésekre 1915-től került sor, amikor a katonai és szükségkórházakba majd az időközben felépült barakk-kórházba százával hozták a frontokról az Osztrák–Magyar Monarchia, valamint a szövetséges hadseregek sebesült és beteg katonáit, illetve a hadifoglyokat. Minden elhunytat nyilvántartásba vettek, tisztességgel eltemettek és sírjaikra a ma is látható fejköveket állították. A közel kétezer áldozat között az akkori Magyarország területéről származó katonákon kívül osztrákok, csehek, szlovének, bosnyákok, horvátok, románok, szerbek, olaszok, oroszok és még számos nemzet fiai voltak. A halál oka főleg valamilyen fertőző betegség, tífusz, gümőkór, kolera vagy agyhártyagyulladás, valamint lövési sérülés. A háború befejezése után a hadikórházakban meghaltak közül még sokakat temettek a délkeleti oldalra.

Az 1920-as években a halottak közül családjuk többeket exhumáltatott és szülőföldjükre szállíttatott. Tömeges exhumálásra 1934-ben került sor, amikor a magyar–olasz egyezmény alapján 43 olasz katona maradványait exhumálták és július 14-én Olaszországba szállították.

A két világháború között főleg Sopronban szolgáló tiszteket, a városhoz kötődő katonákat temettek ide saját kérésükre. Legismertebb közülük vitéz vihari báró Willerding Rezső (Rudolf von Willerding) (Budapest, 1866. január 1.Sopron, 1928. augusztus 26.) gyalogsági tábornok, a Katonai Mária Terézia-rend lovagja. Síremléke az I. világháborús emlékműtől pár lépésre található.[2]

1943-ban 300 négyszögöllel bővítették a temetőt. A második világháború harci cselekményei 1944-ben érték el a várost. 1944. augusztus 14-én helyezték a Hősi temetőben végső nyugalomra vitéz Molnár László m. kir. repülő hadnagyot, a 101. Puma vadászrepülő osztály 7 nappal korábban lelőtt pilótáját, aki haláláig a legeredményesebb vadászrepülő volt. Sírját gépének légcsavarja díszíti.[3] A síremléket szobrász édesapja, Dr. nemes Molnár Gyula nyugállományú ezredes készítette, akit 1962-ben ugyancsak ide temettek.[4] A légitámadások, bombázások, a város elfoglalásának katonai áldozatait ugyancsak ide temették, köztük azt a 36 katonát, akiket a menekülő szolnoki csapatkórház szerelvényén ért az 1944. december 6-i bombázás. Összesen 941 főt egyéni és tömegsírokba temettek ide katonát, a magyarokon kívül főleg németeket, de volt közöttük ukrán, kozák, vend és lengyel nemzetiségű is.

1945 után a sírkertet katonai temetőként már nem használták, csak az itt nyugvó katonák családtagjai temetkeztek szeretteik közelébe, külön engedéllyel és kizárólag urnás temetéssel.

1991-ben a második világháború során Sopronban és környékén elesett szovjet katonák hamvait hozták át a Várkerületről a szovjet hősi emlékművel együtt, 2001-ben pedig sor került a Szent Mihály-templom kertjében eltemetett szovjet katonák áthelyezésére is.

A temető halottai szerkesztés

„Hősök csontjai porlanak itt a Földanya mélyén. Térdre e hantok előtt! Mondjon imát ajkad!”
– A temető mottója
 
Magyar katonasír
 
I. világháborús sírok
 
Molnár „Paszulyos” László repülő hadnagy síremléke
 
II. világháborús német tömegsírok
„Ellenfél voltál idegen, majd rabja magyarnak, kik most testvérként őrzik álmaidat.”
– A hadifogoly parcella felirata
 
A temetőbe kihelyezett ismertetőtábla adatai szerint a temető halottainak száma:
  • 1878-tól az első világháborúig: 233 fő
  • Az első világháború áldozatai: 1874 fő
  • A második világháború halottai: 941 fő
  • Saját kérésére ide temetett katonák, főleg tisztek: kb. 15 fő
  • Hozzátartozók: kb. 30 fő

Emlékművek szerkesztés

1. A központi emlékmű

A sírkert 1917-ben lett Hősi Temető. Ekkor emelték a főbejárattal szembeni emlékművet, amelynek terveit Moll Elemér műegyetemi tanársegéd (akkor hadapród jelölt őrmester) készítette el Bachrach Imánuel festőművész rajzai alapján. Ugyancsak ő irányította a kivitelezés munkálatait is, amelyet Sopronban katonáskodó kőfaragók végeztek el: Bősze József hadapródjelölt, Neumann József hadapród őrmester és Zábrodszky Rudolf képzőművész, lövészkáplár, a 11. lövészezred állományából. Avatására 1917. június 2-án került sor ünnepélyes keretek között.[1]

Az emlékmű központi szoboralakja Zábrodszky Rudolf alkotása, egy távolba merengő, elhunyt bajtársaira gondoló magyar népfelkelőt ábrázol. Félkörben sima oszloptörzsű, ión oszlopfővel bíró oszlopsor öleli körül. A szobor talapzatán az alábbi magyar és német nyelvű szöveg olvasható:

AZ 1914–1918.I VILÁGHÁBORÚBAN
ELESETT HŐSÖK DICSŐ ÉS
MARADANDÓ EMLÉKÉRE
––––––
ZUM GLORREICHEN UND
DAUERNDEN GEDÄCHTNIS DER
IM WELTKRIEGE 1914–1918
GEFÄLLENDEN HELDEN

Mögötte, az oszlopsor felett a következő felirat látható:

RENGHET A FÖLD, DE MINDIG TISZTÁN RAGYOG A MAGYAR DICSŐSÉGE

2. Szovjet hősi emlékmű

A Várkerületen állt egykori emlékmű áthelyezését a rendszerváltás után kezdeményezte a város önkormányzata az orosz nagykövetségen, melynek eredményeként 1991-ben négy sírral együtt áttelepítették a bejárattól jobbra, a gondnoki épület mögötti területre.

3. Az 1944. december 6-i bombázás áldozatainak emlékműve (avatás: 1947)

4. A II. világháborúban elesett német katonák emlékműve

A terület alsó sarkán állított és 1995. július 2-án felavatott emlékművön 578 itt eltemetett német katona nevét tüntették fel.

5. Orosz hadifoglyok emlékműve

A temető különböző pontjain nyugvó orosz hadifoglyok emlékére 2007 őszén emeltetett emlékművet az Oroszországi Föderáció nagykövetsége Dudinszky László vecsési vállalkozóval. Eredetileg a temetőben nyugvó valamennyi ortodox katona emlékét szerették volna így megőrizni, de a szerb és román illetékesek a megkeresésekre nem válaszoltak, ezért a fekete márványtáblákon csak az orosz katonák nevei szerepelnek.

6. Gránitkeresztek a II. világháborúban elesett német katonák egykori egyéni és tömegsírjainak helyén (avatás: 1995)

Megemlékezések szerkesztés

1917 és 1947 között a város lakossága és a helyőrség katonái évente kétszer emlékeztek meg a hős katonákról: a magyar hősök emlékünnepén, minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapján, valamint Mindenszentekkor. 1992 óta a megemlékezések – szerényebb keretek között – folytatódnak.

Felújítás szerkesztés

Az 1947 után az addig rendszeresen látogatott és karbantartott Hősök Temetőjét, a sírokat és a halottakat sorsukra hagyták. Két évtizeden keresztül elhallgatták még a létezését is. Az akkori rendszernek jól jött, hogy ilyen eldugott helyen, ráadásul a határsáv közelében volt, ahol nem volt könnyű rátalálnia azoknak, akik Sopronba vetődtek. Néhány hozzátartozót leszámítva csak a helyiek fordultak meg benne. A teljesen leromlott, kidőlt, megsüllyedt sírkövekkel teli temetőt a soproni Állami Szívszanatóriumban dolgozó Limberger Gyula kezdeményezésére az 1970-es években kezdték rendbe tenni társadalmi munkában, a városi tanács „elvi támogatásával” és kanadai gyűjtésből származó anyagi forrásból. 120 sírkövet újítottak fel, azonban hiába végeztek elismerésre méltó munkát a határőrök, az iskolák diákjai és a szocialista brigádok, a tennivalókat az egész területen nem bírták ellátni.[1]

A temető felső sarkában, a gyalogúttól jobbra található német katonasírok és tömegsírok a sírkert legelhanyagoltabb, erdős, bozótos része volt, a síremlékek erősen hiányosak, romosak és szétdúltak voltak. A Honvédelmi Minisztérium és a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség 1994 áprilisában kötött szerződése értelmében a Saar-vidéki Műszaki Segélyszolgálat (Bundesanstalt Technisches Hilfswerk) szervezésében fiatal német önkéntesek 20–30 fős csoportokban, több turnusban hozták rendbe a temetőrészt. A hiányos és azonosíthatatlan sírokat lebontották és elszállították. A sírkeresztek helyett Norvégiából származó hármas gránit keresztcsoportokat állítottak. Exhumálás e területen nem történt, a németekkel együtt eltemetett két magyar katona kihantolásához sem járultak hozzá, ezért külön kis márványtáblát kaptak a gránitkeresztek között. A Szent Mihály-templom régi temetőjéből viszont átkerült 17 katona maradványa. A terület alsó sarkán emlékművet emeltek az ott nyugvó németek nevével. Ezzel párhuzamosan – német kezdeményezésre és részben anyagi támogatásával – a temető többi részét is felújították, melyhez Sopron önkormányzata 4,5 millió, míg a németek 9 millió forinttal járult hozzá. A Határrendészeti Igazgatóság kiképző központjának hallgatói, illetve más magyar önkéntesek, valamint a városi kertészet és több soproni cég dolgozói vettek részt az elburjánzott fák, bokrok kivágásában, az utak és a vízvezeték kiépítésében, a kerítésállításban, valamint az első világháborús síremlékek felújításában. A temető rendezése és a német katonák emlékműve 1995 júniusában készült el, az avatásra július 2-án került sor.[1]

2001-ben a Szent Mihály-templom kertjében exhumált 84 szovjet katona hamvait az emlékmű előtti területen hantolták el, a sírköveket eredeti formájukban felújították.[1]

2018-ban mintegy 150 millió forintos kormányzati támogatásból felújították a sírkertet.[5]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d e Bódi 2009.
  2. Hegedűs 2008.
  3. VO101_Sheriff: Molnár László. pumaszallas.hu, 2018. [2018. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 7.)
  4. A korra jellemző, hogy a síremlék miatt Molnár Gyulát 1945 nyarán feljelentették a szovjet parancsnokságon. Turik György őrnagy városparancsnok, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság Sopronba kirendelt vezetője a megyei rendőrfőkapitány Molnár János társaságában kiszállt a helyszínre, elolvastatta a sírfeliratot és „a haláláig legtöbb győzelmet aratott” vadászpilóta sírjának megtartását rendelte el. Lásd: Molnár László: A Nádasdy huszárok soproni emlékművének története (PDF, 986 KB). Soproni Arcok pp. 62. Soproni Szemle, 61. évf. 2. sz., 2007. [2020. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 8.)
  5. 2018-as felújítás.

Források szerkesztés