Főmenü megnyitása

Montréal (erőd)

keresztes erőd a jordániai Sobak mellett

Montréal (franciául: krak de Montréal vagy Mont Réal, latinul: Mons Regalis) avagy arab nevén Sobak (arabul: قلعة الشوبك [qalʿat aš-Šawbak], latinul: castrum Saboach) egykori keresztes erőd Edom területén, a mai jordániai Maán kormányzóságban, Sobak település szomszédságában. A vár 1115-ben épült I. Balduin jeruzsálemi király parancsára, az első nagyobb szentföldi keresztes erődítményként. A Jeruzsálemi Királyság Oultrejordain hűbéruradalmához tartozó erődöt 1189-ben foglalták el a muszlimok; az elkövetkező évszázadok során az Ajjúbidák és a mamelukok jelentősen átépítették. Ma szabadtéri múzeumként fogadja a látogatókat.

World Heritage Logo global.svg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Montréal
Sobak
Shawbak Castle 1.jpg
Ország Jordánia
Mai település Sobak

Épült 1115
Építő I. Balduin jeruzsálemi király
Állapota romos
Építőanyaga
Látogatható igen
Elhelyezkedése
Montréal (Jordánia)
Montréal
Montréal
Pozíció Jordánia térképén
é. sz. 30° 31′ 53″, k. h. 35° 33′ 39″Koordináták: é. sz. 30° 31′ 53″, k. h. 35° 33′ 39″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Montréal témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

FekvéseSzerkesztés

Montréal vára az egykori edomiták területén található, Petrától harmincöt kilométerre északra, a mai Sobak város határában, az Araba-völgy keleti peremének egyik magaslatán. A dombot széles völgy veszi körbe: maga a dombtető alacsonyabban van a környező fennsíknál, azonban a domboldal meredeken fut le az őt ölelő völgybe.[1] Elhelyezkedése egyrészt lehetetlenné tette, hogy a várat ostromgépekkel támadják,[2] másrészt mindenkori ura könnyen az ellenőrzése alatt tarthatta a magaslat alatti völgyben futó, „királyok útja” néven ismert karavánutat. Az útvonal kereskedelmi és vallási szempontból egyaránt kulcsfontosságú volt: ez kötötte össze a Holt-tengert az Akabai-öböllel és a Vörös-tengerrel,[3] valamint Kairót Damaszkusszal; illetve erre vezetett a szíriai zarándokok mekkai útvonala.[4] A tengerszint felett mintegy 1130 méter magasan található vidék a keresztes háborúk idején erdős, termékeny terület volt, körülbelül száz mérföldre a legközelebbi keresztes településtől.[5][6] A környéken kukoricát, szőlőt, olívabogyót és barackot termesztettek.[7]

Egy Thietmar nevű német zarándok 1217-es úti beszámolója szerint – mely a muszlim hódítás után készült, azonban az átépítés előtti állapotokat írja le – Montréal „a legkiválóbb erőd, hármas fallal övezett, erős, akárcsak az általam látott valamennyi [erőd]”.[5] Az építkezéshez környékbeli kőfejtőkből származó köveket használtak.[8] Az ovális alaprajzú vár szívét a frank katonák szálláshelye és a belső templom alkotta; ezt a fal síkjából kiszögellő bástyákkal megerősített, kettős falrendszer vette körbe. A főkapu keletre nyílott, az út innen az óramutató járásával megegyező irányban kanyarodott fel a déli oldalon található belső udvarra vezető átjáróhoz. A várnak két temploma volt: a belső udvar háromhajós temploma és a külső meg a belső fal közötti kisebb kápolna;[7] utóbbit valószínűleg az erőd körül lakó keleti keresztény telepesek használták.[9] Az erőd vízellátását földalatti csatornarendszer biztosította: 365 lépcsőt számláló alagút vezetett le a hegy gyomrába vájt két ciszternához, melyeket az ottani forrás töltött fel vízzel.[1]

TörténeteSzerkesztés

A keresztes időkbenSzerkesztés

Montréal várának építési munkálatai 1115-ben kezdődtek,[3] amikor I. Balduin jeruzsálemi király az északi fenyegetés elhárulásával országa déli határának megerősítésébe fogott. Ennek keretében expedíciót vezetett az Araba-völgybe, és elrendelte egy itteni erőd felépítését. Célja a környék ellenőrzése mellett a zarándokok megadóztatása volt.[10] Keresztes források szerint az erődöt a semmiből, teljesen újonnan építették, egy arab krónika azonban utalást tesz egy már meglévő várromra.[11]

 
Romos boltívek

Montréal egyike volt az első, nagyobb méretű keresztes erődítményeknek a Szentföldön.[3] Nevét – melynek jelentése „királyi hegy” – építtetője, I. Balduin király után kapta, aki erősen felfegyverzett helyőrséget állomásoztatott a várban.[6] Az ezt követő mintegy harminc esztendőben Montréal a Jordánon túli területek (Oultrejordain) központja volt.[11] A vár tulajdonosi viszonyai ugyanakkor nem tisztázottak: Türoszi Vilmos krónikás tudomása szerint I. Balduin király Romain du Puy lovagnak, az Oultrejordain urának adományozta az erődöt. Romain du Puy részt vett az 113334 körül zajló jaffai bárói felkelésben, ezért Fulkó jeruzsálemi király megfosztotta a du Puy családot a birtoktól, és Pagan nevű kamarásának adományozta azt.[12] Ennek ellentmondani látszik, hogy egy bizonyos „Montréali Pagan” szerepel két kiváltságlevélen 1126-ból és 1132-ből, ezért meglehet, hogy Romain du Puy uradalma nem terjedt ki Montréalra.[9] Az is elképzelhető, hogy Montréal egészen az 1140-es évek elejéig királyi kézben maradt, és csak ekkor került Pagan kamaráshoz.[13] A kamarás 1142-ben engedélyt kapott Kerak várának felépítésére a Moáb vidékén, és később Montréalból ide helyezte át székhelyét.[13] A Kerakból, Montréalból, a Mózes-völgyi és az eilati erődből álló helyőrségrendszer biztosította az Edom és Moáb feletti uralmat, valamint lehetővé tette az Egyiptomból és Nyugat-Arábiából Szíria felé vezető utak ellenőrzését.[12] Montréal és Kerak együttesen hatvan lovagot tartozott kiállítani a királyi seregbe.[14]

1161-ben Milly Fülöp kapta meg Oultrejordain uradalmát és Montréal várát hűbérbirtokként III. Balduin jeruzsálemi királytól. Milly Fülöp után rövid közjátékot követően második leánya, Milly Stefánia örökölte a birtokokat. 1171 szeptemberében Szaladin egyiptomi szultán ostrom alá vette a várat. I. Amalrik jeruzsálemi király késve értesült a szaracénok támadásáról, ezért nem tudott időben az erőd felmentésére indulni. A helyőrség a megadást fontolgatta; azonban az egyiptomi szultán váratlanul felhagyott az ostrommal hatalmi riválisa, Núr ad-Dín zangida uralkodó közeledése miatt.[15] Az egyiptomi seregek ekkor, és később 1182 májusában és 1187-ben is letarolták a környező vidéket és mezőgazdasági területeket.[7]

Jeruzsálem 1187. októberi elestekor Milly Stefánia megváltotta magát a muszlim rabságból, fia viszont fogságba került. Szaladin szultán Kerak és Montréal átadását kérte a fiú szabadon bocsátásának fejében, azonban egyik erőd helyőrsége sem engedelmeskedett úrnője megadási parancsának. Az egyiptomi seregek ezután ostrom alá vették a két erődöt.[16] Jeruzsálem elvesztésével ezen helyőrségek magukra maradtak: sem katonai, sem ellátmányi támogatást nem kaptak. Védőik éheztek: „oly soká kitartottak az ostrommal szemben, hogy a végén már feleségüket és gyermeküket is eladták a szaracénoknak kenyérért cserébe. A montréaliak elvesztették szemük világát, nem volt ugyanis sójuk, és a sóhiánytól nem láttak többé, [de] a várra nem akartak semmilyen vészt hozni. Nap nap után arra vártak, hogy Isten megsegítse őket. Szaladin több alkalommal pénzt és keresztény területre való békés távozást kínált nekik, ők azonban visszautasították.”[17] Montréal végül 1189 áprilisában vagy májusában, kétévnyi ostrom után került a szaracénok kezére.[2] Montréal al-Ádil herceghez, a szultán testvéréhez került egyfajta javadalombirtok (ikta) gyanánt.[18]

Montréal-Sobak és Kerak stratégiai fontosságát jól mutatja, hogy amikor a keresztesek és az ajjúbidák 1218–19 folyamán, az ötödik keresztes hadjárat alatt béketárgyalásokat folytattak, a muszlimok Jeruzsálemről igen, ellenben e két erődről nem mondtak volna le.[19] A tárgyalások eredmény nélkül zárultak.

Muszlim fennhatóság alattSzerkesztés

 
Arab kőfelirat az egyik bástyafalon

A muszlim hódítás után az erőd továbbra is helyőrségként működött mind az ajjúbida, mind a mameluk és az oszmán időkben.[20] Az Ajjúbidák bőkezűen költöttek Sobakra.[21] Régészeti ásatások során feltárt kerámiák alapján e korszakból – valószínűleg al-Muazzam Ísza idejéből (1197–1227)[22] – származik az erőd palotája.[20] A négy ívános fejedelmi lakónegyed a Zangida- és Ajjúbida-kor szíriai épületeinek stílusjegyeit hordozza.[23] A fogadócsarnok a 13. század közepén összedőlt, talán ennek tudható be a palota többszöri átépítése.[22] Al-Kámil szultán Sobak uraként (1229–1238) fejlesztette a citadella védelmi rendszerét, míg fia, asz-Szálih Ajjúb szultán sobaki uralma alatt (1240–1249) új tornyokat húztak fel.[24] Az erőd alatti vádiban a feltételezések szerint cukornád feldolgozására használt vízimalom maradványait tárták fel.[23] Ibn Saddád 13. századi történetíró elbeszélése szerint al-Muazzam Ísza gyümölcsfákat telepített a vár alá, amitől a környék Damaszkusz kertjeihez lett hasonlatos.[25]

Az Ajjúbidákat váltó mamelukok 1261-ben vették be Sobakot, miután a mameluk szultán sikertelenül próbálta átállásra bírni a vár védőit.[26] A mameluk közigazgatásban Sobak a keraki körzet kormányzójának irányítása alá tartozott.[27] Bár a régió katonai és adminisztratív központja Kerak volt,[26] a Sobakot érintő zarándokútra való tekintettel itt is jelentős fejlesztéseket hajtottak végre; a ma látható romok túlnyomó többsége ebből az időszakból származik.[28] 1297–98-ban al-Manszúr Ládzsín egyiptomi szultán parancsára átépítették az erődöt: ekkor készült el az új bástyákkal kiegészített külső fal.[29] Régészeti feltárások hiányában csak feltételezni lehet, hogy a mameluk fal magában rejti a régebbi frank–ajjúbida épületrészeket.[30] A renoválást elrendelő mameluk szultánnak az erőd falába vésett kőkalligráfia állít emléket.[31] A 1415. századból nem utalnak nyomok építkezésre.[27]

Az oszmánok 1516–17-ben döntötték meg a mameluk szultanátust; Sobak 1517-ben került oszmán kézre. A Sobak alatt futó, beduin rajtaütések által fenyegetett zarándokút védelmének érdekében megerősítették a vár helyőrségét. I. Szulejmán oszmán szultán uralkodása alatt a zarándoklat útvonala módosult – keletebbre, a transzjordániai sivatag peremére tolódott –, ennek ellenére Sobakot renoválták és janicsárokat vezényeltek ki őrzésére.[32] Ez volt az utolsó nagyobb oszmán beruházás a néhai Oultrejordain területén; a 16. század végére az európai hadjáratok mellett a régió eljelentéktelenedett az oszmánok számára, a 17. század végén az ottani helyőrségeket is megszüntették.[33] Az elkövetkező évszázadok során Sobak időszakosan jutott csak szerephez a transzjordániai törzsek pacifikálásában.[34] Az erőd egészen a 20. századig lakott volt.[8]

Montréal-Sobak vára 2001 óta szerepel Jordánia világörökségi javaslati listáján.[35] Az egykori erőd ma turisztikai látványosság.[36]

Régészeti feltárásokSzerkesztés

1864–66 között Christophe Edouard Mauss építész-régész és Henry Sauvaire fényképész tanulmányozták az erődöt és készítettek róla leírásokat, felvételeket. Rudolf-Ernst Brünnow és Adolf von Domaszewski 1904-ben megjelent Die Provincia Arabia című könyvükben bemutatták Montréal-Sobakot is.

A jordán kormány csak az 1970-es, ’80-as években kezdett el foglalkozni a terület fejlesztésével és feltárásával.[33] Korábban Jean-Jacques Langendorf és Gerard Zimmermann vizsgálta a két keresztes templom maradványait építészeti szempontból, majd 1981–82 folyamán Denys Pringle brit régész tanulmányozta szintén a templomromokat.[7] 1986-ban Robin M. Brown régészeti ásatásokat végzett Montréal erődjében; munkássága elsősorban a kései iszlám időszakára koncentrált.[37][38] 1999 áprilisában a Firenzei Egyetem Montréal-Sobakra is kiterjesztette 1986 óta folyamatban lévő, Transzjordánia 12. századi nyugati és ajjúbida időszakával foglalkozó kutatásait.[33] A 2000-es években francia tudósok 3D-s földrajzi információs rendszer (3D Geographical Information System, GIS) segítségével térképezték fel a várromokat.[39]

GalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Nicolle, David: Crusader Castles in the Holy Land 1097–1192. Illusztr. Adam Hook. Oxford: Osprey Publishing Ltd. 2004. 37–38. o. = Fortress, 21. ISBN 9781841767154  
  2. a b Kennedy 1994  111. oldal
  3. a b c Hoggard 2004  11. oldal
  4. Milwright 2006  3. oldal
  5. a b Kennedy 1994  25. oldal
  6. a b Runciman 1999  354. oldal
  7. a b c d Pringle, Denys: The Churches of the Crusader Kingdom of Jerusalem: A Corpus. II. kötet, L–Z (Türosz kivételével) Illusztr. Peter E. Leach. Cambridge: Cambridge University Press. 1993. 305. o. ISBN 9780521390378  
  8. a b Bisheh, Ghazi: Shawbak Castle. Discover Islamic Art (angolul). Museum With No Frontiers (2019) (Hozzáférés: 2019. feb. 8.) (HTML)
  9. a b Pringle, Denys: Montréal. In The Crusades: An Encyclopedia. Szerk. Alan V. Murray. (hely nélkül): ABC-CLIO, Inc. 2006. 853. o. ISBN 1-57607-862-0  
  10. Milwright 2006  3–4. oldal
  11. a b Dotti 2010  24. oldal
  12. a b Runciman 1999  446. oldal
  13. a b Kennedy 1994  45. oldal
  14. La Monte, John L: Feudal monarchy in the Latin kingdom of Jerusalem, 1100 to 1291. Cambridge, Massachusetts: The Medieval Academy of America. 1932. 147. o.  
  15. Runciman 1999  560–561. oldal
  16. Runciman 1999  612–613. oldal
  17. Kennedy 1994  102. oldal
  18. Milwright 2006  4–5. oldal
  19. Milwright 2006  5. oldal
  20. a b Walker 1999  211. oldal
  21. Milwright 2006  26. oldal
  22. a b Milwright 2006  22. oldal
  23. a b Milwright 2006  15. oldal
  24. Dotti 2010  25. és 29. oldal
  25. Milwright 2006  17. oldal
  26. a b Milwright 2006  7. oldal
  27. a b Dotti 2010  25. oldal
  28. Kennedy 1994  23. és 25. oldal
  29. Milwright 2006  14. oldal; Walker 1999  212. oldal
  30. Milwright 2006  14–15. oldal
  31. Walker 1999  202. oldal
  32. Walker 1999  206. oldal
  33. a b c Dotti 2010  26. oldal
  34. Walker 1999  213. oldal
  35. Shaubak Castle (Montreal). UNESCO World Heritage Centre (angolul) (2001. jún. 18.) (Hozzáférés: 2019. feb. 8.)
  36. Teller, Matthew: The Rough Guide To Jordan. (angolul) 4. kiadás. (hely nélkül): Rough Guides. 2009. 257–258. o. ISBN 9781848360662 Hozzáférés: 2019. feb. 9.  
  37. Brown, Robin M: Summary Report of the 1986 Excavations: Late Islamic Shobak. Annual of the Department of Antiquities of Jordan, 32. sz. (1988) 225–245. o.
  38. Walker 1999  209. oldal
  39. Drap, Pierre et al: Going to Shawbak (Jordan) and Getting the Data Back: Toward a 3D GIS Dedicated to Medieval Archaeology. (angolul) 3rd ISPRS International Workshop 3D-ARCH 2009: 3D Virtual Reconstruction and Visualization of Complex Architectures, XXXVIII. évf. 5/W1. sz. (2009. feb.) Hozzáférés: 2019. feb. 7.

ForrásokSzerkesztés

  • Dotti 2010: Dotti, Francesca: Qalʿat Al-Shawbak: an Interpretation on the Basis of the Epigraphic Data. In 6 ICAANE: Proceedings of the 6th International Congress of the Archaeology of the Ancient Near East. 3. kötet Szerk. Licia Romano, Paolo Matthiae, Lorenzo Nigro, Frances Pinnock. Wiesbaden: Otto Harrassowitz Verlag. 2010. 23–36. o. ISBN 9783447062176  
  • Hoggard 2004: Hoggard, Brian: Crusader Castles: Christian Fortresses in the Middle East. 1. kiadás. Amerikai Egyesült Államok: The Rosen Publishing Group. 2004. ISBN 0823942120  
  • Kennedy 1994: Kennedy, Hugh: Crusader Castles. Cambridge: Cambridge University Press. 1994. ISBN 0521420687  
  • Milwright 2006: Milwright, Marcus: Central and Southern Jordan in the Ayyubid Period: Historical and Archaeological Perspectives. Journal of the Royal Asiatic Society, Third Series, XVI. évf. 3. sz. (2006. ápr.) 1–27. o.
  • Runciman 1999: Runciman, Steven: A keresztes hadjáratok története. Szerk. Veszprémy László, ford. Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna. Budapest: Osiris Kiadó. 1999. ISBN 963-379-448-X  
  • Walker 1999: Walker, Bethany J: Militarization to Nomadization: The Middle and Late Islamic Periods. Near Eastern Archaeology, LXII. évf. 4. sz. (1999. dec.) 202–232. o.

További információkSzerkesztés