Mravince

település Horvátországban

Mravince település Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Solinhoz tartozik.

Mravince
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségSolin
Jogállásfalu
Irányítószám21209
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség1717 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság136 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 31′ 55″, k. h. 16° 31′ 05″Koordináták: é. sz. 43° 31′ 55″, k. h. 16° 31′ 05″
A Wikimédia Commons tartalmaz Mravince témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Split központjától 6 km-re keletre, Solin központjától 2 km-re délkeletre, a Mosor-hegység délkeleti lejtőin, az 1-es számú főút mentén fekszik. Splittel a 32-es számú menetrendszerű autóbuszjárat köti össze.

Története szerkesztés

Mravince közelében az első települést a 7. században betelepülő horvátok ősei hozták létre. A Glavičina nevű településrészen 1937-ben bukkantak rá az első kora középkori sírokra. A rákövetkező két évben összesen 130, a 9. és 10. századból származó sírt tártak fel, így a glavičinai a kor egyik legnagyobb ószláv temetőjének bizonyult. A következő időszakban a környékbeli településeken még további óhorvát sírokat is találtak. A feltárások során több mint száz sírmelléklet (köztük fülbevalók, gyűrűk, kések, orsók, ékszerek stb.) is előkerült. A leletek számos értékes információval szolgáltak az itt élt emberek mindennapi életéről, egyúttal kétségtelenné tették, hogy a közelben jelentős település volt. A mravincei temetőt a szakemberek a középkori „Pot Clico” néven említett településsel, a későbbi Kučinével hozták összefüggésbe, amely a török-velencei háborúk során pusztult el.[2] Mravince települést csak 1681-ben Geronimo Cornera kormányzó egyik oklevelében említik először, amikor a török megszállás alól felszabadított területre a dalmát Zagora vidékéről főként katolikus horvátokat telepítettek ide. Nevét a ma oregánóként is ismert szurokfűről (horvátul: mravinac) kapta, mely bőségesen termett a környékén. A bencés történész Zelić Bućan „Od Kuka do Mravinaca” című művében a település nevét egy közeli feltűnő sziklás magaslat középkori nevéből származtatja, mely mai Sutikva nevét egykori Szent Tekla templomáról kapta. Ezt a templomot még a török pusztította el, mára nyoma sem maradt.[3]] 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A település mellett építették fel mravinceiek 1873-ban új plébániatemplomukat, melyet régi templomukról Keresztelő Szent János tiszteletére szenteltek. Külön fejezetet nyitott a település történetében a közelben a 19. század második felében fejlődésnek indult cementipar, melynek főként Mravince és Klissza területén volt földekre szüksége az üzemek építésére. Az igény kedvező fogadtatásra talált a helyi hatóságok körében, hiszen munkát és új kereseti lehetőséget jelentett. Jelentőségét növelte, hogy a filoxérajárvány kipusztította a Split környékének szőlőültetvényeit, mely addig sokaknak az egyetlen megélhetést nyújtotta. Az első üzem azonban a hosszas pártcsatározások és kicsinyes érdekek miatt hátráltatva csak 1910-ben kezdhette meg működését. A falunak 1857-ben 197, 1910-ben 504 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején olasz csapatok szállták meg. A háború után a település a szocialista Jugoszlávia része lett. Lakossága 2011-ben 1628 fő volt.

Lakosság szerkesztés

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 2021
197 255 270 308 407 504 529 734 740 784 827 945 936 1.117 1.255 1.628 1.717

1991 Népszámlálás szerkesztés

Mravince[6]
1991


 

total: 1,117

  Horvátok 1,076 (96,32%)
  Szerbek 17 (1,52%)
  Albánok 5 (0,44%)
  Jugoszlávok 2 (0,17%)
  Szlovének 2 (0,17%)
  Csehek 1 (0,08%)
  Magyarok 1 (0,08%)
  Szlovákok 1 (0,08%)
  Vlachok 1 (0,08%)
  nondeclared 7 (0,62%)
  region. dec. 2 (0,17%)
  unknown 2 (0,17%)

Nevezetességei szerkesztés

A Gyógyító boldogasszony (Gospa od Zdravlja) tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1873-ban épült. Búcsúünnepét a település tradícióinak megfelelően Keresztelő Szent János ünnepén, június 24-én tartják.

További információk szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. Solin város információs portálja Archiválva 2016. április 1-i dátummal a Wayback Machine-ben hozzáférés: 2016. március 20. (horvátul)
  3. A település történetéről hozzáférés: 2016. március 20. (horvátul)
  4. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  5. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  6. Könyv: "Narodnosni i vjerski sastav stanovništva Hrvatske, 1880-1991: po naseljima", autor: Jakov Gelo, izdavač: Zagreb, Državni zavod za statistiku, 1998., ISBN 953-6667-07-X, ISBN 978-953-6667-07-9;