Németh József (színművész)
Németh József (Bród, 1854. március 6. – Budapest, 1916. március 2.)[7] színész, színigazgató, a Népszínház közkedvelt komikusa és operetténekese. Németh Juliska és Németh Antónia színésznők apja.
| Németh József | |
 | |
| Portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1930) | |
| Született | 1854. március 6.[1] Szeged[2][3][4] |
| Elhunyt | 1916. március 2. (61 évesen)[5] Budapest[6] |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Színészeti Tanoda (–1873) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Németh József témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pályafutása szerkesztés
Németh István és Hemszke Antónia[8] (Hudachek Anna)[9] fia. Atyja ezredszabó volt. Előbb Szegeden puskaműves-inas volt a híres Gloszauer-műhelyben, ahol egy ízben kijelentette gazdájának, hogy nem reparál többé fegyvert és beállt kóristának 30 forint gázsi mellett Aradi Gerő szegedi társulatánál, ahol kisebb-nagyobb szerepeket is játszott. Hódmezővásárhelyen lépett fel először 1871-ben, majd vidéken játszott. 1875–76, 1880–81-ben és 1882–1885 között Krecsányi Ignácnál működött Debrecenben. Amikor később Krecsányival Budára került, kitűnő alakításaival, eredeti humorával magára vonta Evva Lajos népszínházi igazgató figyelmét és ennek hatása alatt fellépett a Népszínházban, 1880. július 12-én, a Boccaccioban, mint Pierot. 1885. május 1-én szerződtették; mint szerződött tag május 11-én mutatkozott be Szigeti József Nőemancipáció c. vígjátéka Öreg huszár szerepében. Itt egyre-másra aratta sikereit és különösen mint a Cigánybáró Zsupán Kálmánja tűnt fel alakítása sokszínűségével, őszinte humorával, kedélye melegségével. 1887. október 11-én elbúcsúzott az intézettől az Uff király címszerepében, miután Kolozsvárra ment, ahol október 17-én mutatkozott be a Falusiakban. 1888. április 9-én Budapesten, a Kálvin téri református templomban házasságra lépett Hegyesi (Spitzer) Ilonával, a Népszínház volt tagjával, Spitzer Ignác és Weisz Anna lányával.[10] Egyik esküvői tanúja Szirmai Imre volt. Kolozsvárott azonban nem tudott megmaradni, ezért 1888. május 8-án újra visszaszerződött a Népszínházhoz, ahol azután Tihanyi Miklós halálával annak legméltóbb utódja lett. Pompás alakításai közül emlékezetesek maradnak: a Peleskei nótárius, Kreuzer Michl a Nániban, a Holtomiglan pesti hordárja, az Eleven ördög tanácsosa, a Sárga csikó pusztabírója, Szép Heléna Calchasa stb.
A Népszínház szomorú bukása után megtakarított pénzecskéjét a miskolci színigazgatásba fektette, de nem volt szerencséje és az első szezon (1903–04) balsikere után visszatért a fővárosba, a Népszínházba, majd Konti Józsefet is ő követte 1904-ben a Király Színházba, amelynek kerek egy évtizedig volt kedvelt művésze és amelynek kötelékében új babérokat szerzett. A János vitéz francia királya, a Varázskeringő fejedelme, a Száz év múlva c. revű föltámadó Zajthayja és az Én, te, ő híres Sire de Vergyjével érte el legnagyobb sikerét, de ezenkívül is a színház majdnem minden újdonságában kivette részét a dicsőségből. Pompás alakításáról a sajtó is mindenkor elismerőleg nyilatkozott, mert minden szerepében eredeti tudott lenni. Messze járt attól, amit érdemes, öreg histriók jellemző lefitymálássál nappali színészetnek neveznek. Nem kereste az eszközöket, önként termettek nála a fogások. Ismerte az életet, az élet fonákságait, a mindennapi élet félszeg figuráit és ismerte önmagát. Mintaképe volt a vérbeli színésznek, aki azonosodik mindenhogyan a feladatával. Jobban érdekelte ugyan a dráma, de szép baritonhangjának köszönhetően főként operettekben játszott.
Eltemették a kerepesi-úti temetőben, a főváros által adományozott díszsírhelyre (I., XIX. parcella, III. sor, 8. sír.) Koporsója felett Szirmai Imre és Feld Zsigmond mondott búcsúbeszédet. Sírkövét Incze Sándor szerkesztő emelte, 1925. november 1-én.
Fontosabb szerepei szerkesztés
- Zajtai (Gaál J.: A peleskei nótárius)
- Zsupán (ifj. J. Strauss: A cigánybáró)
- Eisenstein (ifj. J. Strauss: A denevér)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC10888/11205.htm, Németh József, 2017. október 9.
- ↑ Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
- ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967
- ↑ http://mek.niif.hu/02100/02139/html/sz16/154.html
- ↑ https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6PNS-G9X?i=308&wc=92QG-JWL%3A40678301%2C43353801%2C1077266502%3Fcc%3D1452460&cc=1452460
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. II. ker. állami halotti akv. 1376/1916. folyószáma alatt.
- ↑ Házassági bejegyzése szerint.
- ↑ Halotti bejegyzése szerint.
- ↑ Budapest-Kálvin téri ref. egyházközség házassági anyakönyve, 89/1888 folyószám.
Források szerkesztés
- Magyar színházművészeti lexikon
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)