Nagykőmázsa-oldali-zsomboly

barlang Miskolcon

A Nagykőmázsa-oldali-zsomboly fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. A világon csak négy barlangban előforduló Gebhardt-vakfutrinka egyik élőhelye.

Nagykőmázsa-oldali-zsomboly
Hossz90 m
Mélység32 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés32 m
Tengerszint feletti magasság332 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-vidék, Déli-Bükk
Típus hidrotermális, inaktív
Barlangkataszteri szám 5392-2
Elhelyezkedése
Nagykőmázsa-oldali-zsomboly (Magyarország)
Nagykőmázsa-oldali-zsomboly
Nagykőmázsa-oldali-zsomboly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 03′ 16″, k. h. 20° 42′ 46″Koordináták: é. sz. 48° 03′ 16″, k. h. 20° 42′ 46″

LeírásSzerkesztés

Miskolcon, a nagykőmázsai mészkőfejtő bányatelkén, a Nagykőmázsa-hegy sziklakibúvásos, enyhén lejtő, déli oldalán, a hegy csúcsától délre, körülbelül 360 méterre, egy négy–öt méter átmérőjű bemélyedésben található a 2×1 méteres bejárata. A bejárati nyílás csak közelről vehető észre. Középső triász és felső triász mikrokristályos, világosszürke mészkőben keletkezett. Langyos-meleg, felszálló karsztvíz alakította ki majdnem függőleges törések mentén. Elágazó barlang.

Egy kilenc méter mély bejárati aknából, egy lapos, 100 m² alapterületű teremből és a teremből induló nyolc méter mély aknából áll. Az alsó aknája típusos forráskürtő, amelynek felső részén három–hat centiméteres, fennőtt, romboéderes kalcitkristálycsoportok képződtek kristálypincékben. A fennőtt kalcitkristály a barlang jellegzetes képződménye. A termének délkeleti végén háromgenerációs kalcitkristályok vannak 10 centiméteres kristályréteget alkotva. Van egy szivárgó víz által fejlődő, 50×30 centiméteres cseppkőmedencéje, amelynek alján kristály vékony, tűs és gömbös borsókő épül. A járataiban megfigyelhetők mikrotetaráták, barlangi gyöngyök, hegyitej és különféle cseppkőképződmények: cseppkőzászlók, cseppkőlefolyások, függőcseppkövek, szalmacseppkövek, galléros cseppkövek és állócseppkövek.

A morfológiai kisformái közül megemlítendők a gömbfülkék, a gömbüstök, a szinlők, a mennyezeti csatornák, a kannelúrák, az ujjbegykarrok és a hullámkagylók. A zsomboly kitöltése nagyon hasonlít a Fecske-lyuk és a Miskolctapolcai-tavasbarlang üledékeihez.

A Gebhardt-vakfutrinka egyik élőhelye. Ez a rovarfaj csak a Bükk-vidéken található meg, ott is csak négy helyen. Gyakran előfordulnak benne denevérek. Tavasszal sok egyedből álló denevérkolónia szokott itt kölykezni. A néhány helyen fél méter magas guanóhalom az itt előforduló 50–100 kereknyergű patkósdenevér jelenlétére utal. A kis szelvények, járatmagasságok miatt nagyon zavarja a denevéreket az emberi jelenlét a zsombolyban. Egész évben tilos a járatainak megtekintése a denevérek védelme miatt, kivétel ez alól, ha a látogatás kutatási célból történik. A bejárásához a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye kell és technikai eszközök alkalmazása szükséges.

Előfordul az irodalmában Danó-lyuk (Kovács 2003) – ezt a nevet Danó László nevéről kapta –, nagykőmázsai Danó-lyuk (Kordos 1984), Nagykőmázsai-zsomboly (Jakucs, Kessler 1962), Nagy-kőmázsai-zsomboly (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Nagy-Kőmázsai-zsomboly (Dely 1970), Nagykőmázsai zsomboly (Kadić 1932), Nagykőmázsaoldali zsomboly (Kordos 1984), Nagykőmázsavölgyi-barlang (Lénárt 1977), Nagykőmázsavölgyi barlang (Kordos 1984) és Nagykőmázsavölgyi-zsomboly (Lénárt 1977) néven is. A Nagykőmázsai zsomboly és a Nagykőmázsavölgyi barlang név a Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlangról szóló szakirodalomban is előfordul.

KutatástörténetSzerkesztés

1931 nyarán Sebős Károly egy munkás segítségével vizsgálta meg. Erről a kutatásról először Kadić Ottokár 1932-ben megjelent tanulmánya számol be. Kadić Ottokár 1931. évi kutatásait összefoglaló kéziratában bővebb a leírása. A kéziratban 10 méter mély bejárati kürtőről, a járatok alján található guanó halmokról és klimatológiai mérésekről lehet olvasni. Ez a leírás az alapja az 1937. évi Turisták Lapjában megjelent, Schőnviszky László által írt publikációnak. Az ismertetés szerint a bejárati kürtője széles és nyolc méter mély, amelynek alján egy alacsony terem van, a terem tetején sok vékony függőcseppkő, a terem alján vastag állócseppkövek találhatók. 1954 nyarán a miskolci barlangkutatóknak sikerült 15 méterrel megnövelni a mélységét és ezzel a mélysége több mint 30 méter lett. 1955 körül az MHT Borsodi Csoportjának Karsztvízkutató Szakosztálya mérte fel és ez alapján készült el az alaprajzi barlangtérképe, valamint a láthatóvá széthúzott, alaprajzi barlangtérképe.

Az 1965-ös szakdolgozatában Czenthe Huba azt írta, hogy a Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlanggal együtt valószínűleg a miskolctapolcai barlangrendszerhez tartozik és egy térképen jelölte meg a helyüket. 1976-ban országos jelentőségű barlangnak nyilvánították. Az 1977. május 30-án, az előző lista barlangneveinek felülvizsgálata után összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van. Az 1977-ben kiadott, „Bükk útikalauz” című kiadványban az van írva, hogy 30 méternél mélyebb. Az 1979-ben megjelent, „Barlangok a Bükkben” című kiadvány a Nagykőmázsa-oldali-zsombolyt és a Danó-lyukat két külön barlangként ismerteti. A Danó-lyukat 10 méterig ismertnek állapítja meg.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1982-ben fokozottan védett barlang lett. Az 1984-es, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a barlang, de két különálló barlangként, nagykőmázsai Danó-lyuk és Nagykőmázsai-zsomboly néven, valamint egy térképen van feltüntetve a helye. A rejtett bejárata és a hiányos leírások miatt, valamint a bánya egyik dolgozója által adott téves információ következtében 1988-ban lekerült a fokozottan védett barlangok listájáról. A dolgozó azt mondta, hogy tereprendezéskor dózerrel betemették. A bejáratát később Vadász István, a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tagja megtalálta.

1995. október 31-én Vadász István megállapította, hogy a Danó-lyuk és a Nagykőmázsa-oldali-zsomboly ugyanaz a barlang, majd 1997 márciusában felmérte a társaival a bejárati aknát a teremig, de nem ők fejezték be a felmérést. 2000-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tagjai folytatták Vadász Istvánék felmérését, készítették el a földtani, a barlangtani leírását, a barlangtérkép-dokumentációját és a fénykép-dokumentációját a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának a 2000 márciusában adott megbízásából. A zsomboly felmért hossza 76,4 méter, a becsült hossza 90 méter, a felmért mélysége 31,1 méter és a becsült mélysége 32 méter volt. A felmérés alapján, Veres Imre helyszínrajzainak a felhasználásával Kovács Zsolt rajzolta meg az alaprajzi barlangtérképét keresztmetszetekkel. Ekkor Kovács Zsolt szerkesztett egy vetületi oldalnézet barlangtérképet is. 2001-ben megint fokozottan védett barlanggá nyilvánították az élővilága miatt. 2002-ben a bejárati akna alján törmelékfogó ácsolat készült. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 90 méter hosszú, 32 méter függőleges kiterjedésű és 23 méter vízszintes kiterjedésű. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

IrodalomSzerkesztés

További információkSzerkesztés