Nagysáros
Nagysáros, (szlovákul: Veľký Šariš, németül: Groß-Scharosch) város Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában. A 18. század végéig Sáros vármegye székhelye.
| Nagysáros (Veľký Šariš) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Eperjesi | ||
| Járás | Eperjesi | ||
| Turisztikai régió | Sáros | ||
| Rang | város | ||
| Első írásos említés | 1217 | ||
| Polgármester | František Bartko | ||
| Irányítószám | 082 21 | ||
| Körzethívószám | 051 | ||
| Forgalmi rendszám | PO | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 5404 fő (2011. dec. 31.) +/- | ||
| Népsűrűség | 206 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 281 m | ||
| Terület | 25,69 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Nagysáros
Pozíció Szlovákia térképén
| |||
| é. sz. 49° 02′ 30″, k. h. 21° 11′ 40″Koordináták: é. sz. 49° 02′ 30″, k. h. 21° 11′ 40″ | |||
| Nagysáros weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagysáros témájú médiaállományokat. | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Tartalomjegyzék
FekvéseSzerkesztés
Eperjestől 5 km-re északnyugatra a Tarca völgyében fekszik.
TörténeteSzerkesztés
1217-ben "Sarus" néven említik először. Neve a magyar sár főnévből származik, egyúttal az egykori vármegye névadója. Sáros vára valószínűleg már 13. századi első említése előtt is állt. II. Béla egyik lányát a várkápolnában temettette el. 1312-ben Károly Róbert megostromolta, majd 1315 újéve körül Ákos Mikcs ismét elfoglalta a lázadó Tarkői Henrik ispántól. 1440-től 1461-ig Giskra serege szállta meg, míg Mátyás visszafoglalta tőlük. 1537 szeptemberében Fels, I. Ferdinánd vezére két hónapi ostrommal tudta elfoglalni. Helyreállították, de jelentősége fokozatosan megszűnt, majd 1687-ben Székely Márton Thököly kapitánya felgyújtotta, nehogy a császáriak kezébe kerüljön, azóta rom. A Rákócziak a Várhegy alatt 1613-ban emeltek várkastélyt. 1701. április 18-án innen hurcolták fogságba a császáriak Rákóczi Ferencet. A második világháborúban az épület elpusztult, romjait 1947-ben lebontották.
Fényes Elek szerint "Nagy-Sáros, tót m. v. Sáros vgyében, Eperjeshez északra 1 mfdnyire, a Tarcsa mellett, 2515 r. kath., 88 evang., 202 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Nagy emeletes kastély. Számos nemes udvar. Szántóföldjei hegyesek, s közép termékenységüek; legelője, erdeje elég; lakosai közt sok timár, varga, posztós és kertész számláltatik."[1]
1920 előtt Sáros vármegye Eperjesi járásához tartozott.
NépességeSzerkesztés
A településnek 1910-ben 2476, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar, lengyel és cigány kisebbséggel.
2001-ben 4018 lakosából 3684 szlovák, 244 cigány volt.
2011-ben 5292 lakosából 4348 szlovák és 476 roma volt.
NevezetességeiSzerkesztés
- Az északnyugatra emelkedő 570 m magas Várhegyen állnak Sáros várának romjai.
- Szent Jakab tiszteletére szentelt szász gótikus evangélikus temploma kis halmon áll, kerítőfalát négyszögletű tornyok erősítik.
- Szent Erzsébet kápolna.
- Szent Kunigunda kápolna.
- Rákóczi-kastély.
Ismert személyek, akik a településhez kötődnekSzerkesztés
- Itt született 1788. december 26-án Rómer István gyógyszerész, feltaláló, gyufagyáros.
