Nagyváradi Állami Színház

A Nagyváradi Állami Színház műemléképület Romániában, Bihar megyében található. A romániai műemlékek jegyzékében a BH-II-m-A-01048 sorszámon szerepel. Az épületben működik a magyar nyelvű Szigligeti Színház és a román nyelvű Teatrul Regina Maria.

Nagyváradi Állami Színház
Teatrul de Stat.jpg
Cím  Románia, Nagyvárad, Bémer tér 6.
Építési adatok
Építés éve 1899–1900
Megnyitás 1900. október 15.
Építési stílus eklektikus
Tervező Fellner és Helmer
Építész(ek) Fellner és Helmer
Kivitelező id. Rimanóczy Kálmán,
Rendes Vilmos,
Guttmann József
Alapadatok
Hosszúsága35,4 m
Szélessége47,3 m
LMI-kód BH-II-m-A-01048
Elhelyezkedése
Nagyváradi Állami Színház (Nagyvárad)
Nagyváradi Állami Színház
Nagyváradi Állami Színház
Pozíció Nagyvárad térképén
é. sz. 47° 03′ 26″, k. h. 21° 55′ 53″Koordináták: é. sz. 47° 03′ 26″, k. h. 21° 55′ 53″
Nagyváradi Állami Színház weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyváradi Állami Színház témájú médiaállományokat.

LeírásaSzerkesztés

A Bémer tér 6. szám (románul Piaţa Ferdinand nr. 6.) alatt található épületnek egyértelműen görög „arca” van: a hat monumentális jón oszlop, valamint a rajtuk nyugvó timpanon önmagáért beszél, és ez utóbbiaknak allegorikus figurái is az épület homlokzatának klasszikus jellegét hivatottak hangsúlyozni. Eklektikus homlokzata elsősorban neoreneszánsz elemeket sorakoztat fel, főhomlokzata a leghangsúlyosabb a klasszicista építészetre emlékeztető oszlopcsarnokkal, háromszögletű oromzattal. Eredetileg a Szigligeti Színház volt olvasható rajta, ezt a feliratot az évek során a politikai hovatartozásnak megfelelően cserélgették. A timpanon domborműveit Peller Ferenc helybéli szobrászművész alkotta meg.

Meghatározó eleme lett a 20. század legelején kialakult, szabálytalan kontúrú, festői Bémer térnek (Piaţa Regele Ferdinand I.), amely mai képét a földszintes házak lebontása után sorra épített eklektikus és szecessziós paloták befejezésével nyerte el. A színházterem kezdetben 1000 személyes volt, ebből 578 ülőhely. A lenyűgöző bejáratot a komédia és a tragédia istennőjének szobrai díszítik. Külső megjelenésében harmonikusan ötvözi a homlokzat egészén uralkodó neoklasszicista stílust neoreneszánsz és neobarokk elemekkel, míg a belső díszítéseket a rokokó jellemzi.

Az épület három szintre oszlik: előcsarnok, loggia, erkély. A színházterem kialakításánál a tökéletes akusztikát tartották szem előtt, a zenekari árok kiképzésével. Ezek a funkciók ideális helyszínné alakítják színházi, opera és koncertelőadásokhoz. A terem jelenleg összesen 670 személyes.

ElőzményekSzerkesztés

A színészet Nagyváradon régi hagyományokra tekint vissza. A legrégebbi adatok szerint már 1730 körül volt itt iskolai színjátszás, latin opera, német nyelvű színészet, de az első magyar nyelvű színházi előadást a kolozsvári társulat tartotta a városban, 1798. augusztus 26-án a Fekete Sas vendéglő nagytermében Hunnius: A süketnéma című előadásával. Ez a dátum jelzi a váradi hivatásos színjátszás kezdetét.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után megritkultak az előadások, de a váradi színészetet nem lehetett eltüntetni, és felépült a színkör. A század második felében számos olyan ismert színész játszott a városban, mint Blaha Lujza, Ecsedi Kovács Gyula, Szentgyörgyi István, Újházi Ede. Jászai Mari 1897-ben a Rhédey-kertben játszotta el az Élektrát, s e szabadtéri előadás egyben az egész magyar színjátszás történetének kiemelkedő mozzanata lett.

A kőszínház megépítésének kérdése Nagyváradon nem a 19. század utolsó évtizedében merült fel először, hanem már jóval korábban is. Első ízben az 1820-as évek második felében buzdult neki a város a színházépítésnek, majd épp 30 év múltán, az 1850-es évek végén. Mindkét alkalommal eljutottak a helyín kiválasztásáig, a tervek elkészítéséig, de mindkét próbálkozás (első sorban anyagi okokra visszavezethetően) meghiúsult. Végül is a század utolsó évtizedére értek be azok a feltételek, amelyek lehetővé tették ennek a színháznak a megépítését.

TörténeteSzerkesztés

1900. október 15-én, több évtizedes huzavona után megnyílt a Szigliget Színház. Az épület 1899–1900-ben, mintegy 15 hónap alatt készült el a neves bécsi Fellner és Helmer építészcég tervei alapján, id. Rimanóczy Kálmán nagyváradi építész és társai kivitelezésében.

Thália váradi otthonában az első világháború évei vagy a nagy gazdasági világválság sem tudtak olyan pusztítást végezni, hogy a színjátszás ne élte volna túl. Várad az operett fellegvára is volt, de emellett mindig színpadra kerültek a magyar és az egyetemes drámairodalom nagy szerzőinek híres darabjai is.

Román korszakSzerkesztés

1927. október 9-én és 10-én a nagyváradi színpadon megnyitották az első román évadot a Kolozsvári Nemzeti Színház előadásaval, amelynek rendezője a költő és drámaíró, Victor Eftimiu volt. 1928. január 29-én létrejött a "Vestul Românesc" Egyesület, amelynek fő célja egy állandó színház és egy román napilap létrehozása volt. Az Egyesület Központi Bizottsága irányítása alatt 1928. szeptember 18-án felállították a Nyugat-román Szövetségi Színházat, az első nagy román színházat Nagyváradon.

A szezon 1928. október 13-án kezdődött, Vasile Alecsandri Fântâna Blanduziei című színdarabjával, a főszerepben Zaharia Bârsannal. A színpadon olyan neves román írók, mint Mihail Sorbul, IL Caragiale, Lucreța Petrescu, Octavian Goga művei szerepeltek, de a világrepertoárból is. A kolozsvári Nemzeti Színház és a Bukaresti Nemzeti Színház versenyeket rendezett színészek együtteseivel, a helyi közönség szórakoztatására. Ugyanakkor a Román Nyugati Egyesület Színháza bemutatta előadásait Beiuș, Aradon, Szatmárban, Nagybányan, Nagykárolyban tájelőadások során, igyekezve meghatározó művészeti szerepet játszani az ország teljes nyugati részét lefedve.

1931 óta, amikor a Román Nyugati Egyesület befejezte a Nyugati Színház szponzorálásának nehéz feladatát, 1940-ig egész Nagyvárad nem tartott állandó román színházat, hanem folyamatosan részt vett a bukaresti és a kolozsvári színházak turnéin. Az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés szerint, amely után Erdély északi részét a Magyar Királysághoz csatolták, a nagyváradi román színházi életben semmi sem képviseltette magát. Csak a visszaadása után, 1944-ben, egy munkacsoport létrehozta a Színház Barátainak szövetségét azzal a céllal, hogy újjáépítsék a román színházat Nagyváradon, Nyugati Színház régi néven. A Művészeti Minisztérium támogatja az egyesület erőfeszítéseit, és 1945. december 19-én az alkalmazott színészek, a művész Ștefan Iordănescu, a jövőbeli rendező előtt megérkeztek Nagyváradra. Az új szezon megnyitására 1946. január 4-én kerül sor, amikor a két szerzõ, D'Ennery és Cormon akkoriban ünnepelt melodrámája, a Koldusok fekete ruhában került megrendezésre.

Noha 1946. április 1-jén a Nagyvárad színház államosításra került, Temesvár, Brassó és Galați színházaival együtt, továbbra is magánszínházként működött, valójában megfosztva attól az állami alapoktól, amelyet az új alapszabály szerint megérdemelt. A támogatások és az érdekelt közönség hiánya miatt a Nyugati Színház csak két évadot abszolvált, majd az Aradra költözött (1948). Hét éven keresztül Nagyvárad ismét professzionális román színház nélkül maradt.

1954 elején Grigore Schițcu, C. Simionescu, Gore Teodorescu és Maria Vasilescu színészeket meghívták a Regionális Néptanács kulturális részlegére, hogy Andrei Dauer vezetésével bizottságot alkossanak a román színházi szekció felállításához. Így egy szakaszos és instabil tanfolyam után 1955 nyarán megalakult a Nagyváradi Állami Színház, amely azóta két szekcióval működött: román (Iosif Vulcan csoport) és magyar (Szigligeti Társulat), 2012-ig, amikor a színház felépítése megváltozott. Így az Iosif Vulcan együttese, az Arcadia együttese (korábban a Báb- és Ifjúsági Színház) és a Crișana Professzionális Művészeti Együttes alkotja a Regina Maria Színházat, míg a Szigligeti-társulat, a Lilliput-társulat és a Nagyvárad-együttes a Szigligeti Színházat alkotja.

Az első színpad 1955. november 26-án, az új színház égisze alatt zajlott, az IL Caragiale A Letter Lost című könyve. Sikeresnek bizonyult mind a választás, mind az összeszerelés szempontjából. A közönség külön örömmel üdvözölte a nagyváradi román színház új, ezúttal feszesebb színpadán megnyitott premierjét.

A Kulturális Felügyelőség és a családi magazin támogatásával a színházi menedzsment boldog döntést hoz, hogy rövid színházi fesztiválon lépjen be a nemzeti körbe. Az első előadásra 1976. november 23–29-én került sor. A Rövid Színház Hete elnevezésű fesztivál célja a színházi műfaj meghatározása és elválasztása a bevezető kiadástól, ugyanakkor figyelemre méltó előadások és az ország minden részéről érkezett rendezők összegyűjtése révén. Az 1984-es VI. Kiadással kezdve a fesztivál kiterjeszti hatókörét azáltal, hogy nemzetközi versenyré vált. A fesztivál megbecsültsége minden évben növekszik, és a kétéves kiadások során tekintélyes jelképpé válik a nemzeti színházi tájban.

1978-ban Nagyvárad színpadán példátlan premierre került sor kulturális és történelmi szempontból egyaránt. Ion Olteanu irányításával először indult a moldovai Occisio Gregorii játék, a tragikus kifejező Vodae, az első drámai szöveg, amelyet románul írtak, 1778-ból származik, és amelyet a Nagyváradi püspökség könyvtárában fedeztek fel. Ezzel a show-val bemutatóturnét tartottak a fővárosban, ahol a közönséget sikerült annyira lenyűgözni, hogy két évvel később Alexandru Tocilescu összegyűjtötte ugyanazt a szöveget a Bulandra színházban.

Az évek során a Regina Maria Színház sikeres repertoárral szokta meglepni közönségét, egyensúlyt keresve a nemzeti és az univerzális dramaturgia, a klasszikus és a modern között. Jelenleg a színháznak a Nagyterem mellett egy 50 ülőhelyes Stúdióterem és az Arcadia terem (200 ülőhely) van. Rövid színdarabokat játszanak itt, felolvasó előadásokat, költői bemutatókat és kísérleti előadásokat szerveznek.

A Regina Maria Színház nagyszerű rendezőket indított el a pályán, akik ezt követően ragyogó művészi karriert futottak be, mint például Victor Ioan Frunda, Alexandru Darie és Alexandru Colpacci. Ugyanakkor a "Iosif Vulcan" zenekar különösen az utóbbi években együttmûködik a román színház olyan hírességeivel, mint Alexandru Dabija, Mihai Măniuțiu, Alexander Hausvater, Petru Vutcărău, Claudiu Goga és még sokan másokkal.

Ezeknek a gyümölcsöző együttműködéseknek köszönhetően a nagyváradi színház visszatért a színikritikusok figyelmébe, folyamatosan növelve a nézők számát, 2006-ban két jelölést kapott a UNITER Awards gálán, és számos színházi fesztiválon vett részt mind bel-, mind külföldön (Dél-Korea, Olaszország, Horvátország, Törökország, Szlovákia, Magyarország, Ukrajna, Moldávia).

2012-ben a Színház visszatért a UNITER gála figyelmébe egy sikeres Hegedűs a háztetőn show révén, amely két jelölést szerzett a Legjobb színművész (Vioara Bara) és a Legjobb színésznő (Ioana Dragoș Gajdo a Golde szerepért) kategóriában.

FordításSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés