Nemeskéri-Kiss Sándor

(1884–1958) magyar diplomata, birtokos

Nemeskéri-Kiss Sándor (nevét változatosan használta: a nemeskéri Kiss Sándor és a Nemeskéri Kiss Sándor is előfordult; Göd, 1884. május 14.Budapest, 1958. április 10.[3][2]) magyar vadász, utazó, diplomata.

Nemeskéri-Kiss Sándor
Született 1884. május 14.[1]
Göd[1]
Elhunyt 1958. április 10. (73 évesen)[2]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Tisztség
  • ügyvivő (1921–1929, Magyarország szófiai nagykövetsége)
  • magyar nagykövet Finnországban (1933–1937)

ÉleteSzerkesztés

A Nemeskéri Kiss család leszármazottja, édesapja Nemeskéri-Kiss Pál államtitkár, anyja Szapáry Vera volt. A Budapesti Tudományegyetemen végzett jogász-történészként, majd gazdálkodási gyakorlati éveit Mezőhegyesen töltötte, ezt követően a Magyaróvári Mezőgazdasági Akadémián szerzett oklevelet. 1919-ben a Földművelésügyi Minisztériumban kezdett dolgozni. Az első világháború idején katonatisztként szolgált, majd 1919-től lépett külügyi szolgálatba.[4] 1920-tól két hónapon át tagja volt annak a küldöttségnek, mely a trianoni békeszerződés aláírására érkezett Franciaországba. Elsősorban fordítási feladatai voltak, de mezőgazdasági ismeretei révén Somssich László titkáraként is dolgozott. Feljegyezték róla, hogy jó kedélyével a delegáció "hangulatfelelőse" volt. Az erre az időszakra vonatkozó emlékiratait Neuilly és Trianon. Derűs emlékek egy komor küldetésről című könyvében tette közzé.[5]

1921-ben kapta megbízását a szófiai nagykövetség felállítására és II. tanácsosi rangban, ügyvivőként való vezetésére.[6] Kivételesen hosszú ideig, 1929-ig - nyolc éven át - vezette a missziót anélkül, hogy követi rangot kapott volna; mindvégig ügyvivő maradt. Bulgáriából való távozásakor a Dnevnik(wd) című bolgár lap sajnálkozott a távozása miatt és méltatta Nemeskéri tevékenységét,[7] III. Borisz bolgár cár pedig kitüntette. 1929. április 25-én megbízták a stockholmi követség vezetésével, akkreditálva Dániában és Norvégiában is[8] (megbízólevél átadása: 1929. június 1-jén[9]). Svédországban szintén ügyvivőként vezette a követséget, majd 1932. február 1-jével hazarendelték a központba.[10] 1934-ig a külügyminiszter közvetlen rendelkezése alatt dolgozott, majd 1933. november 16-án megbízták a helsinki követség vezetésével.[11] itt is ügyvivőként vezette a képviseletet, míg 1934. április 3-án kinevezték követté, akkreditálva egyúttal Litvániában, Észt- és Lettországban is. 1937. május 31-ével felmentették, július 1-gyel pedig áthelyezték a Külügyminisztériumba, ahol ismét a miniszter közvetlen rendelkezése alatt állt 1939. július 1-jei nyugdíjba vonulásáig.[12] Ettől kezdve elsősorban emlékiratainak, vadászati könyveinek megírásával foglalatoskodott.

Diplomataként jelentős döntés, közreműködés nem fűződik a nevéhez, bár feljegyzik róla, hogy a Bulgária szomszédságában, az 1920-as években történt hadmozdulatok iránt nagy volt az érdeklődés Magyarországon, melyekről katonaviselt múltjából adódóan igen szakszerű és hasznos jelentéseket küldött. Annál maradandóbb volt vadászati és természetvédelmi tevékenysége. Szakíróként közmegbecsülésnek örvendett, kedélyességét, anekdotázó képességét még évekig emlegették kortársai, akik személyesen ismerhették. Élete utolsó éveiben a Madártani Intézetnek készített fordításokat, halálhíréről is a szervezet szaklapja számolt be egyedül.

1945-ben gödi kúriájukat el kellett hagyniuk, ekkor átmenetileg a szintén gödi, Bajcsy-Zsilinszky Endre utcai istállók mellett álló lakások egyikébe költöztek (1983-ban lebontották).[13]

KitüntetéseiSzerkesztés

  • Szent Sándor Rend I. és II. osztálya, főtiszti jelvénye[14]

MűveiSzerkesztés

  • Egyszer volt ... : egy vadászember emlékeiből Budapest : Vajna, [1939] 320 p.
  • Röptében: egy magyar diplomata emlékeiből - Vajna és Bokor 1940 358 p.
  • Pipaszó : derűs emlékek egy változatos életből - Vajna és Bokor 1941 360 p.
  • Figyeltem: emberek, állatok, gyerekek, asszonyok - Budapest: Vajna és Bokor 1942, 284 p.
  • ...Hol nem volt... - Vajna és Bokor [1943] Budapest, 437 p.
  • Amit az ember el nem felejt (Bársony István előszavával) Budapest : Hadium Kiadó, [s.a.] 177 p.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b https://www.geni.com/people/S%C3%A1ndor-Kiss-de-Nemesk%C3%A9r/6000000024046978869
  2. a b Magyar főnemességi adattár. (Hozzáférés: 2021. március 11.)
  3. Aquila. Budapest: Madártani Intézet. 1959. 328. o.  
  4. M. Szabó Mihály: Egy év Mezőhegyesen: Nemeskéri-Kiss Sándor diplomata a Ménesbirtoknál. Vitalap (2016. nov. 21.) (Hozzáférés: 2020. jan. 21.)
  5. Nemeskéri-Kiss Sándor:: Neuilly és Trianon. Derűs emlékek egy komor küldetésről. Rubicon (2014) (Hozzáférés: 2020. jan. 21.)
  6. Személyi hírek: Megbízások. Külügyi Közlöny, 1. sz. (1921. szept. 15.) 16. o.
  7. Bolgár lap a távozó szófiai magyar követről. Budapesti Hírlap, XLIX. évf. 118. sz. (1929. máj. 28.) 10. o.
  8. Személyi hírek: Megbízatások. Külügyi Közlöny, 8. sz. (1929. júl. 6.) 64. o.
  9. Közlemények. Külügyi Közlöny, 8. sz. (1929. júl. 6.) 61. o.
  10. Áthelyezések, felmentések. Külügyi Közlöny, 1. sz. (1932. jan. 25.) 4. o.
  11. Megbízatás. Külügyi Közlöny, 1. sz. (1934. jan. 20.) 5. o.
  12. Nyugalombahelyezés. Külügyi Közlöny, 6. sz. (1939. szept. 1.) 52. o.
  13. Gyüre János: Göd, a térképeket olvasva. In Bátorfi József (szerk.) – Gáspár József (szerk.): Gödi almanach. Göd: Magyar Demokrata Fórum Gödi szervezete. 1994. 69. o.  
  14. A magyar ügyvivő búcsúja Szófiától. Budapesti Hírlap, XLIX. évf. 120. sz. (1929. máj. 30.) 11. o.