A lapnak nincs ellenőrzött változata, lehet, hogy még egyáltalán nem ellenőrizte senki a minőségét.

A párducpetymeg (Genetta pardina) az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe, a macskaalkatúak (Feliformia) alrendjébe és a cibetmacskafélék (Viverridae) családjába tartozó petymegek (Genetta) nemébe tartozó faj.

Párducpetymeg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Cibetmacskafélék (Viverridae)
Alcsalád: Petymegformák (Genettinae)
Nem: Petymeg (Genetta)
Faj: G. pardina
Tudományos név
Genetta pardina
I. Geoffroy Saint-Hilaire, 1832
Szinonimák
  • Genetta amer
  • Genetta dubia
  • Genetta pantherina
  • Genetta genettoides
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Párducpetymeg témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Párducpetymeg témájú kategóriát.

Szinonimái többek között a G. amer, a G. dubia és a G. genettoides. Ez utóbbit a párducpetymeg és a rozsdafoltos petymeg (G. maculata) közötti hibridnek tekintik;[1] a korábban szinonimának tartott királypetymeget (G. poensis) ma már külön fajként kezelik.[2]

Megjelenése

szerkesztés

A párducpetymeg erőteljes testfelépítésű petymeg, rövid és durva szőrzettel. A test felső oldalának színe sárgásszürkétől halvány- vagy homokszürkéig terjed. A széles, sötét háti csík a vállak mögött kezdődik és az állat farkának tövéig húzódik, a háti sörény hiányzik. A hátán lévő foltok sötétbarnák vagy vörösesek, megnyúltak, szögletesek és sötét gyűrűkkel határoltak. A két felső sor foltjai aránylag egyenletesen helyezkednek el, körülbelül a hátcsíkkal megegyező szélességűek, a foltok a test alsó része felé egyre kisebbek és szabálytalanabbak. Az arcon világos mintázatok között tisztán meghatározott sötét maszkot visel. A farkon 6-7 világos gyűrű látható, amelyek jóval szélesebb sötét csíkokkal váltakoznak, a farok hegye világos, a fej-testhossz 41-55,3 (hímek) vagy 41-53 (nőstények) centiméter hosszú. A farokhossz hímek esetén 39-49, nőstényeknél 42-45 centiméteres, a tömegük akár 3,1 kilogramm is lehet.[3]

 
A faj ábrázolása

Elterjedése, élőhelye

szerkesztés

A párducpetymeg elterjedési területe Szenegáltól és Malitól Gambián, Guineán, Bissau-Guineán, Sierra Leonén, Libérián és Elefántcsontparton át Ghánáig és Burkina Fasóig terjed, bár ezen terület keleti határa bizonytalan. Crawford-Cabral a Volta folyót javasolta a faj elterjedésének lehetséges gátjaként, de nincs kizárva, hogy Togóban és Beninben is jelen van, mivel mindkét országban G. pardina fenotípusú egyedeket figyeltek meg. A párducpetymeg Mauritániában is előfordulhat, de publikált feljegyzések nem ismertek. Élőhelyei többek között őserdők és másodlagos esőerdők, galériaerdők és nedves szavannák, a bozótosokon, erdőültetvényeken és a külterületeken is előfordul.[4][3]

Életmódja

szerkesztés

A párducpetymeg életmódja nagyrészt ismeretlen, úgy tartják, hogy rágcsálókkal, gerinctelenekkel és gyümölcsökkel táplálkozik, valószínűleg éjszaka aktív.[3]

 

Természetvédelmi helyzete

szerkesztés

Viszonylag széles elterjedési területe és különböző élőhelyeken való előfordulása miatt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a párducpetymeget a nem fenyegetett kategóriába sorolja. Úgy gondolják, hogy a populáció létszáma nem csökken olyan gyorsan, hogy indokolttá tegye a magasabb kategóriába való áthelyezést. A területen élő petymegekre nehezedő nagy vadászati nyomás miatt azonban státuszuk újraértékelése szükségessé válhat.[4]

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pardelgenette című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

  1. http://media.withtank.com/3954452aa8/integrative_taxonomy_and_phylo-genetic_systematics_of_the_genets.pdf
  2. https://www.iucnredlist.org/species/136435/45221269#taxonomy
  3. a b c J. Jennings A.P. & G. Veron (2009): Family Viverridae. In: D. E. Wilson. & R. A. Mittermeier (Eds.) Handbook of the Mammals of the World. Volume 1: Carnivores. Lynx Edicions, Barcelona.
  4. a b https://www.iucnredlist.org/species/136437/45221360