Pasztinák

Pasztinák
	Az ehető gyökerek
	Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superasteridae;
Csoport:	Asteridae;
Csoport:	Euasterids II;
Rend:	Ernyősvirágzatúak (Apiales);
Család:	Zellerfélék (Apiaceae);
Alcsalád:	Zellerformák (Apioideae);
Nemzetség-; csoport:	Tordylieae;
Nemzetség:	Pastinaca; L.
Faj:	P. sativa;
Tudományos név
	Pastinaca sativa; L.
Szinonimák
	Pastinaca angulosa Dulac; Pastinaca capensis Sond.; Pastinaca esculenta Salisb.; Pastinaca fleischmannii Hladnik; Pastinaca heracleoides (Boros) Kotov; Pastinaca insularis Calest.; Pastinaca insularis Rouy & E.G.Camus; Pastinaca opaca Bernh. ex Hornem.; Pastinaca pratensis H.Mart.; Pastinaca propinqua Jord. ex Boreau; Pastinaca sylvestris Mill.; Pastinaca taraxacifolia Fisch. ex Schult.; Pastinaca tereticaulis Boreau ex Celak.; Pastinaca vulgaris Bubani; Peucedanum fleischmannii (Hladnik) Arcang.; Peucedanum opacum Franch.; Peucedanum pastinaca Baill.; Peucedanum sativum (L.) Benth.;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pasztinák témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pasztinák témájú médiaállományokat és Pasztinák témájú kategóriát.

Nem tévesztendő össze a következővel: igazi édesgyökér (Glycyrrhiza glabra).

A Paszternák ide irányít át. Paszternák nevű személyeket lásd: Borisz Paszternák, Paszternák László

A pasztinák (Pastinaca sativa) az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, ezen belül a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó faj, amely a sárgarépával (Daucus carota subsp. sativus) rokon és Európában őshonos gyökérzöldség.

Nemzetségének a típusfaja.

Már az ókorban ismerték, és csak a burgonya érkezése után szorult vissza. Népies nevei: fehérrépa, peszternák, paszternák, olaszrépa, latin nevéből pasztinák, helytelenül édesgyökérnek is nevezik. A gyökér és a mag a petrezselyemhez hasonló ízű, csak kissé édesebb. A levelét nem használják. A petrezselyemnél nagyobb tápértékű, ezért ezt az újra közkedvelt növényt a konzervipar is használja. A 16-22 centiméter hosszú gyökér a petrezselyemnél gazdaságosabb, édeskés, sima felületű és fűszeres ízű.

Előfordulása szerkesztés

A pasztinák csaknem egész Európában és a mérsékelt övi Ázsiában (Törökország, Kaukázus, Szibéria) igen gyakori. Észak-, Dél-Amerikában, Afrika déli részén, valamint Ausztráliában, Új-Zélandon és az ázsiai Kínában és Japánban meghonosították ezt az ehető növényfajt.

Megjelenése szerkesztés

A pasztinák kétéves, élesen barázdált és szőrös szárú, 30-100 centiméter magas növény. Szára felálló, és felső részén elágazik. Levelei egyszer, ritkán kétszer szárnyaltak, 3-7 pár levélkéi, melyek mintegy 5 centiméter hosszúak, többé-kevésbé ülők, tojásdad vagy lándzsás alakúak, gyakran karéjosak vagy hasogatottak. Az ernyővirágzat 5-15 sugarú, mintegy 10 centiméter széles, a virágok élénksárgák, a gallér- és gallérkalevelek hiányoznak. Az egész növény erősen sárgarépa-illatú, amit különösen akkor érzünk, ha a leveleket megdörzsöljük. A levél érintése azonban bőrgyulladást okozhat.^[1]

Gyógyhatása szerkesztés

Hatóanyagai hasonlóak a petrezselyeméhez, gyökerének főzete vizelethajtó, görcsoldó, vese- és epekő, illetve gyomorbajok esetén jó hatású.

Életmódja szerkesztés

A pasztinák vadon élő alakja rétek, legelők, szántók, utak széle, árkok és gyomtársulások lakója. Leginkább az üde vagy közepesen száraz, mély rétegű, nitrogénben és káliumban gazdag vályogtalajokat kedveli.

Termesztése szerkesztés

A növény maggal szaporodik, a virágokat főleg legyek és bogarak porozzák meg. Hasonló a petrezselyeméhez, csak vízigényesebb. A magokat kora tavasszal vetik el, egymástól 30 centiméteres távolságra. Szárazság esetén ajánlott öntözni. 4-5 leveles korban egyelik, gyakran kapálják. A virágzási ideje július-augusztus között van.

Az ősszel kiszedett gyökereket, száraz homokba rakva, fagymentes helyen tárolják.

Felhasználása szerkesztés

Minden olyan ételben, amelybe petrezselymet használnak, de kevesebb kell belőle, és az ételnek édeskés ízt ad. Különösen a babételek készítésénél javasolt a használata. A gyökérből nyert anyagokat a likőriparban használják ízesítőként. A gyökér keményítőt, fehérjét, pektint és C-vitamint tartalmaz. A növény levelei nem alkalmasak főzelék készítésére.