Praenoricum flóravidék

A Praenoricum a Nyugat-Dunántúl flóravidéke. Felszínének nagy részét az Alpokból lehordott, kavicsos üledékek borítják. Nyugati peremén az e fölé magasodó hegyek már a kelet-alpi flóravidék részei: a Soproni-hegység és Kőszegi-hegység annak zittaui, a Vendvidék pedig stájer flórajárásába tartozik.

Éghajlatának fő sajátossága, hogy a nyár hűvös, csapadékos. A csapadék mennyisége a kelet-alpi területtől távolodva, a tengerszint feletti magassággal csökken. A csapadékkal együtt csökken a dealpin (szubalpin) –montán–boreális fajok aránya, és rovásukra elszaporodnak a pannon–pontusi és (főleg a déli részen) szubmediterrán flóraelemek. Ezt – a kelet-alpi és az alföldi növényzet közötti, átmeneti sávot a jeles botanikus, Gáyer Gyula különítette el önálló flőravidékként. Területe gyakorlatilag megegyezik az ugyancsak Praenoricumnak nevezett faunakörzetével.

Növényzete

szerkesztés

A Nyugat-Dunántúli flóravidék növényzete átmeneti jellegű, méghozzá az atlanti flóra irányába. Ezt jelzik az alábbi fajok:

A flóravidék keleti határa aránylag bizonytalan, mert kevés a jellegzetes faj. Jávorka Sándor (1941) nyomán ezt a vonalat két, a gyertyános–kocsánytalan tölgyes erdők aljnövényzetében élő faj elterjedésének keleti határvonala mentén húzzák meg. Ez a két faj:

Flórájából hiányoznak a szubmediterrán elemek és a pannóniai flóra bennszülött elemei, jellemzőek viszont:

  • a dealpin (magashegységekből leereszkedett) és a
  • boreális (északi)

flóraelemek, mint például:

Mivel viszonylag sok a csapadék, gyakoribbak a savanyú talajok növénytársulásai. Vas és Zala dombjain gyertyános- és cseres-tölgyesek, az Alpokalján acidofil kocsánytalan tölgyesek és bükkösök is gyakoriak; az Őrség és Göcsej gyertyános-tölgyeseibe erdei fenyő elegyedik. A Lajta-hegység mészkövén bazofil száraz tölgyeseket, pontuszi-mediterrán fajokban gazdag sztyeppréteket találunk.

A vegetációt két növénytársulás teszi sajátossá:

  1. A fenyő-nyír kor emlékeként fennmaradt fenyvesek, amik uralkodó faja az erdei fenyő (Pinus sylvestris). Az erdei fenyő lombos fafajokkal elegyedve Észak-Európa elegyeserdő zónájához hasonló (Nyugat-Magyarországon annak szigeteként előforduló) állományokat (Pino-Quercetalia) alkot, amiket az Alpokalja zonális erdőtársulásaiként is felfoghatunk.
  2. A tőzegmohalápok.

Flórajárásai

szerkesztés