Régi vármegyeháza (Marosvásárhely)
A marosvásárhelyi régi vármegyeháza barokk stílusú, kétszintes épület a Bolyaiak terén, mely 1745–1943 között Marosszék, illetve Maros-Torda vármegye székházaként szolgált. Jelenleg műtermeknek, kiállításoknak ad otthont.
| Régi vármegyeháza | |
.jpg) | |
| Település | Marosvásárhely  |
| Cím | str. Bolyai 5 |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 17–19. század |
| Építési stílus | barokk |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | épület |
| LMI-kód | MS-II-m-A-15480 |
| Elhelyezkedése | |
 Régi vármegyeháza
Pozíció Marosvásárhely térképén
| |
 é. sz. 46° 32′ 38″, k. h. 24° 33′ 52″Koordináták: é. sz. 46° 32′ 38″, k. h. 24° 33′ 52″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Régi vármegyeháza témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
Az épület legrégebbi része valószínűleg már a 17. században állt. Egy részét Szalai György birtokolta, akit 1711-ben felségsértés vádjával elítéltek, tulajdonát pedig Marosszék vármegye sajátította ki. Az épület fennmaradó részét a vármegye megvásárolta, azonban kicsinek és alkalmatlannak bizonyult a hivatalok számára, ezért 1744–1745 között kibővítették. Az első közgyűlést 1745. április 13-án tartották az épületben. 1838-ban a vármegye megvásárolta a szomszédos telket a Református Kollégiumtól, és egy további szárnyat építettek az épülethez, melyet 1842-ben vettek használatba (itt volt a nagy gyűlésterem és a börtön).[1]
A 20. század elején történő Bernády-féle városrendezés alkalmából felmerült egy új vármegyeháza építése a Főtéren, beilleszkedve annak szecessziós stílusába. A Komor és Jakab tervezte épület megvalósítására azonban már nem került sor az első világháború kitörése miatt. Az új, főtéri vármegyeháza épületét végül 1936–1942 között húzták fel modern stílusban, és 1943-ban költözött át az intézmény. Jelenleg az a Városháza épülete.[2]
A régi vármegyeháza nagy részét lakásokká alakították át, jelenleg helyi képzőművészek műtermeinek, kiállításainak ad otthont.[1]
Leírása szerkesztés
Egyszerű barokk stílusban épült. Homlokzata a Bolyaiak terére néz; kilenc tengelyes, az ötödik és hatodik tengely között megtört. A homlokzat végein és a törésnél díszes táblákkal készült armírozás látható. A boltíves kapubejárat a harmadik tengelyben van, a kapuszárnyakra Marosszék címerét faragták (a Marost, Nyárádot, és Kis-Küküllőt jelző sávok, a Parisz-alma, búzakéve, szőlőtő, és a Szék zászlaja). Az épületszárnyak udvar felőli homlokzatát boltíves folyosók és barokk díszítésű tornácok jellemzik. A földszinti helyiségek donga- vagy csehsüveg boltozatúak, az emeletiek síkmennyezetesek.[1]
Egy 1862-es leírás szerint: „Egy emeletes kőépület, készült 1746-ban, állítólag nagyobbára a m. sz. királyi régi kolostor köveiből, tégláiból, [...majd 1842-ben] célszeresen újíttatott, s ekkor egyenetlen négyszeg alakot kapott, nyugat felőli alsó részébe tétetvén emlékköve. [...] Felső emeletében vannak 12 kisebb és nagyobb szobák, melyek közül legnagyobb a közgyűlési szála, alól levéltári 4, levéltárnoki 1, börtönmesteri 3, őrszoba 1, konyha és kamra 3, raktár 1, börtön 13”.[3]
A kapualjban latin nyelvű emléktábla van, amely azonban nem az építésre, hanem a Vármegyeháza 18. századi ideköltöztetésére vonatkozik.[4]
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- ↑ Balás: Balás Árpád. Zsebre szabott Marosvásárhely. Marosvásárhely: Mentor (2016). ISBN 9786069385272
- ↑ Keresztes: Keresztes Gyula. Marosvásárhely régi épületei. Marosvásárhely: Difprescar (1998). ISBN 9739866905
.svg){kind=small}