Wikipédia

Rakonitz Jenő

(1899–1963) magyar ideggyógyász, egyetemi tanár

Rakonitz Jenő (Budapest, Terézváros, 1899. március 28. – Budapest, 1963. június 21.)[3] orvos, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952).

Rakonitz Jenő
Született1899. március 28.[1]
Budapest[1]
Elhunyt1963. június 21. (64 évesen)[2]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • neurológus
  • egyetemi oktató
IskoláiErzsébet Tudományegyetem (–1924, orvostudomány)
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (5B parcella, 7. sor, 4. sírhely)
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

Rakonitz Gyula (1860–1934)[4] fővárosi ügyvéd és Lindenbaum Szidónia (1874–1942) fiaként született ortodox zsidó családban.[5] Középiskolai tanulmányait a Budapesti Evangélikus Főgimnáziumban végezte (1909–1917), majd felvételt nyert a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karára, ahonnan a Firenzei Egyetemre került. Végül 1924-ben a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen avatták orvossá. A gyakorlati évének letöltése után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Elme- és Idegkórtani Klinikáján dolgozott Schaffer Károly professzor mellett fizetéstelen tanársegédként. 1930 októberében a Budapesten tartott törvényszéki orvosi vizsgálat alapján törvényszéki orvosi képesítést szerzett.[6] 1939 novemberében a zsidótörvények következtében el kellett hagynia a Klinikát. Ezt követően több intézetben vállalt helyettesi munkakört és magánrendelőt nyitott. 1943 októberétől 1944 júliusáig – munkaszolgálatosként – az Angyalföldi Ideg- és Elmegyógyintézetben működött, azonban onnan is távoznia kellett, és Budapest felszabadulásáig bujkálni kényszerült.

1946-ban A vegetatív idegrendszer kórtana című tárgykörből egyetemi magántanári címet kapott.[7] Richter Hugó halála után, 1948-ban pedig a Szabolcs Utcai Kórház Idegosztályának élére került. Még ugyanabban az évben az Orvosegészségügyi Szakszervezet Pavlov Ideg- és Elmeszakcsoportjának főtitkárává választották. Ekkortól a Kútvölgyi úti Állami Kórház és a Korvin Ottó Kórház állandó konziliáriusa lett. 1962-ben az Orvostovábbképző Intézet Ideggyógyászati Tanszékének vezetőjévé nevezték ki, de mellette a Szeretetkórházban is gyógyított.

A Budapesti Izraelita Hitközség dísztagjának választották.

A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik. Temetésén Lóránd Márton főkántor és a kórus gyászéneke után Benoschofsky Imre országos főrabbi-helyettes méltatta emberi nagyságát és tudományos érdemeit.[8]

Díjai, elismerései szerkesztés

  • Érdemes Orvos (1952)[9]
  • Kiváló Orvos (1959)[10]

Művei szerkesztés

  • Algo-Myorhythmia. (Orvosi Hetilap, 1935, 29.)
  • Különleges térdreflex-befolyás. (Orvosi Hetilap, 1935, 48.)
  • A verejték elválasztás a Romberg-féle atrophia faciei progressivában. (Orvosi Hetilap, 1935, 52.)
  • Polyradiculitis diagnostikájának újabb, biztos neurológiai tünete. (Orvosi Hetilap, 1936, 50.)
  • Orr-korcsképződmény és myocloniás torsiós dystonia, mint combinálódó heredopathia. Benedek Lászlóval. (Orvosi Hetilap, 1938, 49.)
  • Die Eígenerkrankung des Corpus Luysii. Der erste hetedodegenerative Biballismus-Fall. (Zeitschrift für die gesamte Neurologie und Psychiatrie. Bd. 144. 1933)
  • Az eszméletlen beteg. Strausz Imrével. Budapest, 1961
  • Az akaratlagos Babinski. (Orvosi Hetilap, 1962, 18.)
  • Az essentiális ischias diagnosztizálhatóságáról. (Orvosi Hetilap, 1963, 21.)

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2023. január 15.)
  2. ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2023. január 15.)
  3. ↑ Gyászjelentése. (Hozzáférés: 2023. január 15.)
  4. ↑ Rakonitz Gyula halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 1766/1934. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. január 15.)
  5. ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése az óbudai izraelita hitközség házassági akv. 23/1893. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. január 15.)
  6. ↑ Budapesti Közlöny, 1930. december 16. (64. évfolyam, 287. szám)
  7. ↑ Magyar Közlöny, 1946. június 20. (138. szám)
  8. ↑ „Dr. Rakonitz Jenő temetése”, Új Élet, 1963. július 1. (Hozzáférés: 2023. január 15.) 
  9. ↑ Esti Budapest, 1952. július 1. (1. évfolyam, 75. szám)
  10. ↑ Esti Hírlap, 1959. július 2. (4. évfolyam, 153. szám)

Források szerkesztés

  • Alexander Emed (2006). „Ideg- és elmegyógyászatunk nagy alakja (Rakonitz Jenő, 1899-1963)” (Magyarország) 16 (3), 87–88. o. (Hozzáférés: 2023. január 15.)  
  • Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001
  • Magyar Imre. „Rakonitz Jenő (1899-1963)”. Orvosi Hetilap 104 (30), 1393–1394. o. (Hozzáférés: 2023. január 15.)  
  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rakonitz_Jenő&oldid=25728749”