Rosenberg-palota

A Rosenberg-palota (más néven: Nemes Asszonyok Intézete csehül: Ústav šlechtičen) a prágai várban, a Szent György tér (csehül: Jiřské náměstí) déli oldalán a Mindenszentek kápolnája mellett, a Szent György utca sarkán áll; az utca túloldalán (ami már a tér keleti oldala) a Szent György-bazilika (csehül: kostel svatého Jiří) emelkedik.

Rosenberg-palota
Nemes Asszonyok Intézete
A palota a tér felől; a kép bal oldalán a Szent György-bazilika bejáratával
A palota a tér felől; a kép bal oldalán a Szent György-bazilika bejáratával
Település
Hely Prágai vár, Szent György tér
Építési adatok
Építés éve 1573–1574
Rekonstrukciók évei 1720, 1753–1756, 1996–2007
Bezárás 1919
Típus
Tervező Hans Vlach, Thomas Haffenecker, Niccolò Pacassi
Építész(ek) Ulrich Avostalis, Anselmo Lurago
Tulajdonos Csehország
Elhelyezkedése
Rosenberg-palota (Prága)
Rosenberg-palota
Rosenberg-palota
Pozíció Prága térképén
é. sz. 50° 05′ 27″, k. h. 14° 24′ 11″Koordináták: é. sz. 50° 05′ 27″, k. h. 14° 24′ 11″
A Wikimédia Commons tartalmaz Rosenberg-palota témájú médiaállományokat.
Egy növendék hálószobája
Puttós relief részlete
18. századi ruházat
A Szentháromság kápolna mennyezeti freskója

TörténeteSzerkesztés

A jelenlegi telek egy részét, amint több ház is állt, 1513-ban vásárolta meg a Rosenberg család (csehül: Rožmberk). Az épületek az 1541-es nagy tűzvészben porrá égtek. Az így megtisztított térre a család Hans Vlach 1545-ös tervei alapján reneszánsz palotát építtetett. A téglalap alaprajzú, belső udvart körülzáró palotát Ulrich Avostalis építette fel 1573–1574-ben. Kapuja a Szent György utcára nyílt; két rövid oldalát árkádosan alakították ki.

1600-ban II. Rudolf egy másik ingatlanért cserébe megszerezte az épületet, és az abban a korban rendkívül modern, pillérekre fektetett fa gyaloghíddal kapcsolta a királyi palotához. Az 1720-as években Thomas Haffenecker tervei alapján második emeletet építettek rá, belső tereit pedig falakkal tagolták — egyebek közt a belső udvart is kettéosztva.

Nemes Asszonyok Intézetévé Mária Terézia építtette át a vár teljes rekonstrukciójának részeként. Ennek megfelelően az átépítést Niccolò Pacassi tervezte, a kivitelező pedig Anselmo Lurago volt. Az építkezést 1753. szeptember 16-án kezdték el, és bár csak 1756. december 7-én fejezték be, az intézmény már 1755-ben megnyitotta kapuit. Pacassí nem elégedett meg az addigi két belső udvarral, hanem a nyugati oldalon kialakíttatott egy harmadikat is. A földszinten árkádosra építette át a bejáratot, magát az épületet pedig úgy nagyobbította meg, hogy egybeépítette az egykori Švamberk-palota keleti szárnyával és még néhány kisebb házzal.

A harminc férőhelyes intézményben elszegényedett nemes családok 24 évesnél idősebb leányai kaphattak származásukhoz méltó képzést — az árvák már 18 évesen beléphettek. Első vezetője Mária Terézia lánya, Mária Anna Jozefa főhercegnő volt, és visszavonulása után is mindig a Habsburg–Lotaringiai-ház valamely hajadon főhercegnője vezette. Az Intézet címere ovális arany medalionban fehér zománccal kihúzva Szűz Mária szeplőtelen fogantatását ábrázolta. A nemes hölgyek szobái az első és a második emeleten voltak, a földszintet a főnöknő lakosztálya és az intézmény saját kápolnája mellett közösségi helyiségek foglalták el.

A Nemes Asszonyok Intézetét 1919. május 1-én bezárták; az épületet a belügyminisztérium kapta meg. A minisztérium megelégedett néhány kisebb belső átalakítással, és a második világháború után levéltárát költöztette ide. 1996–2007 között teljesen felújították, törekedve egyrészt a Nemes Asszonyok Intézetére jellemző beosztás, másrészt a Rosenbergek idején volt reneszánsz külső helyreállítására. Utoljára, 2008 januárjában az udvarokkal készültek el. Az épület 2010 áprilisa óta látogatható, a hivatalos (vezetett) vártúra egyik állomása.

Az épületSzerkesztés

A palota mai külseje csak néhány apró részletben tér el a Pacassí által tervezettől. A térről nyíló bejárat portikuszát Josef Klein plasztikái díszítik. A kápolna freskóit Petr Molitor festette.

KiállításSzerkesztés

A megfogható korona — a cseh fizetőeszköz története kiállítás mutatja be Csehország legendás pénzét, az annak idején örök életű érmének nevezett prágai groschent.[1] Ezt 1300 táján kezdték verni, miután fölfedezték a Kutná Hora-környéki ezüstlelőhelyeket. Minőségének, művészi és műszaki színvonalának biztosításához pénzügyi reformot vezettek be. Aprólékosan megismerhetjük IV. Károly pénzverdéjét, a színvonal hanyatlását a császár, de kiváltképp IV. Vencel halála után és a korábbi színvonal helyreállítását Podjebrád György, valamint II. Ulászló alatt. A prágai groschen verését I. Ferdinánd állította le 1547-ben.

A kiállítás első részében a cseh arany- és ezüstbányászat történetét ismerhetjük meg; ezt ércminták és a középkori bányászokat ábrázoló szobrok segítik. A második részben mutatják be a legnagyobb groschen-leleteket, amelyek Hodonínból, Týn nad Vltavou-ból, illetve a Plzeňtől északra fekvő Žichlicéből kerültek elő. Megtudhatjuk, mennyibe kerültek az egyes árucikkek a középkorban és azt is, hogyan dolgoztak a pénzhamisítók. A harmadik részben láthatjuk az ötvösök munkáját és annak eredményeit: a monstranciákat, az ékkövekkel kirakott kereszteket és más gótikus műtárgyakat.

Külön e kiállításra IV. Károly születésének 700. évfordulója alkalmából elkészítették a császár királyi pecsétjének másolatát.

A kiállítás várhatóan csak 2017. január 7-ig tekinthető meg.[2]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés