Főmenü megnyitása

Rotschild Klára, Rothschild (Budapest, 1903. február 22. – Budapest, 1976. november 13.)[1] magyar divattervező, a Clara Rothschild ruhaszalon[2] tulajdonosa.

Rotschild Klára
Született 1903. február 22.
Budapest
Elhunyt 1976. november 13. (73 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Halál okaöngyilkosság
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Rotschild Klára témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Rotschild Klára édesapja, Rotschild Ábrahám női szabóként, édesanyja varrónőként dolgozott, így kislányuk pályaválasztása sem lehetett kétséges. Budapesten, a Ferenciek terén lévő lakásukat is hivatásuknak megfelelően rendezték be. Az egyik kicsiny szoba varróműhelyként funkcionált, míg a nagyobbikat divatszalonként használták.

Itt készültek a híres, kifogástalan ruhák, kosztümök és kabátok a jómódú, tehetősebb középosztálybeli hölgyek számára.

Klára – saját elmondása szerint maga is – ennek a lakásnak a szabászasztalán született.

Sajnálatos módon szülei elváltak, így ő és édesanyja a Dorottya utcába költöztek. A nehéz idők után nem sokkal megnyílt itt, a pesti belvárosban a második Rotschild-szalon.

Tizenévesen bedolgozó munkásként tevékenykedett, hogy így könnyítse a szalon működését.

Az 1920-as évek derekán feleségül ment a híres textilkereskedő családból származó Glücksthal Pálhoz (1897-1944). Ezután nem sokkal megnyitották a Deák Ferenc utcában a harmadik belvárosi szalonjukat. A három divatház a gyakorlatban különböző rétegek igényeinek megfelelő cikkeket árult: az édesapánál (Bálvány utca 4.[3])[4] az osztrák „felső tízezer", az édesanyánál a konzervatívabb divatot kedvelő hazai középosztály, Kláránál pedig a fiatal arisztokrata, valamint a legújabb divatirányzatot követő tehetősebb hölgyek vásároltak.

Rotschild Klára a divatbanSzerkesztés

Rotschild Klára nagyon érdekes egyéniség volt, mert nem volt sem divattervezői, sem varrónői, sem szabászi képesítése, és nem beszélt nyelveket, mégis a divatszakma zsenijeként tartották őt számon. Nem is csoda, hiszen úgy vélték, az agyával lefényképezi a látott ruhadarabokat, pontosan vissza tudja mondani, hogy az adott ruhán hol volt zseb vagy, hogy milyen szabása volt. Nagyon ügyesen csinálta, mert körülvette magát kiváló szabászokkal és különböző szakemberekkel, így egyetlen ruha legyártásával sem volt gondja. I. Faruk egyiptomi király, illetve Horthy István esküvőjére is Klára szalonjában készítették a menyasszonyi ruhát, valamint a násznép hölgytagjainak toalettjét is. Ebben az időben kezdtek fogalommá válni a Rotschild-modellek, amelyeknél figyelt arra, hogy kövesse a francia irányzatot. Legtöbb ember csak tőle értesült arról, hogy mi is a divat Párizsban.

Klárának volt egy állandó, válogatott modellgárdája a kifutón, akiket csak Rotschild-lányoknak hívtak. Ezek a szépségek nagyon kiváltságos helyzetben voltak, viszont ennek is megvolt az ára.

A főnökasszony Párizsból rendelt a manökeneknek fűzőt, amit kötelező volt hordaniuk a karcsú derék érdekében, és amit meg is kellett venniük, de ezt az áldozatot bevállalták a lányok.

A háborús időszakbanSzerkesztés

Sajnos a második világháború azonban egy időre véget vetett a karrierjének és elveszítette a családját, férjét. Édesanyja és édesapja Auschwitzban haltak meg, míg férje munkaszolgálatosként vesztette életét, 1944-ben. Üzleteit a kommunista hatalomátvétel után államosították. Klára hosszabb intervallumban nem is dolgozhatott a szabóműhelyben. Egy ideig újságárusként tengődött.

Az ötvenes évek elején azonban egyedül ő kapott esélyt arra, hogy visszatérjen a divatszakmába. Az ő irányításával nyitotta meg kapuit 1953-ban a Különlegességi Női Ruhaszalon a Váci utca 17. szám alatt, ami később pár házszámmal odébb költözött (a jelenlegi helyére). 1961-ben vette fel hivatalosan a bolt a Clara Rothschild nevet, emblémája a közismert CR. Az 1960-as és 1970-es években vevőközönsége túlnyomórészt művészekből, orvosok, tudósok, diplomaták hozzátartozóiból, külföldön élő magyar, és a világ egyéb tájairól érkező jómódú hölgyekből tevődött össze. Itt készíttetett ruhát Jovanka Broz (Josip Broz Tito, Jugoszlávia egykori elnökének felesége), Franz Vranitzky osztrák kancellár felesége, Kádár Jánosné, Münnich Ferencné, Gábor Zsazsa, Honthy Hanna, Tatyjana Szamojlova, Psota Irén és Halász Judit is.

Tito, amikor csak tehette, igyekezett kifejezni háláját a „divat nagyasszonyának”. Egyszer híre ment, hogy Klára öreg kutyája, Vogi (nevét a Vogue után kapta) elpusztult; két kis fehér uszkárt és egy halom orchideát küldött számára.

Rotschild Klára közkedvelt személyiség volt. Kiváló divatszakemberként ismerték, jó külföldi kapcsolatokkal, dacára annak, hogy idegen nyelveket nem beszélt. Mivel nem született gyermeke férjétől, így számos varrónője gyermekének lett a „keresztanyja”. Munkatársaira is sok figyelmet szentelt.

A neves bankárhoz nem fűzte rokoni kapcsolat, csupán névrokonok voltak.

Gyakran hódolt a kártyázás és a lóversenyzés szenvedélyének, de ritkán tett jó lóra és kártyázni is inkább csak szeretett.

HalálaSzerkesztés

Elsorvadt fogínye miatt, 1976-ban, 73 éves korában fogbeültetést javasoltak neki.

A műtétsorozat 1976 májusában kezdetét vette, ám gyógyulásnak nem látszott reménye, iszonyú fájdalmak gyötörték. Utolsó divatbemutatóját az év szeptember végén tartotta meg a Gundelban – az egyik legcsodálatosabbat, irtózatos fájdalmak között.

1976. november 13-án öngyilkosságot követett el: a Petőfi tér 3. szám alatti, hetedik emeleti lakása konyhájának ablakából beugrott a világítóudvarba. Vélhetően nem bírta elviselni a kínzó fájdalmat.

EmlékezeteSzerkesztés

Ruhatervező iskolát neveztek el róla: Rotschild Klári Ruhatervező Magániskola. Kicsi iskoláról van szó, de hagyományteremtő és az „haute-couture” magyarországi iskolájaként tartják számon.

Ezt az oktatatási intézményt jobb keze, Oravetz Gréti alapította, azzal a szándékkal, hogy a varrás legmagasabb művészetét, az „haute-couture” tudást továbbadja, amelyet maga Rotschild Klára is képviselt.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Sírja a Kerepesi temetőben
  • Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1981
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.