Főmenü megnyitása

A Rozsdatemető Fejes Endre 1962-ben kiadott családregénye, 50 év magyar történelmén átívelve mutatja be egy munkáscsalád életét az „ezerszer áldott nyolcadik kerület”-ből. A tragikus történet folyamán a prolikörnyezet lakói születnek, férjhez mennek, elválnak és temetnek – miközben átlendülünk az első világháborún, a fehérterroron, konszolidálódik a Horthy-korszak, kitör és befejeződik a második világháború.

Rozsdatemető
Szerző Fejes Endre
Ország  Magyarország
Nyelv magyar
Műfaj családregény, dráma
Kiadás
Kiadás dátuma 1962
Magyar kiadó Magvető Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma 1962
Média típusa könyv
Oldalak száma 242 (1976)
ISBNISBN 9632703669 (1976)

Tartalomjegyzék

TörténetSzerkesztés

  Alább a cselekmény részletei következnek!

A regény gyilkossággal indul. Ifjabb Hábetler János szóváltás közben megöli sógorát a rozsdatemetőben. Innen indul ki a regény cselekményét felgöngyölítő írói nyomozás, amely a börtönben bűnhődő Jani tettének indítékait kutatja. Az időutazás az első világháborút megjárt és onnan hazatérő, idősebb Hábetler János és Pék Mária házasságával indul. A házaspár kilátástalan, beszűkült életét és a következő nemzedék a polgárosodás felé kitörni vágyó erőtlen törekvéseit mutatja be a regény az első világháborútól az ezerkilencszázhatvanas évekig. Az asszony, Pék Mária, a nehéz eszű, bután becsületes férfin, gyerekeiken zsarnoki szeretettel uralkodik. Tanúi lehetünk Gizike, majd János, Eszter és Hajnalka felcseperedésének, miközben bele-bele pillanthatunk a VIII. kerület egy lerobbant szegletében folyó mindennapok epizódszerű képeibe.

A Hábetler családnak semmi mása nincsen, mint az összetartás, melyért főleg Pék Mária felel, s ünnepi rántott hala és túrós csuszája. Bár a Hábetler lányok kezdettől fogva erőtlenül próbálkoznak a társadalmi korlátaikon túllendülni, főként viharos szerelmi hódításaikon és sikertelen házasságaikon keresztül. A második generáció hiába tehetségesebb és ambiciózusabb, mint a szüleik, nem menti meg őket semmi attól, hogy igazi Hábetlerekké váljanak. Vegetatív, szűk látókörű, gettószerűen bezárkózva leélt életükbe nem hatol be a történelem, a második nemzedék, a körülötte gyökeresen megváltozott világ közepette, ugyanolyan céltalanságban éli napjait, mint az előző. Lehetetlenné válik, hogy bárki kilépjen a kis közösség szűk keretei közül, belépni is csak nehezen tudnak a különböző udvarlók, és Seres Sándor, a szomszéd, aki a rendszer feltétlen kiszolgálójaként téríti Hábetleréket. Bár a történelmi sorsfordulók tragikus csapásokkal érintik a családot (Jani szerelmének, a zsidó Reich Katónak elhurcolása, Jani hadifogsága, az öreg Hábetler B-listára tétele), nem tudnak változtatni a kialakult reflexeiken, belterjes szokásaikon. Egy-egy jelentős történelmi esemény után (s közben) a Hábetler portán éppúgy folyik az élet, mint előtte.

A szeretők, férjek is többnyire túl dinamikusak a családhoz képest, Pék Mária elmarja gyermekei mellől őket, akik nem bírják ezt a belterjes életet. Köztük semmi sem magánügy, mindenkinek mindenhez köze van, s hiába tiszta lelkű, jóakaratú emberek, nincs, aki tartós kapcsolatban bírna maradni velük. Híres István, a legidősebb lány, Gizike férje túl törtető, Zentay és Szuha Miklós pedig szélesebb látókörével, tanulási ambícióival rí ki a családból.

A regény kulcsfigurája Jani, ő az egyetlen, aki érzi, valami nincs rendben a családjával, de ő sem tud tenni ez ellen, mindössze dühkitöréseivel, látszólag indokolatlan agressziójával „bünteti” a szerinte helytelenül élő rokonait. Ő sem tud olyan célt kitűzni maga elé, amely kiemelné lehúzó környezetéből, de ő az egyetlen, aki eltöpreng közös sorsukon, s tehetetlenségérzetében gyilkolja meg Zentayt, amiért még abban a társadalomban sem tud érvényesülni, amelyik a kedvét keresi.

  Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Az antidrámaSzerkesztés

A Rozsdatemető először 1963-ban került színpadra a Thália Színházban, Kazimir Károly rendezésében. Fejes kezdetben vonakodott a dramatizálástól, de aztán lelkesen fogott hozzá, annak ellenére, hogy a kritikusok korábban úgy nyilatkoztak, hogy ez egy antidráma. Valamilyen szempontból igazuk volt, ugyanis bár kiválóan sikerült az előadás, inkább tűnt színpadra állított forgatókönyvnek, mint valódi drámának, hiszen 60 év történetét, melyet a regényben körülbelül 200 oldalba sűrített bele az író (ezért is hívták antiregénynek), mindössze 2 és fél órában kellett színpadra vinni. Később további próbálkozások születtek a darab színpadra vitelére, de ez maradt a legenigmatikusabb mind közül.

Legutóbb a budapesti Katona József Színház, s ott Máté Gábor próbálta ki, hogy van-e még aktualitása a Rozsdatemetőnek.

Színházi bemutatók:[1]

A hábetlerizmusSzerkesztés

Külföldi kiadásokSzerkesztés

NyelvezetSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Színházi Adattár, 2012. október 8-i lekérdezés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés