Wikipédia

Rozsos István (színművész)

(1922–1963) magyar színész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 14. 1 változtatás vár ellenőrzésre.
Ez a szócikk a színészről szól. Hasonló címmel lásd még: Rozsos István (egyértelműsítő lap).

Rozsos István (eredetileg Róth István;[1] Nagyvárad, 1922. szeptember 14. – Budapest, 1963. február 17.) kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színész. Felesége volt Géczy Dorottya színésznő.

Rozsos István
Született1922. szeptember 14.
Nagyvárad
Elhunyt1963. február 17. (40 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaGéczy Dorottya
Foglalkozásaszínész
IskoláiDugonics András Piarista Gimnázium (–1941)
Kitüntetései
Halál okaöngyilkosság
SírhelyeFarkasréti temető (1-1-262)
A Wikimédia Commons tartalmaz Rozsos István témájú médiaállományokat.

Élete

szerkesztés

Szüleivel hétéves korában költöztek Szegedre. A szegedi piarista gimnáziumban érettségizett 1941-ben, ahol osztálytársával, a későbbi rendezővel, Horvai Istvánnal együtt önképzőköri darabokban szerepelt.[2] Színésznek készült, de az akkori törvények (numerus clausus) ezt nem tették lehetővé. Így Budapestre költözött és reklámgrafikát tanult. A háború Szegeden érte. Szüleit elhurcolták, ő maga is munkaszolgálatba került. 1945-ben került vissza Szegedre, szüleit elveszítette. Először a szegedi Kamaraszínházban, majd a Városi Színházban játszott. Budapesten Darvas Szilárd és Gádor Béla Szabad Nép elnevezésű kabaréegyüttesével gyárakban, üzemekben, kultúrházakban szerepeltek.

Bárdos Artúr fedezte fel és szerződtette a Belvárosi Színházba. Az „Egy pohár víz” című darab ajtónálló szerepében aratott sikert és ismerte meg nevét a fővárosi közönség és a kritika. Mivel autodidaktaként került a pályára, elvégezte a Színiakadémia továbbképző tanfolyamát.

Halála

szerkesztés

A háború okozta traumák feldolgozásában a sikerek nem segítették. Félt a rossz időtől, ősztől tavaszig nem szívesen mutatkozott a hűvös utcákon. „Ha novemberben kérdeznek tőlem valamit az utcán, erre csak tavasszal válaszolok” – adomázott keserűen barátai előtt. Felesége Géczy Dorottya volt. Elváltak, de baráti kapcsolatuk megmaradt. Tervezték, hogy ismét összeházasodnak. Betegségéből (poszttraumás stressz szindróma)[forrás?] fakadóan öngyilkos lett, kiugrott József Attila utcai, hatodik emeleti lakásának ablakából.[3] Temetése napján színházában a legendás előadás, az Arisztokraták volt műsoron. Kosztya szerepét Besztercei Pál játszotta tovább.

Színházi szerepei

szerkesztés

Filmszerepei

szerkesztés

Szinkronszerepei

szerkesztés
  • Viborgi városrész (Vyborgskaya storona, 1939)
  • Fiam, a tanár úr (Mio figlio professore, 1946)
  • Hamupipőke (Cinderella, 1950) ...a nagyherceg
  • Titkos megbízatás (Sekretnaya missiya, 1950)
  • Római lányok (Le ragazze di Piazza di Spagna, 1952)
  • Váratlan vendég (An Inspector Calls, 1954)
  • Szökevények (Les évadés, 1955)
  • Volt egyszer egy király (Byl jednou jeden král..., 1955)
  • Santa Lucia hercegnője (La duchessa di Santa Lucia, 1959)
  • Malachiás csodája (Das Wunder des Malachias, 1961)

Rádió

szerkesztés

A Magyar Rádió Hangarchívuma számos felvételét őrzi. Sok emlékezetes alakítása közül kiemeljük a Minden jegy elkelt című rádióoperettben nyújtott alakítását.[5] Frenetikus sikert arattak Kiss Manyival, a „Hogyha rólam, édesem, minden izgatót tudnál” című rumba előadásával.

  • Drzsics, Marin: Dundo Maroje (1958)

Elismerései

szerkesztés

Méltatások

szerkesztés

Kazimir Károly

szerkesztés
 
Rozsos István sírja Budapesten. Farkasréti temető: 49/5-1-3.

„Még növendékkoromban láttam őt először a Szegedi Kamaraszínházban – írja róla pályatársa, Kazimir Károly, majd így folytatja: – 1945 nagyon tiszta levegőjű tavaszán, a Kárász utcai korzón gyakran feltűnt derűt, önbizalmat árasztó alakja Horvai István és Pártos Géza társaságában. A kép így él bennem: meg-megállnak, nevetnek – ő viszi a szót, valószínűleg viccet mesél. Mi növendékek boldogok voltunk, ha szellemességének sziporkáiból részesülhettünk. Felnéztünk rá – irigyeltük is – tudtuk, hogy útja, még akkor is, ha ennek érdekében egy lépést sem tesz – Pest felé vezet. Iskolát, szabályokat felrúgó, rendhagyó indulás volt az övé – hogyne tiszteltük volna ezért. Már akkor megdöbbentett az, hogy sokszor érdekesebb, izgalmasabb volt az egyénisége, mint az író által megírt figura.”

Színház című hetilap 1946. július 3.

szerkesztés

„Rozsos István még Gábor Miklós mellett is feltűnik egyéni humorával, tehetségével, karakterisztikus arcjátékával. Külsőleg Törzs Jenő fiatalkori képeire emlékeztet, remélhetőleg a jövőben is sokszor fog még rá emlékeztetni és nemcsak külsőleg!”

Róla szól

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ A kegyesrendiek vezetése alatt álló szegedi városi róm. kat. Dugonics András gimnázium évkönyve, 1940/1941 100.
  2. ↑ Ablonczy László, A világítópróba abbamaradt: Beszélgetés Horvai Istvánnal, in Tiszatáj 1985:3, 97-112, 99.
  3. ↑ Gobbi Hilda: Közben… Szépirodalmi Könyvkiadó, 310. old.
  4. ↑ „Egy pesti vagány csak Pesten vagány” – mondta és ezzel kivédte barátai disszidálásra biztató noszogatását. Vigasztaló önigazolás lett ez a mondat az itthon maradottak számára
  5. ↑ A szerzők: Gyöngy Pál és Kristóf Károly voltak. A főbb szerepeket Rozsos mellett Neményi Lili, Vetró Margit, Bende Zsolt-Bitskey Tibor, Mányai Lajos és Békés Rita alakította

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rozsos_István_(színművész)&oldid=27594057”