Wikipédia

Lothar Franz von Schönborn

bambergi püspök, mainzi érsek, Munkács környéki nagybirtokos
(Schönborn Lothár Ferenc szócikkből átirányítva)

Lothar Franz von Schönborn (Schönborn Lothár Ferenc) (Hanau vagy Hanau-Steinheim, 1655. október 4. – Mainz, 1729. január 30.) bambergi püspök, mainzi érsek és választófejedelem.

Lothar Franz von Schönborn
Született1655. október 4.[1][2][3][4][5]
Elhunyt1729. január 30. (73 évesen)[1][2][3][4][5]
Mainz
Állampolgárságanémet
SzüleiMaria Ursula von Greiffenclau zu Vollrads
Philipp Erwein von Schönborn
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • katolikus szerpap
  • műgyűjtő
  • katolikus püspök
Tisztsége
  • választófejedelem
  • Roman Catholic Bishop of Bamberg (1693. november 16. – )
  • Mainzi érsek (1695. november 6. – )
IskoláiBécsi Egyetem (1673–1676)
SírhelyeWürzburgi dóm
mainzi érsek és választófejedelem
Vallásarómai katolikus egyház
Pappá szentelés1695. november 1.
Mainz
Püspökké szentelés1695. november 6.
Mainz
Szentelők
  • Matthias Starck (főszentelő)
  • Johann Philipp Burkhard (társszentelő)
Hivatalbambergi püspök
Hivatali idő1693–1729
ElődjeMarquard Sebastian von Schenk von Stauffenberg
UtódjaFriedrich Karl von Schönborn
Hivatalmainzi koadjutor érsek
Hivatali idő1694–1695
Hivatalmainzi érsek és választófejedelem
Hivatali idő1695–1729
ElődjeAnselm Franz von Ingelheim
UtódjaFerenc Lajos pfalz–neuburgi herceg
Szentelt püspökök
Johann Edmund Gedult von Jungenfeld1703. július 8.
Johann Werner Schnatz1705. december 21.
Agostino Steffani1707. január 2.
Johann Philipp Franz von Schönborn1720. november 10.
Friedrich Karl von Schönborn1728. június 20.
A Wikimédia Commons tartalmaz Lothar Franz von Schönborn témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása szerkesztés

A Schönborn család egyik legjelentősebb képviselője volt; a nemesi család az ő idejében érte el utolsó csúcspontját.

Az aschaffenburgi jezsuita kollégiumban tanult. Gavalléros utazása(wd) Hollandiát, Franciaországot és Olaszországot érintette. Bienniumát(wd) Bécsben végezte; itt szilárdult meg birodalmi irányultságú és alapvetően császárpárti politikai alapállása, amelyet élete végéig megőrzött.

A bambergi püspök diplomáciai missziókkal bízta meg, és kinevezte az udvari kamara élére.[7]

Püspöki pályafutása szerkesztés

1693. november 16-án bambergi püspökké választották, tisztségében 1694. január 4-én nyert megerősítést. Ugyanezen év szeptember 3-án mainzi koadjutor érsekké választották, és október 11-én erősítették meg. 1695. március 30-án foglalta el a mainzi érseki széket.

Diakónussá, illetve pappá szentelésére 1695. október 30-án és november 1-jén került sor Mainzban. November 6-án szentelte püspökké ugyanitt Matthias Starck mainzi segédpüspök, Johann Philipp Burkhard speyeri segédpüspök segédletével.

Hitéleti funkcióit alkalmankénti misézésre és ünnepi eseményekre korlátozta, mint például 1707-ben Erzsébet Krisztina braunschweig–wolfenbütteli hercegnő (későbbi császárné és magyar királyné) katolikus hitre térésekor a hitvallás kivétele, 1711-ben VI. Károly német-római császárrá koronázása, valamint 1720-ban és 1728-ban két unokaöccsének püspökké szentelése. Unokaöccse, Friedrich Karl 1705-ben birodalmi alkancellár lett, ezzel befolyást nyert a bécsi politikára.[7]

A munkácsi és szentmiklósi uradalom szerkesztés

A császár támogatását 1726-ban[8] jelentős birtokadománnyal hálálta meg: megkapta a Magyar Királyságban, Bereg vármegyében a Rákóczi-családtól elkobzott munkácsi[9][10][11] és szentmiklósi uradalmakat 160 faluval és 6 mezővárossal[11] (más források szerint 167 faluval és 4 várossal, összesen 14 000 lakóval[12]). A 2400 km²-es uradalom az egyik legnagyobb volt Kelet-Európában. A királyi Magyarországon is a legnagyobbak egyikének számított: területe Bereg vármegye területének 66%-ára terjedt ki, az Északkeleti-Kárpátok hegyeitől Beregszász és Nagymuzsaly szőlővidékeiig és a Tisza-menti síkságig.[13] Területének kétharmadát erdők borították. A háborúk és járványok miatt ugyanakkor jelentős mértékben elnéptelenedett.[14] A Munkácsi vár és Váralja település a császári udvar kezén maradt.[11]

A birtok a család számára a 19. századig leginkább csak jövedelemforrásként szolgált.[13] Lothar Franz halála után a birtokot unokaöccse, Friedrich Karl von Schönborn-Buchheim(wd) örökölte,[15] és a 20. századig a Schönborn család tulajdonában maradt.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Schönborn, Lothar Franz Graf (BLKÖ)
  4. ↑ a b FINA Wiki. Osztrák Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  5. ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  6. ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2023. január 29.)
  7. ↑ a b Otto zu Stolberg-Wernigerode. Lothar Franz v. Schönborn, Neue deutsche Biographie – Bd.: 15, Locherer - Maltza(h)n (német nyelven), 227−228. o. (1987) 
  8. ↑ Egyes források 1728. július 31-ét vagy 1729-et neveznek meg az adományozás időpontjának, de levéltári források alapján az aláírás biztosan 1726-ban történt. A tényleges birtokba adás ugyanakkor 1729-ig fokozatosan történt. [Pohilec, 2019]
  9. ↑ Ilnicki Beáta: Telepessors a Kárpátalján (magyar nyelven). Múlt-Kor, 2006. június 13. (Hozzáférés: 2022. április 9.)
  10. ↑ Lehoczky Tivadar (1895). „Német telepítések Beregmegyében”. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 249–285. o. (Hozzáférés: 2022. április 15.)  
  11. ↑ a b c Pohilec Szilveszter.szerk.: Papp Klára, Püski Levente, Novák Ádám: A legnagyobb Rákóczi birtok a Schönbornok tulajdonában (1726−1746), 26. A magyar arisztokrácia társadalmi-közéleti kapcsolatai és szerepvállalása (pdf), Speculum Historiae Debreceniense (magyar nyelven), Debrecen: Debreceni Egyetem Történelmi Intézete, 155–168. o.. ISBN 978-963-490-115-0 (2019). Hozzáférés ideje: 2022. április 15. 
  12. ↑ Шенборни, Енциклопедія історії України(wd) – 10 Том Т−Я (pdf) (ukrán nyelven), Інститут історії України(wd) Національна академія наук України(wd) / Наукова думка(wd) location=Kijev, 629. o.. ISBN 978-966-00-1359-9 (2013). Hozzáférés ideje: 2022. április 16. 
  13. ↑ a b Király Evelin: Shchönborn-Buchheim Ervin gróf és a munkács-szentmiklósi uradalom (magyar nyelven). Újkor.hu, 2018. szeptember 7. (Hozzáférés: 2022. április 9.)
  14. ↑ Schönborn (ukrán nyelven). Імена, 2006. április 30. [2007. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 16.)
  15. ↑ Nagy Iván. Schönborn család, Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal – Tizedik kötet (magyar nyelven) (1863). Hozzáférés ideje: 2022. április 9. 

További információk szerkesztés

  • Archbishop Lothar Franz von Schönborn †, Catholic-Hierarchy (angolul)
  • Karl Georg Bockenheimer: Lothar Franz von Schönborn. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB).  32. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1891,  276. oldal (németül)
  • Uta Hasekamp: Die Schlösser und Gärten des Lothar Franz von Schönborn. Das Stichwerk nach Salomon Kleiner. (= Grüne Reihe. Band 24). Wernersche Verlagsgesellschaft, Worms 2005, ISBN 3-88462-192-0.
  • Friedhelm Jürgensmeier: Lothar Franz von Schönborn. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 15, Duncker & Humblot, Berlin 1987, ISBN 3-428-00196-6, S. 227 f. (Digitalisat). (németül)
  • Kurfürst Lothar Franz von Schönborn. 1655–1729. Gedächtnisausstellung zur 300-Jahr-Feier seines Geburtstages. St. Otto-Verlag, Bamberg 1955.
  • Alfred Schröcker: Der Nepotismus des Lothar Franz von Schönborn. In: Zeitschrift für bayerische Landesgeschichte 43 (1980), S. 93–157 (Digitalisat). (németül)
  • Constantin von Wurzbach: Schönborn, Lothar Franz Graf. In: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 31. Theil. Kaiserlich-königliche Hof- und Staatsdruckerei, Wien 1876, S. 138 f. (Digitalisat). (németül)
  • Werner Marzi: Lothar Franz von Schönborn in: 2000 Jahre Mainz – Geschichte der Stadt digital, Erstellt am: 9. Juni 2009 online bei regionalgeschichte.net
  • Pius Bieri: Lothar Franz von Schönborn in Süddeutscher Barock, 2011 online
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lothar_Franz_von_Schönborn&oldid=25489704”