Shishmaref (korábbi nevén Keekiktuk)[2] egy inupiat eszkimók[3] által lakott tradicionális falu az Amerikai Egyesült Államok Alaszka államában, Sarichef-szigetén. Területe 18,8 km2, lakossága 2008-ban körülbelül 560 főt számlált. A Shishmarefhez legközelebb fekvő nagyobb települések Kotzebue (161 km-re délnyugatra) és Nome (203 km-re északra).

Shishmaref
Közigazgatási adatok
Ország Amerikai Egyesült Államok
ÁllamAlaszka
MegyeNome Census Area
Rangcity
Alapítás éve1969. július 13.
Irányítószám
Lista
99772
Körzethívószám907
Népesség
Népesség576 fő (2020. ápr. 1.)[1]
Népsűrűség78 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság5 m
Terület18,8 km²
- ebből vízi11,6 km²
IdőzónaUTC-9
Azonosítók
GNIS
GeoNames5874015
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 66° 15′ 20″, ny. h. 166° 04′ 20″Koordináták: é. sz. 66° 15′ 20″, ny. h. 166° 04′ 20″
A Wikimédia Commons tartalmaz Shishmaref témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A vidék mintegy 4000 éve lakott. 1821 körül végzett ásatások több évszázados eszkimó település nyomait tárták fel. 1900-ban a Seward-félszigeten dolgozó aranybányászok raktárt hoztak itt létre, ők nevezték át a települést a Shishmaref-öböl után, amelyet Otto von Kotzebue nevezett el legénységének egyik tagjáról 1816-ban.[2]

Shishmarefen 1901-től működik postahivatal.[2]

A globális éghajlatváltozás hatása a településre szerkesztés

1997 októberében egy heves vihar az északi partvonalat mintegy 9 méter szélességben elpusztította, téli élelmiszer tartalékok vesztek oda, 14 lakóházat és a Nemzeti Őrség fegyverraktárát is át kellett telepíteni.[2] 2002 óta további őszi viharok veszélyeztették a település házait és infrastruktúráját.[3]

A 2000 után években a Csukcs-tenger október vége helyett csak november közepén fagyott be, sőt 2002-ben csak december végén. A lakosok 2006 februárjában nyílt vízfelszínt figyeltek meg, amire emberemlékezet óta nem volt példa.[3]

Ahogy a globális éghajlatváltozás miatt emelkedő hőmérséklet csökkenti a jég mennyiségét, Shishmaref lakhatatlanná válik. Alaszkában ez elmúlt 30 évben 4,4 °C-kal emelkedett az átlaghőmérséklet.[4] A magasabb hőmérséklet miatt olvadó gleccserektől a tenger vízszintje növekszik, és a permafroszt is kienged – a shishmarefi talaj már 2004-ben is homokhoz hasonlóan süppedt be[4] –, erózió veszélye alakul ki.[5]

2002-ben a falu és különböző szervezetek az erózió és az áttelepülés által felvetett kérdésekkel foglalkozó egyesülést hoztak létre (Shishmaref Erosion and Relocation Coalition). 2002 júliusában a lakosok szavazáson a falu biztonságosabb helyre való költöztetése mellett döntöttek.[3] Az amerikai szövetségi kormány több ügynöksége is felmérte a helyzetet, de konkrét tervek még nem születtek.[3] A költözés becsült költsége lakosonként 100 000 dollár lenne.[6]

2004-ben az inuitok kártérítésért fordultak az Amerikaközi Emberjogi Bizottsághoz a globális felmelegedés következményei miatt. A 155 000 fős népcsoportnak a világátlaghoz képest kétszer annyi kárt okozott az éghajlati változás. A hagyományos élelemforrásaikon túl – fóka, medve, rénszarvas – a földjeik is pusztulnak. Az inuitok az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára („minden embernek joga van a nemzeti identitáshoz”, „senkit nem lehet önkényesen a tulajdonától megfosztani”) és az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára hivatkoznak („egy népet sem lehet megfosztani a saját létfenntartásának forrásaitól”).

Jegyzetek szerkesztés

  1. 2020. évi népszámlálás az Egyesült Államokban. (Hozzáférés: 2022. január 1.)
  2. a b c d The History of Shishmaref (angol nyelven). explorenorth.com. (Hozzáférés: 2011. október 22.)
  3. a b c d e Bronen, Robin.szerk.: Tamer Afifi, Jill Jäger: Forced Migration of Alaskan Indigenous Communities Due to Climate Change, Environment, Forced Migration and Social Vulnerability (angol nyelven). Berlin: Springer, 93-94. o. (2010) 
  4. a b Willis, David: Sea engulfing Alaskan village (angol nyelven). news.bbc.co.uk. BBC News, 2004. július 30. (Hozzáférés: 2011. október 22.)
  5. Hassol, S. J.. Impacts of a Warming Arctic: Arctic Climate Impact Assessment. Cambridge: Cambridge University Press (2004) 
  6. John Whitfield (2003. október 2.). „Alaska's climate: Too hot to handle”. Nature 425, 338-339. o.  

További információ szerkesztés