Aranyág
Aranyág, románul: Herneacova, település Romániában, a Bánságban, Temes megyében.
| Aranyág (Herneacova) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Rang | falu |
| Községközpont | Temesrékas |
| Irányítószám | 307342 |
| SIRUTA-kód | 158341 |
| Népesség | |
| Népesség | 381 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 166 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 51′ 26″, k. h. 21° 30′ 58″Koordináták: é. sz. 45° 51′ 26″, k. h. 21° 30′ 58″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyág témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Temesrékastól északra, Sztancsafalva, Temesjenő, Sztancsafalva, Mélynádas és Temesrékas közt fekvő település.
Története szerkesztés
A falutól északra a Hallstatti kultúrához tartozó erődített település maradványait fedezték fel.[1]
Aranyág nevét 1439-ben említette először oklevél Aranyaso, Aranyasa néven. A 15. században Haranag', 1808-ban Hernyakova, Hernjakova, 1913-ban Aranyág néven írták.
A 15. században a Bánffyak birtoka és a világosi uradalom része volt. A Hunyadiak alatt szerbek és románok telepedtek le itt, akik a település nevét Haranay-ra ferdítették. 1477-ben Hernyákfalva (Hernyakoviczi) néven, a borzlyuki uradalom tartozékai között szerepelt, ekkor Bánffi Miklós és Jakab birtoka volt. Mercy térképén Arankoszelo néven pusztaként, 1761-es térképen, pedig Hernakova alakban fordult elő.
A 19. század elején az Ippi Bydeskúthy család vásárolta meg a falut a kincstártól, majd 1834-ben Borosjenei Muslay László, Temes vármegye alispánjának birtoka lett. 1848-ban báró Ambrózyné Muslay Izabella és Maithényi Etelka birtoka. 1896-ban az előbbi birtokrész báró Ambrózy Gyuláé, az utóbbi a Langfelder- és Plohn-cég, valamint Bauer Mátyás tulajdona volt. A 20. század elején pedig báró Ambrózy Gyula volt a helység legnagyobb birtokosa. A Bydeskúthy-család Hanusfalváról katolikus vallású magyarokat és szlovákokat telepített ide.
A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Temesrékasi járásához tartozott.
1910-ben 1414 lakosa volt. Ebből 964 román, 171 magyar, 149 német volt, melyből 1016 görögkeleti ortodox, 372 római katolikus, 16 izraelita volt.
Látnivalók szerkesztés
- Római katolikus kápolnáját Bydeskúthy Vince özvegye, szeghelyi gróf Mailáth Johanna építette 1837-ben.[2]
Hivatkozások szerkesztés
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Timiș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ Szekernyés, János. A magyarság emlékjelei a Bánságban = Semne evocatoare ale magharimii în Banat = Evidence of Hungarian Presence in the Banat. Temesvár: HangArt Könyvek (2013). ISBN 9789730157932
Források szerkesztés
- Temes vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1914.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
.svg){kind=small}