Dalnoki Béni
Dalnoki Béni, eredetileg Singer Benjámin, másként Bernát (Szabadka, 1838. május 3. – Budapest, Terézváros, 1914. január 28.)[1] operaénekes (tenor). Dalnokiné Konti Fáni altista férje, Dalnoky Viktor dr. baritonista, rendező, fogorvos édesapja.
| Dalnoki Béni | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1838. május 3. Szabadka |
| Elhunyt | 1914. január 28. (75 évesen) Budapest |
| Házastársa | Dalnokiné Konti Fáni (Stohl Franciska) (h. 1866, † 1908) |
| Gyermekei | Viktor (1868—1955) |
| Pályafutás | |
| Műfajok | opera |
| Aktív évek | 1857—1907 |
| Hangszer | énekhang |
| Hang | tenor |
| Tevékenység | operaénekes |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dalnoki Béni témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Singer Sámuel és Singer Rozália fiaként született. Karénekes volt, mikor a szülővárosában vendégszereplő Havi Mihály 1857-ben három hónapi ingyenes fellépése után társulatához szerződtette. 1860-ban Reszler Istvánhoz csatlakozott, az ő igazgatása alatt énekelt először főszerepet: Lyonelt Flotow Mártájában.[2] 1861-ben Richard Lewy énekmesternél Bécsben képezte „terjedelmes tenorhangját”. Carl Treumann is szerződtetni akarta, de ő 1862-ben Follinus János kolozsvári társulatigazgató ajánlatát fogadta el. Itt Káldy Gyula – ekkor még operarendező és karnagy – segítségével tanult be mintegy száz szerepet. Pályája csúcspontján Moritz Strakosch külföldre akarta vinni, de ekkor vette feleségül Konti Franciskát, s családját nem akarta elhagyni.[2] 1866/1867-től már feleségével együtt Aradon, 1870. szeptember 25-től Debrecenben, később Nagyváradon és Kassán működött. 1876/77 és '78 között újra Kolozsvárott játszott.[3] 1879. április 17-én, ismét Lyonelként, debütált Budapesten a Nemzeti Színházban. Egy év múlva ide szerződtették, innen került 1884-ben a megnyíló Operaházba tenorbuffóként. Nejét csak kórustagként alkalmazták. 1904-ben „tiszteletbeli tag” címet kapott. Ötven évnyi színpadi működés után, 1907. március 9-én volt a búcsúfellépése Adolph Adam A nürnbergi baba című egyfelvonásos vígoperájában, melyben Jonathánt énekelte, majd Offenbach Hoffmann meséi c. operájában Ferenc szolga szerepét is eljátszotta.[3] 1914-ben hunyt el agyszélhűdésben.
Pályája első felében lírai tenor szerepeket énekelt, idősödvén áttért a buffo figurákra. „…művészi pályáján egyetlen egyszer sem mondott le szerepéről”.[2]
Névleg – magyar állampolgárságának elnyeréséhez – az első világháború előtti években örökbe fogadta Karel Burian cseh hőstenor Wagner-énekest, aki így a Burian-Dalnoki Károly nevet is használta.[4]
Szerepei szerkesztés
- Adolphe Adam: A nürnbergi baba — Jonathán
- Bellini: Az alvajáró — Elvino
- Erkel Ferenc: Hunyadi László — V. László király
- Erkel Ferenc: Bánk bán — Ottó
- Flotow: Márta — Lyonel
- Gounod: Faust — címszerep
- Wagner trilógia – Mime
- Offenbach: Hoffmann meséi — Franz
- Rossini: A sevillai borbély — Almaviva gróf
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VI. ker. állami halotti akv. 173/1914. folyószáma alatt.
- ↑ a b c Itt a harmadik felvonásra berekedt, s Reszlernek kellett beugrania helyette. Vasárnapi Ujság – 1898. december 11. 3. Élet- és jellemrajzok. Dalnoki Béni (képekkel) 874. oldal [1]
- ↑ a b Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon 1. (Budapest, 1929), 313. oldal
- ↑ Magyar Nemzet, 2013. november 9. 305. szám, 36. oldal
Források szerkesztés
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 185. o. Online elérés
- Dalnoki Béni. In Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. I. kötet (Aágh Endre – Faust). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. [1929]. 313–314. o. [2]
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
