Doba

magyarországi község Veszprém vármegyében

Doba község Veszprém vármegyében, a Devecseri járásban.

Doba
Somló vára
Somló vára
Doba címere
Doba címere
Doba zászlaja
Doba zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeVeszprém
JárásDevecseri
Jogállásközség
PolgármesterHorváth Zoltán (független)[1]
Irányítószám8482
Körzethívószám88
Népesség
Teljes népesség450 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség20,69 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület21,22 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 09′ 55″, k. h. 17° 22′ 56″Koordináták: é. sz. 47° 09′ 55″, k. h. 17° 22′ 56″
Doba (Veszprém vármegye)
Doba
Doba
Pozíció Veszprém vármegye térképén
Doba weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Doba témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

A Somló északkeleti lábánál, Devecsertől 13 kilométerre északnyugatra található. Tulajdonképpen zsáktelepülésnek tekinthető, közúton ugyanis csak egy irányból, a 8411-es útból Somlószőlős déli szélén kiágazó 84 105-ös számú mellékúton érhető el. Keleti szomszédjával, Oroszival egy szilárd burkolatú, de keskeny és nem túl jó minőségű önkormányzati út köti össze. Határszélén elhalad még, a központjától messze északkeletre a 8401-es út is, de az dobai lakott területeket nemigen érint.

Nevének eredete szerkesztés

Első híradás a településről: 1288: Doba (Csánki III. 228)

A Doba településnév a vastag, kövér értelmű középkori magyar személynévből származik.

Története szerkesztés

A középkorban a település Kinizsi Pál, majd a 16. századtól egészen 1945-ig az Erdődy-család birtoka volt, régebben somló-vár, majd a jánosházai uradalomhoz tartozott. Jobbágyai 1488-ban az országos adóhoz 28 forinttal járultak hozzá.

A török kori harcok idején, 1553-ban hat jobbágyát a törökök rabságba hurcolták; 1570-ben telkeinek 90%-a felégetett és lakatlan, majd 1574-ben teljesen kipusztult. Kevés újraépült házát – bár ekkor már régen hódolt – 1596-ban a török és tatár együttesen perzselte fel. Még 1604-ben is csak egyetlen adóköteles házát írták össze. 1687-ben újra prédium (lakatlan puszta), bírája és néhány lakosa Somlóvásárhely oppidumban (mezővárosban) húzta meg magát.

A 18. század elején az Erdődyek szvév jövevényeket telepítettek a hiányzó lakosok helyére. Népességszám-növekedése azonban továbbra is igen lassú és még az úrbéri tabella idejében is messze volt a teljes lakottságtól.

1871-ben a község területéhez csatolták Csűr pusztát, majd később elszakították tőle (és Noszlophoz csatolták) Ferenctelek külterületi lakotthelyet, s ennek következtében határa 561 kat. holddal csökkent.

Az 1952. évi helységnévtár a következő külterületi lakotthelyeit tünteti fel: Ferencmajor, Somlóvár, Kajetánháza és Somlóhegy. Határába tartozik végül Meréte és Dobapinkóc elhagyott faluhely is.

A népesség számának alakulása szerkesztés

az első hazai népszámlálástól (fő):

  • 1785: 524 (100,0%); 1829: 550 (105,0%); 1857: 570 (108,8%); 1869: 973 (185,7%); 1890: 1193 (227,7%); 1910: 1063 (202,9%); 1930: 914 (174,4%); 1941: 935 (178,4%); 1949: 911 (173,9%); 1960: 1280 (244,3%) >>

A község hagyományos társadalma szerkesztés

1773-ban magyar falu. Népe túlnyomó részben katolikus, Nagyszőllőshöz (Somlószőlőshöz) tartozó leányegyház. Korabeli dokumentumok szerint temploma 1774-ben jó állapotban van. Katolikus rektora 1771-ben magyar és latin nyelven tanít.

Közélete szerkesztés

Polgármesterei szerkesztés

  • 1990–1994: Katona Gábor (FKgP)[3]
  • 1994–1998: Illés Ernő (független)[4]
  • 1998–2002: Katona Gábor (független)[5]
  • 2002–2006: Kató Tiborné (független)[6]
  • 2006–2007: Kató Tiborné (független)[7]
  • 2008–2010: Horváth Zoltán (független)[8]
  • 2010–2014: Horváth Zoltán (független)[9]
  • 2014–2019: Horváth Zoltán (független)[10]
  • 2019-től: Horváth Zoltán (független)[1]

A településen 2008. március 2-án időközi polgármester-választást tartottak,[8] az előző képviselő-testület önfeloszlatása miatt.[11] A polgármesteri posztért a korábbi faluvezető is elindult, de 26,64 %-os eredményével jócskán alulmaradt egyetlen kihívójával szemben.[8]

Településgazdaság szerkesztés

A falu a középkortól kezdve agrártelepülés, határa kétnyomásos termékeny föld, azonban a lakosság megélhetésének bázisa inkább a szőlő. A Somló egy része Doba közigazgatási területéhez tartozott, ennek szőlőit kisebb részben (1696-ban 33, illetve 1720-ban 16 kapást) a helybeliek, nagyobb részt pedig szomszédos községek lakói bírták (pl. 1720-ban 563 kapást). A szőlőkben lakóházak is álltak (erre utal az a dokumentum, ami szerint 1675-ben egy fél szőlőt adtak el a hegyen szobával, pincével, présházzal s egyéb tartozékokkal).

A termelt bort saját kocsmán mérik ki. A kocsmát egész évre bérlik és árendája fejében robotot teljesítenek. A hegyen napszámos munkaalkalom állandóan található volt. Terményeinek felvevő piaca Pápa.

A jobbágyi szolgáltatások megfelelnek a hagyományos paraszti terheknek. Korábban adtak kilencedet, de 1768-ban már nem. 1747-ben kelt urbárium biztosította a „szabadmenetelt” (a szabad költözés jogát), s heti egy napnyi robotot írt elő. A bíráskodási fórum az Erdődy család somlóvári, majd jánosházai úriszéke volt.

Doba településfejlődését még a jobbágyfelszabadítás után, sőt a 20. század első felében is lehetetlenné tette a településterület (a gazdálkodási határ) 53%-át kitevő (még 1935-ben is 1972 hold nagyságú) Erdődy-nagybirtok. 1910-ben mezőgazdasági foglalkozású lakosságának 47%-a, azaz 380 lakos nincstelen (sommás) volt. Az iparban még 1941-ben is csak 37 kereső dolgozott.

Népesség szerkesztés

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
470
458
448
400
445
450
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 79,9%-a magyarnak, 0,8% németnek, 0,3% románnak, 0,2% cigánynak mondta magát (19,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 59%, református 3,2%, evangélikus 1,9%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 2,4% (31,3% nem nyilatkozott).[12]

Települési értékek és látnivalók szerkesztés

  • A klasszicizáló stílusban (1839) épült Erdődy-kastély; ma egészségügyi létesítménynek ad otthont.
  • Arborétum a kastélyparkból

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Doba települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. április 26.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. Doba települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. Doba települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 7.)
  5. Doba települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 26.)
  6. Doba települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 26.)
  7. Doba települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 26.)
  8. a b c Doba települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2008. március 2. (Hozzáférés: 2020. június 1.)
  9. Doba települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  10. Doba települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 19.)
  11. 2008. évre kitűzött időközi önkormányzati választások az időközi választás napja szerinti időrendben (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2008 (Hozzáférés: 2020. június 1.)
  12. Doba Helységnévtár

Források és szakirodalom szerkesztés

  • Ila Bálint – Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Budapest: Akadémiai. 1964. 174–176. o. = Magyarország Helytörténeti Lexikona.
  • Kajcsos F.: Doba község monográfiája H. é.n. Államtudományi Intézet (kézirat)
  • Lukács I. - Tompa L.: A dobai ág. h. ev. gyülekezet története Győr, 1934. (p. 28)
  • Szerk.: Magyarország útikönyv - 1971. Bp. Panoráma K. - P-75112-i-7273.

További információk szerkesztés