Legénd

Legénd (szlovákul: Legínd) község Nógrád vármegyében, a Rétsági járásban.

Legénd
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Vármegye	Nógrád
Járás	Rétsági
Jogállás	község
Polgármester	Tunkel Tamás Ferenc (független)
Irányítószám	2619
Körzethívószám	35
Népesség
Teljes népesség	451 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	24,61 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	18,41 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 52′ 44″, k. h. 19° 18′ 43″47.8788, 19.31183
Legénd Pozíció Nógrád vármegye térképén
Legénd weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Legénd témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

A vármegye déli részén található, a Cserhát dombjai között.

A szomszédos települések: észak felől Kétbodony, északkelet felől Szécsénke, kelet felől Nógrádkövesd, délkelet felől Nógrádsáp, délnyugat felől Nézsa, nyugat felől Alsópetény, északnyugat felől pedig Romhány.

Megközelítése

Csak közúton érhető el, Nézsa vagy Nógrádsáp felől, a 2115-ös útból kiágazó és ugyanabba visszacsatlakozó 21 153-as számú mellékúton.

Legénd, Békavár légi fotón

Története

• Legénd az Árpád-korban alapított község. Tatárjárás előtti történetéről nem maradtak fenn írásos adatok, azonban azt, hogy azt megelőzően is lakott hely volt, megerősíti, hogy a Nógrádsáp felé eső részében álló ősi katolikus temploma körül még ma is gyűjthetők olyan cseréptöredékek, amelyek keletkezését a szakemberek a 12–13. századra teszik. Lehetséges, hogy a templom eredetileg görögkeleti rítusú volt, mivel a 18. században egy írás megemlékezik arról a keresztelőmedencéről, amely a templomból került ki, s amin a ΘΗΣΕΤΑΙ Ο ΔΕ görög felirattöredék volt olvasható. A levéltári források és a néphagyomány egyaránt megerősíti, hogy az épületnek egykor „pincéje” is volt, ami egybevág azzal a hagyománnyal, hogy valamikor kolostor működött a helyen.
• A templom környékén, és a szemközti domboldalon az eke még a legutóbbi időben is gyakran forgatott ki régi téglákat, épülettöredékeket, eszközöket a földből. Legénd régi helyét is a templomtól délre és a vele szembeni domboldalon kereshetjük. Itt, a „Kúriák”-nak nevezett dűlőben állhatott régen a birtokos család udvarháza. Egy romos kúriáról – mely akkor Radványi Ferenc tulajdonában volt – még az 1728-as országos összeírás is említést tesz.
• Az egykori élet másik nyomát az ún. Bekavár nevű domb őrzi Legénden, melynek gerincén egy Árpád-korinak feltételezett földvár maradványai találhatók.
• Legénd első okleveles említését a váci káptalan egy 1338-as oklevelében találjuk meg. Ez arról tudósít, hogy Raph fia Lőrinc hat legen-i telkének váltságáért, mely 2 márkát tett ki, lejárt tartozását Pochou fiainak, Mihálynak, Istvánnak és Tamásnak meg nem fizette, az idézésre pedig nem jelent meg.
• A Legéndy család első tagjai csupán a 14. század végén tűnnek elő a forrásokban. Nagy Iván, megyetörténeti munkájában, Mártont teszi a családfa élére, jelezve, hogy a reá vonatkozó adatok 1280–1300 között keletkeztek. A következő generációt a történettudós Márton fia Jánostól vezeti le, akinek Ilona, Benedek és György nevű gyermekét nevezi meg. Ilonáról tudjuk, hogy Bodonyi Csuda László felesége volt. A Bodonyi Csudák a Kartal nemzetséghez tartoztak, amellyel kapcsolatban a kiváló történész, Győrffy György azt feltételezte, hogy Árpád fejedelem kortársának, Kurszán kendének a leszármazotta. 1396-ban Csuda László bodonyi és szécsénkei birtokokon osztozott Legéndy András fiával. A jogügylet azt valószínűsíti, hogy a két családot nemzetségi kötelék fűzhette össze, vagyis – vélhetően – a Legéndyek is a Kartal nemhez tartoztak.
• A család a 15. században élte fénykorát. A század közepétől vannak adataink arra, hogy Nógrád vármegye egyik alispáni székét is a család tagja, Ágoston töltötte be. Szintén alispán volt a század végén több évig Bertalan, aki zálogjog címén Szirákon, Kökényesen, Detrefalván és Ecseten szerzett birtokokat.
• Külön is említést érdemel Legéndy Katalin (soror Katerina), aki a nyulakszigeti (ma: Margit-sziget) domonkos kolostor apácája volt. Feltételezhető, hogy egy ideig ő vezette a kolostor könyvtárát és dolgozott az ott működő, kultúrtörténeti jelentőségű kódex-másoló műhelyben, melyet Ráskay Lea vezetett. Legéndy Kató volt az ún. Gömöry kódex másolója, melybe személyes bejegyzéseket is írt, többször említve betegségét. Halála időpontját is tudjuk: 1517-ben hunyt el.
• A 16. század nem csak az ország, hanem a család romlását is hozta. 1500-ban már nem egyedül bírják a falut. Ekkor jelennek meg itt rövid időre a Szentlőrinci család tagjai. Legéndy Bertalan fiai 1518-ban már arra kényszerülnek, hogy a Dózsa-féle parasztháború idején Werbőczi István királyi személynöktől felvett 150 forintért cserébe neki a Heves megyei Detrefalvát átadják.
• 1541. február 27-én Cső várában Legéndy Pál „önként és szabadon bevallotta, hogy égető szükségtől hajtva egregius Baloghy Demeter úrtól 40 forint kölcsönt vett fel, mely ellenében annak zálogba adta három jobbágyát: Singh Pétert, Cheh Jánost és Resec Kelement … további 26 forint kölcsönhöz jutott, melynek ellenében Gáll Ta¬más jobbágyát zálogosította el néki.” A felsoroltak az első falulakók, akiket név szerint ismerünk.
• 1542-ben 8 portát írtak össze a településen, ami arra vall, hogy a környék átlagos nagyságú és gazdasági erejű falvai közé számított. Birtokosai közül a Ráskay család 2, Ispán András 3, Legéndy Gergely 2, míg Bernalthfy Bernát 1 portával bírt, továbbá a Legéndy család két tagjának volt még egy-egy telkes birtoka. A Legéndy család egyes tagjai már ekkor elköltözhettek innen, 1512-ben például Legéndy István, Ráskay Balázs tárnokmester tisztjeként, Debrecen város jegyzőkönyvében tűnik fel.
• A török hódoltság idején a település a váci náhijéhez tartozott. 1546-ban Mehmed budai beglerbég, hász-birtokos volt a földesura. A falu 3250 akcsét fizetett számára. 1559-ben 1474 akcse volt a kivetett adó, melynek haszonélvezője Ali bin Múszá tímár-birtokos volt. 1562–63-ban Perváne Redzseb török tiszt, tímár-birtokos kapta meg hűbérként. A fenti évek török összeírásaiban a következő legéndi családok tagjai szerepelnek: Bodoni, Gál, Tód, Nagy, Rése, Cse, Szabó, Kis, Vacsi, Jász, Pap. Közülük a Gál névvel évtizedekkel később is találkozunk, egy tanúmeghallgatás kapcsán, és esetleg az 1639-ben vallomást tévő, Legénden lakozó Tót Gergely is a 16. századi ősök leszármazottja.
• A magyar összeírásokban Legénd, 1546-ban, a szomszédos falvakkal együtt Cső várához tartozott. 1549-ben – nyilván a török miatt – a magyarok nem tudták összeírni, a következő évek portaszámai pedig a következőképp alakultak: 1567-ben 5, 1574-ben 5, 1575-ben 5, 1583-ban 3, 1588-ban 2, 1593-ban 2, 1596-ban 1 és 1598-ban 4 porta. Az utóbbi két összeírási évben Legéndy Boldizsárt és Gyürky Benedeket, illetőleg Legéndy Györgyöt írják földesurának. Ezt követően Legénd negyedszázadra eltűnik a forrásokból, ennek oka minden bizonnyal a háborús pusztulás (tudjuk, hogy 1599-ben tatár csapatok teleltek Pest vármegyében és a Galga mentén is. Itt létük után a terület majd minden községéből elmenekültek a lakosok, a térség pusztasággá vált). Legénd újra csak 1622-ben szerepel az összeírásokban, ¼ portával, amelyet 1635-ig megőriz. 1638-ban megint kimarad, hogy azután 1647-ben ¾ portával térjen vissza.
• A levéltári források és a község történetéről író evangélikus lelkészek állítása egybevágnak arról, hogy a falut a 17. század húszas éveitől kálvinista vallású magyarok lakták, akik nem a régi katolikus templomot használták, melyet már csak mint „pusztatemplomot” emlegettek, hanem saját fatemplomuk volt és prédikátort tartottak. Életükről csak keveset tudunk. Nyoma van annak, hogy – akárcsak a többi falu – a budai töröknek deszkát szállítottak. Vélhetően az intenzív kitermelés során kezdődött meg annak a területnek az irtása, amelyre később a falu átköltözött.
• Az 1640-es években a község birtokosai között a Legéndy család leányági leszármazottait, illetve az azoktól öröklő családok tagjait találjuk: a 16–17. század fordulóján élt Legéndy Katalin és férje, Bolyky Bálint gyermekeit, a Csehy család örökségét átvevő Barsy Jánost, majd az általa birtokba juttatott Bibithi Horváth Jánost és később annak vejét, Sipeki Balás Mihályt. Mindössze egy telket bírt a községben Bosnyák Tamás füleki várkapitány is. A Bibithi Horváth és a Sipeki Balás család azután egészen a 19. század végéig szereplője maradt Legénd birtoklástörténetének. Bosnyák Tamás javai előbb a Koháry, majd a Károlyi családhoz kerültek. A Bolyky család leszármazottaitól, a 18. század elején a falu jelentős része lett – felesége, Ebeczky Mária révén – Radványi István vármegyei nótárius tulajdona.
• Elképzelhető, hogy már a 17. század közepén megjelentek a kálvinisták között a felvidékről érkező szlovák ajkú lakosok, akik először a galgagutai evangélikus egyházhoz csatlakoztak, azután 1682-ben önálló lelkészséget alapítottak.
• 1663-tól Legénd is a törökök által uralt területhez került vissza. Sorsáról csak a váci püspökség dézsmajegyzékei és az állami adóösszeírások tudósítanak. Thököly betörése Nógrád vármegyébe, Fülek 1682-es ostroma, a Bécs ellen induló török és tatár csapatok, majd a hazavonuló lengyelek és litvánok, de főként a Nógrád és Vác visszavívásával kapcsolatos hadmozdulatok, csapatmozgások és portyázások ismét elnéptelenítették Nógrád déli részét és Észak-Pest megyét. A harcok során községünk is elpusztult. Földesurai csak az 1690-es években kezdhették meg újjátelepítését, északról érkező szlovákokkal. A falu régi helyét elhagyták, magára maradt romjaiban a katolikus templom és az ősi kúria is, az új jobbágytelkek belsőségeit pedig kissé nyugatabbra, a falu mai helyén alakították ki. Tyekvicska Árpád

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Takács László (SZDSZ)
• 1994–1998: Szavlik Zoltán (független)
• 1998–2002: Szavlik Zoltán (független)
• 2002–2006: Szavlik Zoltán (független)
• 2006–2010: Szavlik Zoltán (független)
• 2010–2014: Szavlik Zoltán (független)
• 2014–2019: Tunkel Tamás Ferenc (független)
• 2019-től: Tunkel Tamás Ferenc (független)

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között

Lakosok száma	432	424	453	490	455	491	451
	2013	2014	2015	2019	2021	2022	2023

Adatok: Wikidata

2001-ben a település lakosságának 80%-a magyar, 12%-a szlovák, 8%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 78,6%-a magyarnak, 15,7% cigánynak, 0,6% németnek, 0,2% örménynek, 22% szlováknak mondta magát (20,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 40%, református 1,7%, evangélikus 27,3%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 6,4% (24,4% nem nyilatkozott).

2022-ben a lakosság 89,6%-a vallotta magát magyarnak, 17,1% szlováknak, 12% cigánynak, 1,6% németnek, 4,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 26,5% volt római katolikus, 18,9% evangélikus, 0,8% görög katolikus, 0,6% református, 0,8% egyéb keresztény, 9,2% felekezeten kívüli (43% nem válaszolt).

Látnivalók

• Római katolikus templom, melynek védőszentje Nagyboldogasszony. A templom építésének kezdete az Árpád-korra tehető. A templom a XV. században készült el, stílusa gótikus. A 18. század elején állapota leromlott, részben elpusztult, 1769-ben és 1888-ban barokk stílusban átépítették. A templom a település külterületén épült.
• Evangélikus templom, Barokk stílusban épült 1807-ben. A község evangélikus egyháza az adatok szerint 1681-ben már fennállt, az egyházközség anyakönyveit 1712-től vezetik. Régi fatemploma nem a mai helyén állt. Mai templomát 1807-ben építették, de ekkor még egyeneszáródású szentélye volt. Tornyát 1812-ben építették hozzá, tetőzetét 1870-ben újjáépítették. A szentélyt 1874-75-ben alakították a mai íves formájára. A késő barokk jellegű imahely egyhajós, előreugró középtornyos, délnyugat - északkelet tájolású.
• Római katolikus kápolna,a település centrumában áll, stílusa klasszicista. A falu házai között álló, Klasszicista, XIX. század eleji, északnyugat - délkelet tájolású kápolna kétemeletes tornya a délkeleti oldalon előreugrik. A torony korábban épült, mérete 2,84 X 2,85 méter. Magas lábazaton álló legalsó szintjére kőlépcsők vezetnek. A harmadik szinten négy szegmentíves nyílás látható, felette egyszerű gúlasisak. A később hozzáépült kápolna ma 9,5 X 3,6 méter alapterületű, a két építmény csak falsíkokkal csatlakozik egymáshoz. Eredetileg a kápolna jóval rövidebb volt, bővítésekor korábbi alakját teljesen megváltoztatták.
• Káldy-kastély
• Nyáry-kastély

Sport

• Labdarúgás:Legénd SE