Wikipédia

Nádori kripta

Habsburg családi kripta a budai Királyi Várban

A Nádori kripta (németül: Palatinsgruft) a Budavári Palotában, Budapesten található. A Habsburg-ház magyar ágának temetkezési helye. A kriptát József nádor alapította. A kripta a Budai Vár egyetlen olyan belső része, amely túlélte a második világháború pusztításait, és az azt követő években sem került lebontásra.

  A Duna-part látképe, a Budai Várnegyed és az Andrássy út
világörökségi helyszín része
Nádori kripta
(Budavári Palota)
József nádor szarkofágja
József nádor szarkofágja
Közigazgatás
OrszágMagyarország
TelepülésBudapest I. kerülete
VárosrészBudapest I. kerülete
Cím1014 Budapest, Szent György tér 2.
TípusKripta
Létrejötte1820. augusztus 23.
TulajdonosMagyar Nemzeti Galéria
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 29′ 31″, k. h. 18° 58′ 46″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 31″, k. h. 18° 58′ 46″
A Wikimédia Commons tartalmaz Nádori kripta témájú médiaállományokat.

Története szerkesztés

A Nádori Kriptát az 1769-ben befejezett új Szent Zsigmond templom (Vártemplom) alatt alakították ki. Bejárat a sírboltba csak a királyi palotából volt, bár eredetileg a kórus alatti részről induló keskeny lépcsővel tervezték a lejáratot, mégsem az valósult meg. A kriptába a palotából a Szent Jobb-kápolna mellett a szögletes belső udvaron át, vagy kívülről az oroszlános udvarról ugyancsak a belső udvaron át lehetett bejutni. A plébánia első fennállásának idején, 1777-ig 10 anyakönyvi bejegyzés történt a halottak rovatába. A sírbolt első lakója egy gyermek, Affolter Péternek, a palota felügyelőjének csecsemő lánya, a második Hoffmann János, az új királyi palota Bécsből küldött kapusa volt. Utána Pitroff Károly következett, a második plébános, majd Affolter Péter első felesége. Őt követte Pfiszterer udvari tisztviselő húszéves fia, végül az új kapus, Kubesch Mátyás négy piciny gyermeke. A gyermekeket a kripta aljába ásták be, a felnőtteket oldalüregekbe falazták el. A kripta 1777-től újra használaton kívül állott.

A „nádori sírbolt” első lakója József nádor és harmadik felesége Mária Dorottya főhercegnő első gyermeke az 1820. augusztus 23-án 23 napos korában elhunyt Erzsébet Karolina főhercegnő volt. 1837. november 12-én hunyt el a nádor 13 éves fia, Sándor Lipót főherceg. Őt is a Zsigmond-kápolna alatti kriptában temették el a nyilvánosság teljes kizárásával.József nádor e két temetés után határozott a családi sírbolt kialakításáról. Engedélyt kért Ferdinánd császártól, hogy az udvari szokásoktól eltérően a Zsigmond-kápolna kriptáját családi temetkezőhellyé alakíttathassa át. A beleegyező választ után József nádor megbízta Franz Hüppmann építészt a tervek elkészítésével.

Az átépítés során 1838. március 23-án a korábban itt eltemetett közrendű halottakat a földbe ásták, és nevüket a két belső terem közötti átjáró falába süllyesztett réztáblára írták fel. 

Az 1849 májusában lezajlott ostrom és a nádori palotában pusztító tűzvész következtében a kápolna is megsérült. Végleges formáját az 1852. évi helyreállításkor Pollack Ágost – Pollack Mihály építész fia – alakította ki.

 
József nádor, a kripta építtetője. Barabás Miklós festményén.
 
István nádor és ikertestvére, Hermina főhercegnő.

Mária Dorottya halála után a kripta átalakításával József Károly főherceg foglalkozott. A tervek kivitelezését Ybl Miklósra bízta. Az ötvenes években azonban csak annyi történt, hogy a Szent István-kápolna felé benyúló fülkét és az azzal szemben állót befalaztatta. Az építkezés Ybl 1891-ben bekövetkezett halálával abbamaradt. 

A kripta sértetlenül túlélte a második világháborút, és nem pusztult el a háború utáni újjáépítés alatt sem, bár zárva volt a nagyközönség előtt. A nádori kriptát először 1966-ban törték fel, de akkor a szarkofágokat nem bántották. Később a behatolás többször is megismétlődött, a szarkofágok tetejét leemelték, de a holttesteket nem bántották. 1973-ban néhány honvéd a megrongált ablakokon át behatolt a sírboltba és a nádori család sírjait teljesen feldúlt állapotban találta. Zolnay László régész így ír a látottakról: „Szemléink során a kriptában - mintha csak egy boszorkányszombat másnapján látogattunk volna el ide - kegyetlen látvány fogadott. A kőszarkofágoknak fölemelhető vagy oldalt elfordítható fedőlapjait fölemelt vagy elforgatott állapotban találtuk. A kő sírládákban elhelyezett fémkoporsókat pedig a betörők hidegvágóval felmetszették, hogy hozzáférhessenek a bebalzsamozott tetemekhez. Az így felfeszített belső fémkoporsókból kirángatták a tetemek nagy részét. Korán elhalt kisgyermekek kis koporsóit is felfeszítették, s az egyik fiatal nő bebalzsamozott tetemét koporsójából kidobálva, földre vetve találtuk. Mint utóbb agnoszkálták: az ifjan elhunyt Hermina királyi hercegnő, István nádor ikertestvére volt ez, aki meghalt 1842. február 23-án. Hullámosra fésült hajzata körülfonta koponyáját. A sírrablók kirángatták koporsójából az 1847. január 13-án elhunyt József nádor mumifikált - s jellegzetes arcvonásairól, szobormása portréjáról, s veres huszárdolmányáról könnyen felismerhető - tetemét. A nádor fejét elválasztották a törzsétől. A nádor törzséről leszakított fejét én magam emeltem fel a földről, s ráhelyeztem József nádor fiának, az 1867-ben elhunyt István nádornak - ugyancsak felszakított - sírfedlapjára. Ugyanekkor József nádor portréiról is ismeretes sárgarézgombos veres dolmányát, felhasított csizmáit - amelyek törzséről leszakítva a földön hevertek - kérésemre Csépány Ákos, múzeumunk restaurátora a Budapesti Történeti Múzeum restaurátorműhelyébe vitette át…”

1973-ban a Magyar Nemzeti Galéria vezetősége befalaztatta az altemplomból a nádori kriptához vezető nyílást és a kriptának azokat a nyugatra néző ablakait is, ahonnan a sírrablók a kriptát megközelítették. Az akkori rendőri nyomozás eredmény nélkül zárult.

A kripta restaurálása 1985-ben 3,5 millió forintos költségvetéssel indult meg. A munkálatokat a Kommunális Beruházó Vállalat igazgatója, Szanyi József felügyelte. A kripta helyreállítása 1987 májusára fejeződött be. A Magyar Nemzet 1987. május 30-án megjelent számában így írt az örvendetes hírről: „Új nevezetessége lesz a budai várpalotának; Megnyitják a nádori kriptát.” A hivatalos megnyitó ünnepséget 1987. október 3-án tartották és József nádor 11 leszármazottja vett részt rajta. A gyászmisét dr. Fábián János (1918–2000) őrkanonok, budavári plébános celebrálta. A családtagok nevében Odescalchi Sándor herceg meghatódott hangon mondott köszönetet mindazoknak, akik részt vállaltak a sírbolt helyreállításának munkálataiból.

A helyreállítás óta a Nádori Kripta a Magyar Nemzeti Galéria kiállításának része.

A kriptában eltemetett személyek szerkesztés

 
Vitéz Habsburg–Lotaringiai József Ágost főherceg, Magyarország kormányzója, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.

Eredetileg a kriptában nyugvó személyek szerkesztés

1992 után ide temetett családtagok szerkesztés

1981-ben, miután az ürömi kriptáját kifosztották, az állami hatóságok itt helyezték nyugalomra Alekszandra Pavlovna orosz nagyhercegnő, József nádor első feleségének maradványait. 2004-ben Alekszandra Pavlovna Romanova magyar nádorné sírja a Habsburg-család beleegyezésével visszakerült Ürömre.

Boltívek szerkesztés

A sírbolt három – összesen mintegy 25 méter hosszú és 7,5 méter széles – összefüggő helyiségből áll. („C”) terem.

  • A helyiség: Az első terem („A” helyiség) a kápolna, amelynek északi – a bejárat szerint jobb oldali – részén egyszerű díszítésű oltár áll. A sírboltot a kápolnától közepes szélességű, áttört fal választja el. 
  • B helyiség: A középső („B”) terem a nádor életében még üresen állt.
  • C helyiség: Ide hozatta fel József nádor Paulinát és Alexandra Pavlovna urnáját és szelencéjét a kapucinusoktól, valamint az esztergomi érsekségtől megkapott engedély alapján Herminát a Kálvin téri református templomból. Sajnos Hermina koporsójának felhozatalára már csak a nagy árvíz után került sor, így a holttest erősen roncsolódott, és sem a belső részeket, sem a szívet tartalmazó urna nem került elő.

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nádori_kripta&oldid=26788242”