Okcitánok

Okcitánok (okcitánul los occitans), újlatin nyelvű népcsoport a Földközi-tenger északnyugati részén. Főként Franciaország déli részén élnek, de az ezzel határos területeken a szomszédos országokban is, Spanyolország északkeleti és Olaszország északnyugati részén. E területeket együtt Okcitánia néven emlegetnek.

Okcitánok

Okcitánia

Teljes lélekszám

15 000 000

Lélekszám régiónként

Régió Fő Franciaország 12 164 938 Spanyolország 10 194 Olaszország 264 000 Monaco 32 000

Nyelvek

okcitán

Vallások

kereszténység, iszlám, zsidó vallás

Rokon népcsoportok

spanyolok, katalánok, baszkok

A zónának saját okcitán kultúrája van és saját nyelvüket beszélik, egyes források szerint 500 000-en mások szerint 2 000 000-an a régió 15 000 000 lakosából. Nagy többségük francia és a többi spanyol, olasz és monacói állampolgár. A történelmi Katalónia két északi tartománya okcitán kultúrájú, Val d’Aran Spanyolországban, és Fenolleda Franciaországban.

Népesség

Az összesen 15 000 000 okcitán a következőképpen oszlik meg: 12 164 938 Franciaországban, 10 194 az Aran-völgyében, Spanyolországban és 264 000 az okcitán völgyekben Olaszországban. Monacóból nincs hivatalos adat, de különböző források szerint az okcitán nyelvűek száma 5 000 - 32 000 lehet. Az utóbbi három évtizedben a körzetet a fiatalok kivándorlása jellemezte, aminek a fő oka a munkalehetőségek hiánya ebben az főleg mezőgazdasági zónában. A bevándorlók főleg észak-európaiak és franciák (legtöbb párizsi), akik nyugdíjazáskor a meleg, napos vidéken telepednek le. Okcitániában a lakosság 20%-a nem helyi származású, de ez a szám Provence-ban több mint 30%.

A legjelentősebb okcitán lakosság Marseille-ben (807 071), Toulouse-ban (465 423), Nizza-ban (375 892), Bordeaux-ban(218 948) és Montpellier-ben (244 300) van. Meg kell említeni La Gàrdia enklávét Calabriában, Olaszországban, amelyet Okcitániához számolnak a számottevő okcitán nyelvű lakossága miatt. További helyek, ahova jelentős okcitán bevándorlás volt: San Sebastian, Baszkföld (1900-as évek elejére beolvadtak); Heilbronn környéke, Baden-Württemberg, Németország; Argentína; Uruguay; további latin-amerikai országok; Idaho és Oregon, USA. Ezek közül néhány helyen még élnek emberek, akik beszélik az okcitánt.

A nyelv

Mivel Okcitánia egy nagy területet foglal el és az okcitán nyelvoktatáshoz a lakosság többsége nem jut hozzá, a nyelveben lényeges táji eltérések vannak. Az észak-okcitán, a limousin, auvergnat és vivaro-alpin dialektusokat, dél-okcitán a languedoc és provanszál dialektusokat, míg a gascon vagy nyugati-okcitán a landes, béarnais és kelet-gascon (az aránit beleértve) dialektusokat foglalja magába. A különböző dialektusok beszélői a következőképpen oszlanak meg: auvergnat 1 361 000 Franciaországban, gascon 435 000 Franciaországban és 6 300 Spanyolországban, 2 486 000 languedoc Franciaországban, 11 000 limousin Franciaországban, 5 400 Monacóban, 164 000 az okcitán völgyekben Olaszországban és egy ismeretlen számú provanszál Franciaországban.

A XIX. század végén dolgozni kezdtek a nyelv egységesítésén és Joseph Roumanille Mistral, Frédéric Mistral és Felibritge létrehozták az első egységes (mistrali) helyesírást ami a provanszáli dialektuson alapszik. Jelenleg a legelterjedtebben használt útmutató a klasszikus "alibertina" amit Louis Alibert dolgozott ki a középkori okcitán alapján. Ezt a változatot támogatja az Okcitán Tanulmányok Intézete és az Okcitán Nyelv Tanácsa is. A francia nyelv bevezetésével mint egységes oktatási nyelv, 1880-ban megszűntek a csak okcitán nyelven oktató iskolák és ma az okcitánt rusztikus nyelvnek tartják mivel leginkább az idősebb nemzedék, falusi környezetben őrizte meg. Hivatalosan védett nyelvként csak Val d'Aran-ban van elismerve ahol a lakosság 62%-a beszéli a nyelvet. Az olasz állam védett nyelvvé nyilvánította, míg a francia egy javaslatot tett erre, de még nem kapott törvényes státuszt.

Az Okcitániában beszélt nyelvek az okcitán mellett, Franciaországban a francia, arab és berber, a spanyol és katalán Val d'Aran, Spanyolországban valamint olasz az okcitán völgyekben Olaszországban és Monacóban.

Történelem

Okcitánia már az őskor óta lakott volt, olyan fontos településekkel mint Las Caus, Las Combarèlas, Les Eyzies-de-Tayac-Sireuil, Font de Gaume, Le Mas-d’Azil stb. Később a ligurok, ibérek és végül kelták foglalták el, akiknek legfontosabb törzse a gallok voltak. Gallia romanizálásával a II. században Okcitániában is bevezették a latin nyelvet. 475-ben a vizigótok hoznak létre egy államot amely a frank Gallia és a provanszáli Gallia közti megosztottsághoz vezet, és ugyanakkor szorosabb kulturális kapcsolatokhoz a római Narbonesa és Terraconense tartományokkal.

A középkorban a kiemelkedő volt az okcitán kultúra, főleg a trubadúr művészet formájában. De ez volt a vég kezdete, mivel a francia királyság a XIII. századi területi igényei az egész Okcitániára kihatással voltak. Ez vezetett a Muret-i csatához, amiben úgy a katalánoknak mint a franciáknak érdekük fűződött Okcitánia uralásához. A XIII. században a francia monarchia lassanként bekebelezte az összes okcitán területet. Ettől kezdve egyre fokozódik az okcitán nyelv elnyomása és helyettesítése a franciával, amit a francia forradalom csak felerősít.

A XX. században az okcitán nyelv kisebbségi volta csak erősödik és a második világháború csak fokozza a francia nemzetiségi érzelmeket.

Vallás

Az okcitánok nagy többsége (75-90%) római-katolikus keresztény, de jelentős iszlám közösség van és valamennyi protestáns és zsidó vallású is. Az ország kereszténységének hitében központi helyet foglal el a Lourdes-i szentély, Szűz Mária jelenésének színhelye. A középkorban a katharizmusnak fontos szerepe volt Okcitániában.

Gasztromómia

Az okcitán konyha a mediterrán konyha része de tartalmaz katalán és olasz jellegzetességeket is. A körzet nagy kiterjedése miatt úgy a táj mint a konyha, nagy változatosságot mutat. Tartalmazza a mediterrán konyha és ízek alapvető elemeit mint hús, hal, zöldség és olívaolaj, és ugyanakkor az atlanti konyháét is mint sajtok, pástétomok, tejszín, vaj és általában a nagyobb fűtőértékű étkezés.

Néhány jól ismert földközi-tengeri étel, a ratatouille, az aioli, a bouillabaisse ,a golçat pan (kenyér olívaolajjal), saláták valamint olajbogyó és bor alapú termékek. Jellemző az aromás fűszernövények használata, mint a petrezselyem, rozmaring, kakukkfű, oregánó és bazsalikom.

Híres okcitánok

• Auguste Comte, a pozitivizmus megalapítója és a szociológia egyik kezdeményezője
• Frédéric Bazille, impresszionista festő;
• Frédéric Mistral, okcitánista és okcitán nyelvű író, 1904. évi irodalmi Nobel-díjas
• Jean Dausset, immunologus orvos, egyetemi tanár 1980. évi orvosi Nobel-díjas
• Jean Jaurès, szocialista politikus
• Michel de Montaigne, reneszánsz gondolkodó és politikus
• Pierre Bec, költő és nyelvész
• Peire Godolin költő
• VI. Raymond, Toulouse és Nîmes grófja;
• Robert Lafont, nyelvész, történész, költő, író, drámaíró, kulturális aktivista és politikus;
• San Roque, a pestis fertőzöttek gyógyításának szentelte magát
• Georges Pompidou, Francia Köztársaság elnöke 1969-1974
• Jean-Henri Fabre, entomologus
• Bernadette Soubirous, a Lourdes-i csoda eredete

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Occitans című katalán Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.