Párdány

település Szerbiában, a Vajdaságban

Párdány (szerbül Међа / Međa) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben, Bégaszentgyörgy községben.

Párdány (Међа / Međa)
A katasztrofális állapotban lévő római katolikus templom
A katasztrofális állapotban lévő római katolikus templom
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetKözép-bánsági
KözségBégaszentgyörgy
Rangfalu
Irányítószám23234
Körzethívószám+381 23
Népesség
Teljes népesség838 fő (2002)[1] +/-
Népsűrűség24 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság81 m
Terület48,7 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 32′ 05″, k. h. 20° 48′ 15″Koordináták: é. sz. 45° 32′ 05″, k. h. 20° 48′ 15″
A Wikimédia Commons tartalmaz Párdány témájú médiaállományokat.

Fekvése szerkesztés

Nagybecskerektől északkeletre, a szerb-román határtól mindössze 1 km-re, Szerbittabé és Módos közt fekszik.

Története szerkesztés

Párdány Árpád-kori település, nevét már 1247-ben említette oklevél, és ekkor már monostora is volt.

A település a Csanád nemzetség ősi birtoka volt, és 1247-ben a Csanád nemzetségből származó Kelemenös bán fiának Pongrácnak volt a birtoka.

1337-ben a Csanád nemzetség Tömpösi ágából származó Fülöpé és a Makófalvi család birtoka volt.

A település a középkorban Keve vármegyéhez tartozott.

1401-ben a Pordány néven említett települést Csáki Miklós temesi főispán nyerte Zsigmond királytól.

A török hódoltság alatt sem pusztult el, neve a Mercy-féle térképen, a becskereki kerületben, a lakott helyek között volt feltüntetve.

1773-ban II. József császár harmadik délmagyarországi útja alkalmával Párdányban is járt.

1781-ben a birtokot gróf Buttler vásárolta meg.

1808. április 22-én kelt oklevélben országos- és hetivásárok tartására is szabadalmat nyert.

A 19. század elején a település két részből állt: Magyar-Párdányból és Rácz-Párdányból, és 1838-ban mindkettőnek gróf Buttler János volt a földesura, kinek halála után a birtok a kincstárra szállt.

1910-ben 3213 lakosából 243 magyar, 1874 német, 1052 szerb volt. Ebből 26 evangélikus, 1059 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt járásszékhely, Torontál vármegye Párdányi járásához tartozott.

Tövisesd szerkesztés

Párdány körül említették a középkorban Tövisesdet is, mely a középkorban Keve vagy Temes vármegyéhez tartozott.

Tövisesd birtokosa az Aba nemzetség Aszalai és Szikszai ága volt. A birtokot 1320-ban Károly Róbert királynak adták cserébe, Abaúj és Zemplén vármegyei birtokokért.

1400-ban a Csáki család volt a birtokosa.

Ikerhalom szerkesztés

Ezen a környéken feküdt egykor Ikerhalom is, mely eredetileg a Bár–Kalán nemzetség birtoka volt.

1280-ban a birtokot az e nemzetséghez tartozó II. Marján a margitszigeti monostornak hagyományozott.

1410-1461-ben Ikerhalom Keve vármegyéhez tartozott.

1410-ben az Ikerhalmi család birtoka volt, 1455-ben pedig a Csáki család birtoka lett.

Népesség szerkesztés

Demográfiai változások szerkesztés

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
2555 2638 2367 2047 1636 1403 1155[2] 838[1]

Etnikai összetétel szerkesztés

Nemzetiség Szám %
Szerbek 1024 88,65
Magyarok 43 3,72
Cigányok 25 2,16
Horvátok 6 0,51
Jugoszlávok 5 0,43
Macedónok 4 0,34
Montenegróiak 2 0,17
Németek 2 0,17
Románok 1 0,08
Egyéb/Ismeretlen[3]

Itt született szerkesztés

Érdekesség szerkesztés

Nevezetességek szerkesztés

  • Római katolikus temploma - a 19. század elején épült
  • Görögkeleti temploma - a 18. század közepén épült
  • Bogdanovich kastély

Galéria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)  
  2. Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9  
  3. Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9  
  4. Tarzan iz Banata. [2010. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 27.)

Források szerkesztés