Stóla (település)

község Szlovákiában az Eperjesi kerületben

Stóla (szlovákul Štôla, németül Stollen) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Poprádi járásában.

Stóla (Štôla)
Stóla címere
Stóla címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásPoprádi
Rangközség
Első írásos említés1330
PolgármesterMartin Hajko
Irányítószám059 37
Körzethívószám052
Forgalmi rendszámPP
Népesség
Teljes népesség514 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség201 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság853 m
Terület2,56 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 05′ 38″, k. h. 20° 08′ 21″Koordináták: é. sz. 49° 05′ 38″, k. h. 20° 08′ 21″
Stóla weboldala
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése szerkesztés

Poprádtól 15 km-re nyugat-északnyugatra, a Poprád bal oldalán fekszik.

Nevének eredete szerkesztés

Neve a német stollen (= tárna) főnévből ered. Határában egykor bányászat folyt.

Története szerkesztés

Területét 1279-ben adományozta IV. Béla király betelepítés céljára. 1314-ben a kiirtott erdő helyén bencés kolostor létesült, a falu később a kolostor körül alakult ki. A falu első írásos említése 1330-ból származik „Stoly” alakban. 1333-ban „Stahl”, 1393-ban „Stol”, 1499-ben „Stolnaw” néven említik. 1526-ban a kolostor leégett, anyagát a batizfalvi Máriássy-kastély építéséhez használták fel. A falunak 1787-ben 17 háza és 142 lakosa volt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „STOLLA. Stollen. Tót falu Szepes Vármegy. földes Ura Márjásy Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Batizfalvához nem meszsze, és annak filiája; határja hegyes, vőlgyes, legelője, erdője elég van.”[2]

1828-ban 24 házában 178 lakos élt. A 18–19. században lakói gyógyolaj készítéssel, fafeldolgozással foglalkoztak. Később a mezőgazdaság volt a fő megélhetési forrás, majd a tátrai turizmus fellendülésével egyre nagyobb bevétel származott a turistaforgalomból is.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Stola, Stollen, igen régi tót falu, Szepes vmegyében, a Kárpátok tövében, 9 kath., 469 evang. lak., kik sok teknőt, s más faszerszámot készitnek, továbbá fiatal medvéket, borzokat s murmutérokat fognak. Hajdan volt itt a sz. Benedek szerzeteseinek apátságuk. F. u. nagyobb részt a Marjássy nemzetség. A megyében ezen falu határát éri legelőször a Poprád. Ut. p. Késmárk.”[3]

A leégett kolostor anyagát 1870-ben az evangélikus templom építéséhez is felhasználták. 1870-ig Menguszfalvához tartozott. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Szepesszombati járásához tartozott.

1960-ban ismét Menguszfalvához csatolták, majd 1989-től újra önálló község.

Népessége szerkesztés

1910-ben 290, többségben szlovák lakosa volt, jelentős cigány kisebbséggel.

2011-ben 514 lakosából 469 szlovák.

További információk szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés