Szojuz–37

A Szojuz–37 (oroszul: Союз-37) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az űrhajó vitte a hatodik Interkozmosz (IK) legénységet a Szaljut–6 űrállomásra. Fedélzetén tartózkodott az első vietnámi űrhajós, Phạm Tuân (teljes neve: Phạm Tuân Thanh Liem Bui) alezredes.

Szojuz–37
Szaljut-program
Repülésadatok
Ország	Szovjetunió
Űrügynökség	Szovjet űrprogram
Hívójel	Terek
Hordozórakéta	Szojuz–U
A repülés paraméterei
Start	1980. július 23. 18:33:03 UTC
Starthely	Bajkonur, LC1
Leszállás
ideje	1980. október 11. 9:49:57 UTC
Időtartam	79 nap 15 óra 16 perc 54 mp
Űrhajó tömege	6800 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül	198 / 351 km
Pályahajlás
Föld körül	51,61°
Periódus
Föld körül	89,12 perc
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–37 témájú médiaállományokat.

Küldetés

Feladata a vietnámi–szovjet kutatási program végrehajtása az űrállomáson, valamint bekapcsolódni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Kötelességük volt az állandó személyzet pihenését biztosítani.

Jellemzői

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1980. július 23-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.8 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 198 kilométer, apogeuma 351 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Összesen 79 napot, 15 órát, 16 percet és 54 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 1256 alkalommal kerülte meg a Földet.

A technológiai programban a szovjet–keletnémet–vietnámi fejlesztésű Imitátor–1 illetve Imitátor–2 nevű készülékekkel az űrállomás Krisztál kemencéjének hőmérsékleti profilját mérték meg. A Halong kísérletben bizmut-antimon-tellúr keveréket és gallium-foszfid félvezető kristályokat állítottak elő. A biológiai programban egy vietnámi vízinövény (Azolla Pinnata) és a gyökereiben levő mikroorganizmus viselkedését figyelték meg.

Október 11-én belépett a légkörbe, a visszatérés hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 180 kilométerre délkeletre értek Földet.

Személyzet

(zárójelben a küldetések száma a Szojuz–37-el együtt)

Indításkor

• Viktor Gorbatko (3)
• Phạm Tuân (1)

Tartalék személyzet

• Valerij Fjodorovics Bikovszkij parancsnok
• Bùi Thanh Liêm kutatóűrhajós

Leszálláskor

• Leonyid Popov (3)
• Valerij Viktorovics Rjumin (1)

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Szojuz–37. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
• Szojuz–37. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
• Szojuz–37. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
• Szojuz–37. kursknet.ru. [2013. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
• Szojuz–37. zarya.info. [2012. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)

Elődje: Szojuz T–2

Szojuz-program 1967–1981

Utódja: Szojuz–38