Suhayda János

magyar jogász

Suhayda János (Miskolc, 1818. december 29.Budapest, 1881. szeptember 18.) jogtudós, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1864).

Suhayda János
Született 1818. december 29.
Miskolc
Elhunyt 1881. szeptember 18. (62 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása jogtudós

ÉleteSzerkesztés

Suhayda Imre és Poroszkay Judit fia. Családjával 1821-ben Vácra költöztek, ott végezte gimnáziumi és bölcseleti tanulmányait. 1834-től a pesti egyetemen jogot hallgatott. Miután 1837-ben tanulmányait befejezte, fölvették a váci egyházmegyei papjelöltek közé és a bécsi Pázmány-intézetbe küldték teológiai tanfolyamra. 1839. április végén eldöntötte, hogy a papi pályát a jogra cseréli fel. Mialatt a doktori fokozat elnyerésére készült, a báró Rudics és Vojnits családoknál, majd a báró Aczél Antal Arad vármegyei főispán családjánál nevelősködött. 1841-ben jogi doktori oklevelet szerzett, utána 1842. május 12-étől Vác város tanácsnoka lett. 1848. március 19-én Uzovits János hétszemélynök, a pesti egyetemi jogi kar igazgatója Pestre hívta, hogy az egyházi törvényeket magyar nyelven adja elő az egyetemen. Tanszékén 1848. március 23-án foglalta el. 1849 végén Bécsbe kapott meghívást a kodifikációhoz. 1850 májusában megkérdezése nélkül a Pozsonyi Akadémia igazgatójának és magánjogi tanárának nevezték ki, de mivel nem akart német nyelvű előadásokat tartani, megvált a tanári pályától.

1851-ben Pest vármegyei törvényszéki ülnökké, 1854-ben a kecskeméti törvényszék tanácsosává nevezték ki, és még ugyanabban az évben a székesfehérvári törvényszék alelnöke lett. Az alkotmányos időben rendelkezési állapotba helyezték. 1862. július 25-én a magyar királyi helytartótanács tanácsosává nevezték ki. A Magyar Tudományos Akadémia 1864. január 20-án levelező tagjának választotta. 1867-ben az Igazságügy Minisztériumhoz osztálytanácsossá, 1868. január 3-án pedig a Hétszemélyes Tábla, majd a Kúria bírájává nevezték ki.

Élete utolsó évtizedében előtanulmányokat folytatott a magyar jog dogmatikus fejlődését tartalmazó nagyobb munkához, de az anyag feldolgozásában hosszan elhúzódó betegsége gátolta. Budapesten halt meg, a Magyar Tudományos Akadémián 1882. február 27-én Konek Sándor tartott fölötte emlékbeszédet.

Nagyobb értekezései: Adatok és eszmetöredékek a polgári házasságról (1868); Az irodalmi és művészi jogok a törvényhozás terén (1868); Észrevételek az egyetemi tantervet illetőleg; Pénzügyi törvényszékek (1869); A házassági válóperekről (1871). Cikkei megjelentek a Törvényszéki Csarnokban (1859) és a Jogtudományi Közlönyben (1868-1869., 1871., 1873).

MunkáiSzerkesztés

  • A Magyarországra szóló ideiglenes törvényszéki szerkezet és perlekedési rend polgári része (Pest, 1850)
  • Váltójogtan (Pest, 1851)
  • Az ideiglenes polgári perrendtartás (Pest, 1853)
  • Vagyonjog (Pest, 1883)
  • Szerződésjog (Pest, 1852)
  • A magyar polgári törvénykezés rendszere... (Pest, 1861; kiadták 1862., 1865., 1867. és 1869. években is)
  • Magyarország közjoga (gr. Cziráky Antal után; Pest, 1861)
  • A magyar polgári anyagi magánjog rendszere (Pest, 1862; kiadták 1864., 1867., 1869., 1871. és 1874. években is)
  • A köteles rész (1864; székfoglaló. Akadémiai Értesítő Uj Folyam)
  • Tanulmányok a polgári magánjogi codificatió terén (Pest, 1866)
  • A honosításról és a külföldiekről (Pest, 1867)
  • Emlékbeszéd Császár Ferenc tiszteleti tag fölött (Pest, 1871).

ForrásokSzerkesztés

  •   Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap