Szíjártó Lajos

(1896–1966) magyar politikus, diplomata, építésügyi miniszter

Szíjártó Lajos (Szekszárd, 1896. január 11.Budapest, 1966. szeptember 30.) Kossuth-díjas magyar építészmérnök, diplomata, kommunista politikus, építésügyi miniszter.

Szíjártó Lajos
Született1896. január 11.[1]
Szekszárd
Elhunyt1966. szeptember 30. (70 évesen)
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • Magyarország építésügyi minisztere (1951. október 6. – 1956. október 24.)
  • magyar nagykövet Egyiptomban (1957–1963)
KitüntetéseiKossuth-díj (1951)
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Szíjártó Lajos 1896-ban született egy szekszárdi munkáscsalád gyermekeként.[2] 1914-től a Ganz Vagongyár üzemi kalkulátora volt, 1915-ben a szakszervezet és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja lett.[3] 1918. november 24-én a Kommunisták Magyarországi Pártjának egyik alapító tagja lett. A Tanácsköztársaság alatt parancsnokként szolgált a Vörös Hadseregben, részt vett Losonc elfoglalásában is, majd a Nógrád megyei határőrezred parancsnoka lett. Tagja volt az ötszázas tanácsnak és a VI. kerületi tanácsnak is. A Tanácsköztársaság bukását követően 12 évi fegyházra ítélték, de 1922 szeptemberében fogolycsere folytán a Szovjetunióba került.

Elvégezte a hat hónapos pártiskolát, majd építészmérnöki oklevelet szerzett. Nagyipari építkezéseken dolgozott, majd az Elektromos Művek Minisztériumának építési igazgatója lett. A második világháborút követően 1948 májusában tért haza, az Építőipari Igazgatóság tanácsadója, majd a Gyárépítési Ipari Központ vezérigazgatója volt, részt vett az építésügyi minisztérium megszervezésében. 1949 májusától júniusáig az építés- és közmunkaügyi minisztérium osztályfőnöke, majd csoportfőnöke volt. 1950 májusában építésügyi államtitkár, 1951 januárjában Sándor László építésügyi miniszter első helyettese lett. 1951-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

1951. október 6-án Sándor felmentése után a Dobi-kormány építésügyi miniszterévé nevezték ki. Tisztségét megtartotta a Rákosi-kormányban, az első Nagy Imre-kormányban, a Hegedüs-kormányban és a második Nagy Imre-kormányban is, a tárcát 1956 október 27-ig vezette. A forradalom leverése után diplomáciai pályára lépett, 1957 októberétől 1963 decemberéig Magyarország Szudánba, Etiópiába és Jemenbe is akkreditált kairói nagykövete volt. 1966-ban hunyt el Budapesten.

Díjai, elismerései szerkesztés

  • Magyar Népköztársasági Érdemrend, IV. fokozat (1950)[4]
  • Magyar Népköztársasági érdemrend, III. fokozat (1950)[5]­
  • Munka vörös zászló érdemrendje (1954)[6]
  • Munka vörös zászló érdemrendje (1956)[7]

Jegyzetek szerkesztés

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/15031.htm, Szíjártó Lajos, 2017. október 9.
  2. Szíjártó Lajos | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
  3. Szíjártó Lajos. www.tortenelmitar.hu. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
  4. Hivatalos rész. Magyar Közlöny, 28. sz. (1950. február 16.) 117. o.
  5. Személyi rész. Magyar Közlöny, 186. sz. (1950. november 7.) 1071. o.
  6. Személyi rész. Magyar Közlöny, 15. sz. (1954. február 24.) 87. o.
  7. Személyi rész. Magyar Közlöny, 4. sz. (1956. január 18.) 19. o.

Források szerkesztés