Rákosi-kormány
A Rákosi-kormány volt az 1952. augusztus 14. és 1953. július 4. közötti szűk egy évben Magyarország kormánya, hivatalos elnevezéssel a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Rákosi Mátyásnak, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárának vezetése alatt.
Rákosi-kormány (1952. augusztus 14. – 1953. július 4.) | |||||
Időhossz | 10 hónap | ||||
Kormányfő | Rákosi Mátyás (a minisztertanács elnökeként) | ||||
Államfő | Dobi István (az Elnöki Tanács elnökeként) | ||||
Államforma | népköztársaság | ||||
Pártok | Magyar Dolgozók Pártja | ||||
E kormány alatt létezett egyidejűleg a legtöbb minisztérium Magyarországon, és ez volt Magyarország legnagyobb létszámú kormánya is (eltekintve a Forradalmi Kormányzótanácstól, melyben azonban egy-egy tárca élén több népbiztos állt egyszerre): 1952. december 6. és 1953. július 4. között a 31 tagú kormány 26 minisztérium munkáját irányította.
Összességében 325 napos működése során a Rákosi-kormánynak 33 tagja volt.
Politikája
szerkesztésA Rákosi-kormány működésének első időszaka a Rákosi-rendszer csúcspontjának tekinthető. Rákosi, aki ekkor már évek óta az ország tényleges vezetője volt, személyében egyesítette a kommunista párt és az állam legfontosabb tisztségeit, közel egy évig volt egyidejűleg az MDP főtitkára és a Minisztertanács elnöke. Azonban kormányának a Sztálin halálát (1953. március 5.) követő második időszaka végül első, részleges bukásához vezetett 1953 nyarán, amikor Nagy Imre követte őt a miniszterelnöki székben első miniszterelnöki időszakát megkezdve.
Az egypártrendszer keretei között a Rákosi-kormány tagjai természetesen valamennyien az MDP tagjai vagy a kommunistákat támogató pártonkívüliek voltak. Az utóbbiak a háborút követő években a volt koalíciós pártoknak a kommunistákkal együttműködő szárnyához tartoztak: Bognár József az FKgP, Darvas József és Erdei Ferenc pedig a Nemzeti Parasztpárt színeiben politizált korábban. Nem volt azonban a kormánynak egyetlen olyan tagja sem, aki az MDP-be beolvadt baloldali szociáldemokratákat képviselte volna: őket a kollaboráns kisgazdákkal és parasztpártiakkal szemben a Rákosi-rendszer éveiben lényegében teljesen kiszorították a vezetésből, sokukat koncepciós perek után bebörtönözték és csupán hírmondónak maradt néhány kevésbé fontos poszton egy-egy képviselőjük, például Rónai Sándor.
Összetételének változásai
szerkesztésMegalakulása
szerkesztésA Rákosi-kormány megalakulása tulajdonképpen egyetlen változást jelentett a minisztertanács összetételében a megelőző Dobi-kormányhoz képest: Rákosi Mátyás – aki addig Dobi István egyetlen helyettese volt – átvette az Elnöki Tanács elnökévé megválasztott elődjének helyét a kormány élén. (A volt kisgazda Dobi az Elnöki Tanács élén a volt szociáldemokrata Rónai Sándor helyét vette át, aki viszont az Országgyűlés elnöke lett.) Gerő Ernő államminiszter és a 23 minisztérium vezetője kivétel nélkül a helyén maradt, elnökhelyettest pedig nem választottak, így a Rákosi-kormány tagjainak száma kezdetben 25 fő volt.
Kormányátalakítás 1952. november 14-én
szerkesztésA kormány jelentős átalakítására 1952. november 14-ével került sor. Ettől kezdve a minisztertanácsnak öt elnökhelyettese volt. Közülük négyen előzőleg miniszterek voltak (Gerő Ernő államminiszter, Házi Árpád belügy-, Kiss Károly külügy- és Nagy Imre begyűjtési miniszter), Hidas István pedig a Budapesti Pártbizottság titkára volt. A minisztériumok száma és elnevezése most sem változott. A tárcák vezetésében csak annyi változás történt, hogy a miniszterelnök-helyettessé megválasztottak helyét részben új személyekkel töltötték be. A begyűjtési miniszter Tisza József lett, aki előzőleg az Országos Tervhivatal elnökhelyettese volt, a Belügyminisztérium élére pedig Györe József Szabolcs-Szatmár megyei MDP-titkár került. A külügyminiszter Molnár Erik addigi igazságügy-miniszter lett, míg az ő helyét addigi első helyettese, Décsi Gyula vette át. Államminisztert nem választottak Gerő helyére és ez a poszt 1956. októberéig betöltetlen maradt.
A kormányból tehát senki sem távozott, de négy új taggal 29 fősre bővült.
Új minisztériumok szervezése 1952. december 6-án
szerkesztés1952. december 6-ával a minisztériumok száma hárommal nőtt. Önálló Felsőoktatási Minisztérium alakult, melynek vezetője Erdey-Grúz Tibor akadémikus, vegyészprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára lett. A Kohó- és Gépipari Minisztérium kettévált Általános Gépipari Minisztériumra – melyet az addigi miniszter, Kossa István vezetett tovább – és Kohászati Minisztériumra – mely összesen hét hónapig létezett és ezalatt nem is volt önálló minisztere, hanem a középgépipari miniszter, Zsofinyecz Mihály irányította „ideiglenesen” –, a Bánya- és Energiaügyi Minisztériumból pedig Vegyipari Minisztérium vált ki a mindössze 31 esztendős Szabó Gergely vegyészmérnök, a NÉKOSZ volt főtitkára vezetésével.
Ezzel a Rákosi-kormány elérte legnagyobb létszámát, összesen 31 fős volt, miközben az egyik miniszter két minisztériumot is irányított. A 26 minisztérium közül kilenc az ipar különböző ágazataiért volt felelős.
További személyi változások
szerkesztésA későbbiekben további két személyi változásra került sor. Décsi Gyulát, aki 1950-ben kezdődött igazságügy-minisztériumi tevékenysége előtt az ÁVH alezredese volt, két hónapnyi miniszterkedés után 1953. január 16-án letartóztatták és helyére február 2-án Kovács Béla került. Ratkó Anna egészségügyi minisztert április 18-án váltották le, a későbbiekben szakszervezeti tisztségeket töltött be, utóda Zsoldos Sándor, a Somogy Megyei Tanács egészségügyi osztályvezetője lett.
A Rákosi-kormánynak a Nagy Imre-kormányból kimaradt tagjai
szerkesztésA leköszönő kormány tagjainak egy része vezető párttisztségeket töltött be a továbbiakban. Rákosi Mátyás a Minisztertanács elnöki tisztségét az MDP főtitkári tisztsége mellett látta el, e kettő közül az utóbbit megtartotta. Kiss Károly miniszterelnök-helyettes, aki 1946-tól 1957-ig megszakítás nélkül az MKP, az MDP majd az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának (KEB) elnöke volt, most elvesztett kormányzati tisztségeit ezzel együtt töltötte be.[1] Farkas Mihály honvédelmi miniszter, Rákosi leghűségesebb szövetségeseinek egyike, aki júniusban kikerült a Politikai Bizottságból is, átmenetileg semmilyen tisztséget sem kapott. Moszkvai kapcsolatait is felhasználva azonban hamarosan az új irányvonal és személyesen Nagy Imre hívéül szegődött, és már augusztusban visszakerült a PB-be és a KV titkára lett.
A kormányból kikerült politikusok egy része magas állami tisztségeket kapott kárpótlásul: Molnár Erik külügyminisztert az új kormány megalakulásának napján az Országgyűlés a Legfelsőbb Bíróság elnökévé választotta, Révai József népművelési minisztert pedig az Elnöki Tanács helyettes elnökévé.
A kieső kormánytagok legnagyobb része azonban a minisztériumokban illetve egyéb kormányszervekben töltött be magas tisztségeket a továbbiakban is. Két volt kormánytag a kormánynak alárendelt központi hivatal irányítójaként folytatta a munkáját: Házi Árpád miniszterelnök-helyettes az Állami Ellenőrzési Központ elnöke lett (e tisztséget már 1949-51-ben is betöltötte), Kossa István általános gépipari miniszter pedig a Munkaerő-tartalékok Hivataláé. A leköszönő miniszterek közül négy az új összevont minisztériumokban első miniszterhelyettesként dolgozott tovább. (1951. január 27-étől az államtitkári tisztség megszűnt, ennek helyébe lépett a miniszter első helyettese.) Apró Antal építőanyag-ipari miniszter az Építésügyi Minisztériumban, Czottner Sándor bánya- és energiaügyi miniszter a Nehézipari Minisztériumban, Katona Antal postaügyi miniszter a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban, Szabó János, a helyi ipar minisztere pedig a Könnyűipari Minisztériumban lett a miniszter első helyettese. Három volt miniszter (nem első) miniszterhelyettes lett: Györe József belügyminiszter a korábbi tárcájánál, Szabó Gergely vegyipari miniszter az összevont Nehézipari Minisztériumban, Szobek András külkereskedelmi miniszter pedig a Bel- és Külkereskedelmi Minisztériumban. Kovács Béla igazságügy-miniszter (aki bányászból lett hadbíró egyéves akadémia elvégzése után 1950-ben) augusztustól a Honvédelmi Minisztérium igazságügyi csoportfőnöke lett.
Tagjainak listája
szerkesztésA minisztertanács elnöke | Rákosi Mátyás | MDP |
Államminiszter (1952. november 14-éig) |
Gerő Ernő | MDP |
A minisztertanács elnökhelyettesei (1952. november 14-étől) |
Gerő Ernő Házi Árpád Hidas István Kiss Károly Nagy Imre |
MDP MDP MDP MDP MDP |
Állami gazdaságok és erdők minisztere | Hegedüs András | MDP |
Általános gépipari miniszter (1952. december 6-ától) |
Kossa István | MDP |
Bánya- és energiaügyi miniszter | Czottner Sándor | MDP |
Begyűjtési miniszter | Nagy Imre (1952. november 14-éig) Tisza József (1952. november 14-étől) |
MDP MDP |
Belkereskedelmi miniszter | Bognár József | (FKgP) |
Belügyminiszter | Házi Árpád (1952. november 14-éig) Györe József (1952. november 14-étől) |
MDP MDP |
Egészségügyi miniszter | Ratkó Anna (1953. április 18-áig) Zsoldos Sándor (1953. április 18-ától) |
MDP MDP |
Élelmiszeripari miniszter | Altomáré Iván | MDP |
Építésügyi miniszter | Szíjártó Lajos | MDP |
Építőanyag-ipari miniszter | Apró Antal | MDP |
Felsőoktatási miniszter (1952. december 6-ától) |
Erdey-Grúz Tibor | MDP |
Földművelésügyi miniszter | Erdei Ferenc | (NPP) |
A helyi ipar minisztere | Szabó János | MDP |
Honvédelmi miniszter | Farkas Mihály | MDP |
Igazságügy-miniszter | Molnár Erik (1952. november 14-éig) Décsi Gyula (1952. november 14. – 1953. február 2.) Kovács Béla (1953. február 2-ától) |
MDP MDP MDP |
Kohászati miniszter (1952. december 6-ától) |
Zsofinyecz Mihály (középgépipari miniszterként megbízva a minisztérium vezetésével) |
MDP |
Kohó- és gépipari miniszter (1952. december 6-áig) |
Kossa István | MDP |
Könnyűipari miniszter | Kiss Árpád | MDP |
Középgépipari miniszter | Zsofinyecz Mihály | MDP |
Közlekedésügyi miniszter | Bebrits Lajos | MDP |
Közoktatásügyi miniszter | Darvas József | MDP (NPP) |
Külkereskedelmi miniszter | Szobek András | MDP |
Külügyminiszter | Kiss Károly (1952. november 14-éig) Molnár Erik (1952. november 14-étől) |
MDP MDP |
Népművelési miniszter | Révai József | MDP |
Pénzügyminiszter | Olt Károly | MDP |
Postaügyi miniszter | Katona Antal | MDP |
Vegyipari miniszter (1952. december 6-ától) |
Szabó Gergely | MDP |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Kiss Károly életrajzai nem említik, mivel foglalkozott 1953 nyara és 1956 nyara között. Vélhetően ebben az időszakban a KEB-elnöki tisztséget főállásban látta el.
Források
szerkesztés- Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–2004. Az 1987–2004 közötti időszakot feldolgozta és sajtó alá rendezte Hubai László. 5. bővített és javított kiadás. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2004. ISBN 963-05-8106-X