Szőllősy Klára

magyar műfordító, író

Szőllősy Klára[1] (Budapest, 1913. július 28.Budapest, 1970. november 15.) József Attila-díjas (1957) magyar műfordító, író. Teljes nevén: Sebestyén Péterné Szőllősy Klára.

Szőllősy Klára
Élete
Született 1913. július 28.
Budapest
Elhunyt 1970. november 15. (57 évesen)
Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza
Kitüntetései József Attila-díj

ÉletpályájaSzerkesztés

Tanári és bölcsészdoktori diplomáját a budapesti tudományegyetemen szerezte. Írói működése közrefogja műfordítói pályafutását: 1945-ig két regényt jelentetett meg, ezután két évtizeden át az orosz, német, angol, francia és görög nyelvű irodalom műveit fordította magyarra, majd utolsó éveiben ismét írni kezdett. 1945–47-ben miniszterelnökségi tolmács, 1950–53-ban az Egyetemi Orosz Intézet tanára volt, meghívott előadóként pedig a budapesti tudományegyetemen tartott szemináriumot a műfordításról. 1957-ben József Attila-díjat kapott.

MunkásságaSzerkesztés

Ő fordított magyarra olyan modern klasszikusokat, mint Mihail Bulgakov A Mester és Margarita című regényét – olyan szállóigévé lett leleményekkel, mint „másodrendű frissességű” vagy a „Tömegír” –, Thomas Mann több művét, köztük a Doktor Faustust, olyan meghatározó 20. századi műveket, mint Theodore Dreiser Amerikai tragédiája, Katherine Mansfield elbeszélései, Leonyid Leonov több regénye, köztük az Orosz erdő, Lawrence Durrell Alexandriai négyese vagy Simone de Beauvoir önéletrajzi regénye, A körülmények hatalma. Emellett jelentékeny helyet foglalnak el fordításai sorában a 19. századi orosz klasszikusok (Csehov elbeszélései – olyan szállóigékkel, mint: „Azt zabáld, amit adnak”, „Hogy ki írta, nem tudom, de én hülye, olvasom” – , Tolsztoj számos műve – köztük az Ivan Iljics halála – és Dosztojevszkij A kamasz című regénye), de ő ültette magyarra Balzac A kispolgár természetrajza című művét és Goethe önéletrajzát, a Költészet és valóságot is. Szépirodalmi műfordításait egészítik ki többek közt Thomas Mann és Pausztovszkij esszéinek és Turgenyev visszaemlékezéseinek, leveleinek magyarításai. Saját szépírói művei – két korai regénye kivételével – élete néhány utolsó évében keletkeztek.

MűveiSzerkesztés

  • A zeneművész (Összehasonlító tanulmány a német irodalom köréből) (Doktori disszertáció, 1936)
  • Krisztina élni tanul (regény, 1943)
  • Testvérek voltak (regény, 1944)
  • Kiklász-kalandozások (útleírás, 1967)
  • Gyalogszerrel a huszadik században (antológia saját novellafordításaiból, 1967)
  • Utószó Saul Bellow Herzog című regényéhez (1967)
  • Az Olimposztól Angyalföldig (regény, 1969)
  • A szivárvány velünk marad (útleírás, 1971)

MűfordításaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Nevének első ő-jét néhol rövid alakban is írták, saját szerzőségű könyveiben azonban mindenütt hosszú ő-vel szerepel – Kiklász-kalandozások, Az Olimposztól Angyalföldig, A szivárvány velünk marad, Gyalogszerrel a huszadik században –, mint ahogy a Széchényi Könyvtár katalógusában Archiválva 2014. január 9-i dátummal a Wayback Machine-ben, a Magyar Nemzeti Bibliográfiában, a Magyar életrajzi lexikonban (1967–), az Új magyar életrajzi lexikonban (2007), valamint az Élet és Irodalom és a Nagyvilág számaiban is a saját publikálású esszék, cikkek és műfordítások szignójaként.

ForrásokSzerkesztés