Szamosújfalu

Szamosújfalu (románul: Buzești) település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.

Szamosújfalu (Buzești)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Község	Farkasaszó
Rang	falu
Községközpont	Farkasaszó
Irányítószám	437156
SIRUTA-kód	108124
Népesség
Népesség	702 fő (2021. dec. 1.)
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 36′ 30″, k. h. 23° 21′ 15″47.608449, 23.354169
Sablon • Wikidata • Segítség

Szamosújfalu egy régi térképen

Fekvése

Nagybányától délnyugatra, Kővárhosszúfalutól északnyugatra, a Szamos bal partja mellett, Erdőszáda, Tomány és Oláhtótfalu közt fekvő település.

Története

Szamosújfalu nevét 1648-ban említette először oklevél Olah Uyfalu néven, mint I. Rákóczi György birtokát. 1808-ban Újfalu (Oláh-), Buzesti, 1851-ben Ujfalu (Oláh-), 1888-ban Oláh-Újfalu (Szirb), 1913-ban Szamosújfalu néven írták.

Újfalu egykor a meggyesi, majd az erdőszádai uradalomhoz tartozott és annak a sorsában osztozott. 1711-ben gróf Károlyi Sándor kapta meg. A 20. század elején is a gróf Károlyi család volt a falu nagyobb birtokosa.

1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Szatmár vármegyében, 321 görög katholikus lakossal, anyatemplommal, sovány hegyes határral, tölgyes erdővel. Földesura gróf Károlyi.”

1910-ben 467 lakosából 456 görögkeleti ortodox, 10 magyar volt. Ebből 456 görögkatolikus, 11 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szatmár vármegye Nagybányai járásához tartozott.

Nevezetességek

• Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom

Források

• Fényes Elek: Magyarország történeti földrajza
• Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.